Nagy halat fogni mindig nagy élmény és nagy dicsőség. Ha termetes halat terelek a szákba, horgásztársaim elismerő, vagy éppen irigykedő tekintetétől követve, valami kimondhatatlanul jó érzés kerít hatalmába. Olyasmi, mint az extrém sportolóknál az a bizonyos adrenalin löket. Amiért kockára teszik akár az életüket is. Ez az érzés gyorsan függőséget tud okozni. Jó példa erre a bojlihorgász, akit mindig a nagyobb hal utáni vágy motivál. Idén tavasszal én is belekóstolhattam a nagy halak fogásának örömeibe. Akasztón jó néhány termetes ponty rajtavesztett a rakósbotos készségemen, amiről már fentebb beszámoltam. Erősen vágytam vissza az akasztói tóra, hátha sikerül nyolc kilósnál nagyobbat is partra terelni. A következő horgászat nem is váratott sokáig magára. Az első kaland után körülbelül egy héttel, a reggeli napsütés már a parton talált. Április közepét mutatott a naptár, ennek ellenére szinte nyáriasan meleg, kissé fülledt idő fogadta az aznapi vendégeket. A szél se mozdult - ami nem feltétlen jó jel-, tükörsima vízfelszínt csak a tó lakóinak lomha mozgása törte meg néha-néha. Mivel rekorddöntési kísérlet reményében jöttem. Első körben a Multi Carpot raktam össze, a már bejáratott szerelék összeállítással. Etetőcsészével jó adag pelletet, kukoricát, csontit és vágott földigilisztát tettem a botspicc alá. Bíztam abban, hogy a tó nagy testű halai tiszteletüket teszik a terített asztalnál. Mikor ezzel a művelettel végeztem, a felcsalizott horgot rátettem az etetésre. Nem sokkal utána, begördült a Deko TV stábja is. Ja igen; azt elfelejtettem mondani, hogy az elmúlt heti sikeres műsor után úgy döntöttek, hogy a következő adást is itt veszik fel. Kamerák kereszttüzében próbáltam kapást kicsikarni bajuszos barátainktól, de hiába. Igaz a mondás, miszerint erőszakkal nem lehet halat fogni. Ha nincs étvágyánál, akkor még egy ennyire jól telepített vízen is lehet nullázni. Kétórányi eseménytelen ücsörgés után, minden átmenet nélkül merült el a rakós bot úszója. Mélázásomból felriadva emeltem be a halnak, ami abban a pillanatban gőzmozdonyként húzott el jobbra. Nagyon erős volt. Keményen bántam vele, mert meg voltam győződve arról, hogy nem veszíthetek. Mekkorát tévedtem! A durva bánásmódnak az lett a vége, hogy az addig csak „baromira" küzdő hal bekapcsolta az utánégető rakétát, és csak úgy, minden gondolkodás nélkül megtépett. Dühös voltam magamra, nem kellett volna türelmetlennek lennem és a túlzott magabiztosságom, önteltségem is a hal malmára hajtotta a vizet. Innentől kezdve a rakóson szinte semmi mozgás nem volt, leszámítva néhány beleúszást, ami üres bevágásokat eredményezett. De ma egy matchbot is belekerült a botzsákba, és nem is akármilyen! Egy extra erős, arany színben pompázó pontybüntető. Az Energo Team Gold Match, első ránézésre egy teljesen szokványos match a maga 3.9 méter hosszával, parafa nyelével és sok apró gyűrűjével.

Folytatása következik...