Sokféle horgászmódszer létezik, egy-egy módszeren belül pedig számtalan specializált eszköz és szerelék, variációk száma szinte végtelennek tűnik. Nincs ez másként a feederezéssel sem. Sokféle bot közül választhatunk, vannak rövidebbek és hosszabbak, erősebbek és lágyabbak egyaránt. Mégis melyik a jobb, létezik univerzális, minden körülmények között hatékonyan bevethető szerelék? Egy felhős szombat délelőtt eldöntöttem, hogy végére járok a dolognak.

Nyugodt horgászhelyet választottam a próba helyszínéül.

A kétféle technikának megfelelően kétféle horgászbottal készültem. A Light botot ezúttal egy Energofish Competition Feeder képviselte. A pálca súlya szűk 200 gramm, mikor a kezébe veszi, szinte nem is érzi az ember. Egyensúlya a hozzá választott 30-as méretű Power Match orsónak köszönhetően szinte tökéletes. Egész nap dobálhatunk és fáraszthatunk anélkül, hogy a bot súlya problémát okozna. Vékony botteste kifejezetten alkalmassá teszi a gyors, pörgős pecára. A Heavy kategóriában egy 3.90-es Energofish Power Feeder indult, rá stílszerűen 50-es méretű Power Feeder került. A bot maximális 150 grammos dobósúlya tiszteletet parancsol, ez érződik a húzásán is. Igazi nagyhalas pálca! Könnyű elképzelni, ahogy épp kapitális pontyot vagy amúrt fárasztunk vele. Ezen a boton egész biztosan nem fog múlni a siker.

A finom angol stílus...

és az elementáris erő jól megférnek egymás mellett.

Erősebb szerelékül egyaránt távdobó fenekező szereléket használtam, a 40 grammos kosarat kissé feljebb toltam a gubancgátló csövön, így nehezebben tekeredik fel a 10 centiméteres előke. A forgó előtt a csövet gumi gyönggyel ütközetem, nehogy elszaggassa a kötést. A horogelőke fonott, rajta 10-es Drennan Carbon Specimen 10-es méreteben. A Competition Feederre egyszerű slider úszó adapterre csatolt 10 grammos feeder kosár került, ezt egy 4-es gumigyöngy választotta el a 16-os forgótól. Az előkét először 45 centiméter hosszúra hagytam, később ezt 30 centire rövidítettem. Horognak a könnyebb szerelékre egy 14-es Drennan Carbon Feeder került. Csaliként a Power Feederre epres pellet, míg a Competition Feederre epres kukorica került. Próbálkoztam más ízvariációkkal is, de legnagyobb arányban ezt vették fel a potykák. Úgy látszik a Vidámparki tavon 2011-ben ez a sláger!

Egyszerű Tímár piros pontyos etetőanyag és csalikollekció csendéletben a haltartóval.

A twister-es doboz alternatív felhasználása új lehetőségeket nyit.

Nos az időjárás, mit is lehet róla elmondani? Változékony volt, az egyszer biztos. A hét közepén tört ránk a hidegfront, amely még hérvégén is bőven éreztette a hatását. Aggódtam is bőszen a kapások, vagyis inkább azok elmaradása miatt. Titokban egész héten etettem a képzeletbeli malackámat és mákot hordtam a zsebemben, csak jó legyen az idő a peca napján. Ahogy a képen is látszik, a hét folyamán voltak kisebb széllökések, ezek aztán bőven adtak okot az aggodalomra. De hát néha meg kell küzdeni az elemekkel, legyen az eső, szél vagy akár fagy. Azt hiszem erre az évre mindet letudtam.

Az elemi erejű szél néha fákat csavar ki a helyükből és erős ágakat tör le. Ez is a természet egyik arca, melynek részei vagyunk. Horgászként gyorsan megtanulja ezt az ember.

