Egyesületünk, a Mátrai Pergetõk HSE már a hatodik éve rendezi meg hagyományos versenyét Tiszaroffon az élõ Tiszán! Igaz, a 2010-es évben a nagy áradások miatt elmaradt a verseny, de az ötödik az minden sorozatban egy mérföldkõ, legalábbis, mi így készültünk. Szponzoraink a neves évforduló tiszteletére, ha lehet, még komolyabban vették a támogatást. Nem illik egy beszámolót a köszönetek nyilvánításával kezdeni, de most kivételt teszek!

Tarkó László rendezvény fõ szponzora!

Voltak olyan idõszakok a találkozó három napja alatt, amikor a szurkolókkal, versenyzõkkel, családtagokkal, gyerekoktatás résztvevõivel, a szülõkkel együtt, a tábor létszáma a 100 fõ fölé kúszott. Hát volt mit tenni! A bográcsokat szinte a tökéletességig kitisztították a résztvevõk, pedig volt étek bõven, köszönhetõen az AGROFF KFT hathatós támogatásának, mely Tarkó László önzetlen segítségének köszönhetõ. Köszönjük a roffi önkéntes szakácsoknak, hogy változatos étrenddel láttak el bennünket. Itt szeretném megköszönni a település minden lakójának azt a segítséget, melyet a lebonyolításban kaptunk tõlük. Szakmai oldalról -szintén hagyományosan- az ENERGOFISH KFT támogatta díjaival a versenyt. A gyerekek ajándékaiban pedig komoly segítséget nyújtott a HORGÁSZ ONLINE webáruház. Az idei évben új szponzorként csatlakozott a TRINEXUS KFT, aki a világbajnokságra készülõ Antal Gábor és Csörgõ Milán páros fõ szponzoraként -reméljük nagy mértékben- hozzájárul a sikeres szereplésükhöz! KÖSZÖNET MINDENKINEK; ezek a támogatások, segítségnyújtások minket is köteleznek!!! Úgy gondoljuk, Tiszaroff nem marad pergetõ verseny vagy találkozó nélkül a következõ években sem!

A rendhagyó kezdés után térjünk rá a rendezvény beszámolójára! Volt, aki már családostól csütörtökön elfoglalta a szállását a Vízügyi Igazgatóság üdülõházában. A többség azonban a pénteki napon érkezett. Jómagam már a délelõtt folyamán megérkeztem egy dugig megrakott teherautóval. Az ellátmány további részeit már Roffon szereztük be. Három napi élelem, üdítõk, meg minden finomság, közel két teherautónyi anyag, még a délelõtt a táborhelyre került. A központi bázis, a táborunk, a roffi kompkikötõben volt, egyben bázismérlegelési pontnak is ez lett megjelölve. A versenyzõknek négyóránként ide kellett beérkezniük. Délutánra már úgy nõttek a sátrak, mint gombák az erdõben.

Növekszik a tábor

Elõször fordult elõ, hogy a roffiak közül sokan családostól kijöttek sátorozni és velünk együtt töltötték a három napot. Késõ délutánra a résztvevõk nagy többsége megérkezett, egy-két csapat maradt csak le a pénteki megérkezésrõl, õk elõre jelezték, hogy csak szombaton hajnalban csatlakoznak a triatlonistákhoz! Megkezdõdött a fiesta! A kedélyeket már csak az fokozta, hogy késõ délután megérkezett egy igazi adrenalin bomba. Csorba Tamás kihozott egy irdatlan nagy harcsát mérlegelni és fotózni. Sajnos õk nem voltak nevezve a versenyre, csak hobbiból pecáztak a környéken. A harcsa 243cm hosszú volt, súlyát nem tudtuk megmérni, de gondoljon mindenki hozzá egy tömeget!

Minden pergetõ álma

És ami követendõ, hogy továbbra is a Tisza vízrendszerében élheti nyugdíjas éveit. A versenyzõk egybõl lázba jöttek, szinte minden csapat kiment tesztelni a pályát. A verseny csak szombat 8.00-kor kezdõdött, de ilyen elõzményekkel nem lehetett addig várni. A vacsora rendben elkészült, Csomor Gabi közreműködésével igazi tiszai halászlét kóstolhatott meg a nagyérdemű, „nasiként" pedig serpenyõben sütött keszeg és kárász volt.