A könnyebb szereléket magam elé mintegy 30 méterre, míg a nehezebbet kissé rézsút jó 70 méterre vetettem be. Az első kapás ez utóbbin érkezett, egészséges kölyökponty vette fel a csalit. Őszintén szólva magam is meglepődtem, milyen látványos kapást csinált a kis uszonyosa heavy feeder legerősebb spiccén is.

Máig sem értem, hogy férhetett a szájába a 8 mm-es pellet, de megoldotta!

Nyugodtan folytattam a horgászatot, abban a biztos tudatban, hogy lesz itt ha bőven! Hamarosan megérkeznek a nagyobbacskák is az etetésre, az pedig felkelti majd a komolyabb, termetesebb közönség figyelmét is, elvégre nincs jobb csalogatóanyag a táplálkozó halnál!

Először az apróbbak érkeztek

Meg kell mondjam, meglepett a kapások intenzitása. A nehezebb boton inkább számítottam volna maszatolós, pötyögtetős rángatásra, semmiképp sem derült égből mennydörgésként érkező elhúzós kapásokra. A spicceket ezúttal is közvetlenül a víz fölé állítottam, bár így kissé laposabb szögben törik meg a damil, a szélcsend mégis jobban érzékelhetővé tesz minden apró mozdítást.

Bal oldalra a light, jobb oldalra pedig a heavy feeder került. Jól látszik a különbség a két spicc között.

A kapások szüneteiben volt időm alaposabban is szemügyre venni mindkét botot. Az eltérések nem is lehetnének ennél egyértelműbbek. Míg a lágyabb bot kifejezetten finom szerelékes horgászatra való, addig az erősebbik pálca egyértelműen nagyhalas jelleget mutat. Erősebb dobásokra termett, megfelelő használat mellett gyakorlatilag elpusztíthatatlan bot, hatalmas gyűrűinek köszönhetően nagyobb távolságok is meghorgászhatóak vele. Annak ellenére, hogy nem vagyok erőművész, könnyedén dobtam vele a 70 métert majdnem pontosan szembe szélben. Biztos vagyok benne, hogy elérhető, sőt túl is dobható vele a 100 méteres álomhatár.

A könnyű gyűrűk csökkentik a bot súlyát, lehetővé téve a pörgős pecát.

Míg a nagyobbak segítenek a komolyabb távok elérésében és a termetesebb uszonyosok fárasztásában.

Számomra fontos a botok élettartama is, elvégre komolyabb összeget adunk ki egy-egy pálcáért. Nem csoda hát, ha szeretnénk biztosak lenni abban, hogy megszerzett készségeink kiállják az idő próbáját. Egy erősebb botról feltételezhetjük, bírni fogja a strapát és hosszú évekig szolgál majd. De így van ez a light botok esetében is? Elvégre olyan törékenynek tűnnek! Mindenkit megnyugtathatok, napjaink karbonszálakból szövött technikai csodái ki fognak tartani mellettünk, de hogy biztos legyen, pár dolgot azért ellenőrizhetünk magunk is. Az egyik ilyen a toldásoknál alkalmazott kopóréteg és fém gyűrű. Ez biztosítja azt, hogy botunk évek múlva is lötyögés mentesen összeilleszthető legyen. Szóval ne aggódjunk, ami hibának tűnik elsőre, az ebben az esetben értünk van.

Jól látszik az illesztésné alkalmazott kopó réteg,...

a fém gyűrű pedig még tovább növeli botunk erejét és élettartamát.

A másik sarkalatos pont a keverőgyűrű. Ez az első elem, amivel a zsinór találkozik és ez dönti el azt is, meddig nyújtózhatunk azalatt a bizonyos takaró alatt. Ez a gyűrű ugyanis alapvetően meghatározza a dobástávolságot. Jól látszik, a light feeder esetében a nagy távolságok elérése nem elsődleges szembont, a súly annál inkább. A heavy bot mintha ennek szöges ellentéte lenne, Itt a távolság és az erő messze fontosabb, mint a bot súlya.

Könnyű, mégis erős gyűrű.

Távdobásra és kapitális halak fárasztására tervezve.

Ahogy haladt előre a délelőtt, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy nincs univerzális megoldás. A botok karaktere alapvetően különböző, ezért összehasonlításuk is egyre nehézkesebb. Rendelkeznek ugyan közös nevezővel, mégsem lehet egy lapon említeni őket.

Az érzékeny bottal igazi élmény a fárasztás.

A hal minden rezdülését jól érezni.

A Competition Feeder és általában a light feederek sokoldalúan felhasználható eszközök. Elérhetővé teszik a legérzékenyebb fenekezés élményét, a legfinnyásabb halak megfogását is. Igaz ez azokra az időszakokra is, melyekben a hal gyengén, rendkívül finoman táplálkozik, csak a legrafináltabban felkínált csalit hajlandó felvenni. Ezekkel az érzékeny botokkal ilyenkor is könnyedén sikeresek lehetünk.

A kisebb uszonyosok szákba terelése igazi élmény.

A Power Feeder ereje a bevethető szerelék súlyában és a meghorgászható távolságban rejlik. De vajon kimerülnek ennyiben az előnyei? Nem hiszem! Ne felejtsük el azokat a szituációkat sem, melyek során akadó mellett vagy nádfal előtt horgászunk. Ilyenkor gyorsan és szigorúan kell kényszerítenünk a halat a számunkra kedvezőbb irányba. Kevesebb idő jut a fárasztásra, nagyobb hangsúly helyeződik a nyers erőre. Erre nyújtanak megoldást a heavy pálcák.

Nagyobb távolságban s elérhetőek a halak.

Igazán különleges pikkelyes , csobbanjon gyorsan vissza a tóba!

A light botok jellegükben, megközelítésükben közelebb állnak a finom szerelékes horgászathoz. Több játékteret, aktívabb időtöltést nyújtanak.

A heavy pálcák inkább a nehezebb fenekezés felé közelítenek, szerelékükben nyugodtan alkalmazhatunk bojlis trükköket, miközben kiélvezhetjük a finom szerelékes feeder horgászat majd minden előnyét.

Erősebb szereléken bizton számíthatunk komolyabb jelentkezőkre.

A végighorgászott délelőtt után nyugodtan kijelenthetem, nincs univerzális megoldás! A hétköznapi pontyhorgász szemszögéből mindkét súlycsoportot használva eredményesen űzhetőek a rafinált uszonyosok. Ha valaki rászánja magát, és mindkét fajtából szerez be magának, azzal gyakorlatilag a finom szerelékes fenekező horgászat teljes tartományát lefedi.

Ugrásra készen!

A végső döntés meghozatalában mindenképp a meghorgászni kívánt víz mondja ki az utolsó szót. Annak jellegét kell elsősorban figyelembe vennünk. Amennyiben vadvízen, sok akadó között, alkalmasint nagyobb távolságra szeretnénk horgászni, akkor megfelelőbb választás a Power Feeder. Ha viszont kisebb távolságban, könnyebb felszereléssel szeretnénk űzni az uszonyosokat és a gyors, egyúttal aktívabb horgászat is közel áll hozzánk, mindenképp a light botokat javaslom.

A finom szerelékes horgász ritkán tér haza élmények nélkül, üres kézzel.

Nem ejtettünk még szót azokról a pálcákról, melyek átmenetet képeznek az erősebb és a könnyebb kategória között. Ezek az angol nevükön 'Medium'-nak nevezett botok sok szempontból rendelkeznek mindkét fajta tulajdonságaival. Ötvözik magukban az érzékenységet a gerincességgel. Ezek azok, amiket bátran használhatunk erősebb ellenfelek ellen, egyúttal a gyors keszeghorgászat is megoldható velük. Mindezt pedig partközeltől egészen az 50-60 méteres távolságig. De bármelyiket is választjuk a három közül, csalódni egészen biztosan nem fogunk bennük!

Azt hiszem, ideje pakolnom, ha meg akarom úszni a kalandot száraz bőrrel!