Ilyen csinos segítséggel könnyűűű

A mennyiségek irdatlanok voltak, délután Zakhar Attilával és Levente kisfiával közel két órát pucoltuk a halat, és ez csak a megsütött mennyiség fele volt, a másik felét már feldolgozott állapotban kaptuk. Én teljesen kétségbe voltam esve, hogy mit csinálunk ennyi hal étellel közel 40 fokos hõségben. Hát aggodalmaim nem igazolódtak, éjfélre a bogrács is ki volt törölve, nem még, hogy sült hal maradt volna. Étvágyunk az volt bõven, na persze fogyott mellette a maláta leve, valamit különbözõ gyümölcsök párlata is. A tábor úgy hajnal egy órára csendesedett el. Sokan a csónakokban aludtunk, és nem használtuk a sátrainkat, szerencsére a roffi polgárõrök is igen komolyan vették a táborunk õrzését, és folyamatosan járõröztek. Eljött a reggel, sokan nem vittük túlzásba az alvást és már a pirkadat a vízparton ért bennünket. Nekem a reggeli elkészítésében kellett tüsténkedni, Botos Tibivel sikeresen megbirkóztunk a feladattal. A csapatok lassan felkészültek a megpróbáltatásokra. 8-órára mindenki bepakolt a csónakba, és a késõn jövők is megérkeztek.

Rajtra készen

Rövid eligazítás után elindult a verseny. Mint lehetett rá számítani, a nagy motorok is beleszóltak a versenybe, talán egy kicsit a technika felé billentve a verseny mérlegét. A közelben, a 15 csapat közül szinte senki nem maradt, mindenki elindult a távolabbi haltartó helyek felderítésére. Nem volt ritka, aki 25 km-t is motorozott. A szabályzat ezt megengedte, de a bázismérlegelésre vissza kellett érniük a roffi komphoz. Ha figyelembe vesszük a 4 órás etapokat, igazzá vált, hogy sok motorozás kevés horgászat, kis motorozás sok horgászat. Itt igen nagy volt a taktikai harc az elsõ pillanatoktól kezdve a verseny végéig. A gyors csónakok elõnyben lehettek, de ez nem igazolódott be. A jobb, frekventált helyek -ahol nagy mennyiségben voltak jelen a ragadozó halak-, akár 30 km-es távolságban voltak, de a halakat nem lehetett megfogni, egyszerűen nem érdekelte õket a műcsali. A közelebb horgászók több idõt tölthettek a pergetéssel, és így õk a nagyon gyengén kapó halak közül többet tudtak szákba terelni. Az elsõ bázismérlegeléskor 12:00-kor, nem látszott felhõtlen öröm a versenyzõkön, sok csapat nullázott.

Az elsõ bázismérlegelés

A hõség már-már kibírhatatlan volt. Sokan kényszerpihenõt vettek egy-egy homokpadon és megmártóztak. A vezetést a Lehel-Kürti páros ragadta magához, a második helyen Elek-Forgó páros, harmadik dobogós helyre a Szappanos-Demeter páros mérlegelt. Még messze volt a vége, a versenyidõ 1/5-e telt csak el, így nem került még senki behozhatatlan hátrányba. A versenyzõk gyors ebéd után, mely igazi alföldi birkapörkölt volt, nekivágtak a második etapnak. Közben már délelõtt elkezdõdött a gyerekek és ifik oktatása. Öröm számunkra, hogy évrõl-évre egyre többen vesznek részt az oktatáson. A legkisebb 4 éves volt, de többen már az ifi korosztály 14-15. évét taposták. Sok szülõ is elkísérte a gyermekét, és nagy érdeklõdéssel vettek részt az elbeszélgetéseken, vagy éppen biztatták a gyermekeiket a vetélkedõkön. A 15 nebuló igen aktívan működött közre minden programon. Sok ajándék -melyet a Mátrai Pergetõk adtak össze- talált gazdára ezen a napon.

Egésznap ezt kell hallgatnom???

Az ebéd elfogyasztása után a délutáni programokat a nagy hõségre való tekintettel átírtuk, így minden gyereket átvittünk a közeli szabadstrandra, egyet lubickolni. Nem bántam, hogy nem kellett a délutánt is oktatással tölteni, és a versenyzõket sem irigyeltem, hogy ebben a kánikulában kell nekik pergetni, de sokan közülük is a fürdõzés mellett döntöttek. A második bázismérlegelés 16:00-kor volt. A verseny sajátossága, hogy aki nem ér be idõben a mérlegelésre az 5 percenként 20 pont levonást kap, így az igen kevés fogás mellett nagy büntetés lenne a versenyzõnek, ha idõtúllépés miatt pontot vonnának le az eredményébõl. Kõkeményen be is tartotta mindenki a az idõpontokat. A második bázismérlegelésre a csapatok szinte egyszerre érkeztek be. Hátborzongató látvány volt, ahogy a csónakok a Tisza mindkét irányából nagy precizitással, percnyi pontossággal érkeznek meg a bázismérlegelési pontra. Élményszámba ment külsõ szemlélõ számára is a látvány. A parton igen sok hozzátartozó izgulta végig a versenyzõk bejövetelét, mindenki figyelte, hogy a hozzá közelállóknak sikerül-e idõhatáron belül megérkezni.

Talán motorcsónak verseny?????

A gyerekek is ott toporogtak a megérkezõ versenyzõk körül, ugyanis nekik most kezdõdött a megmérettetés. A gyerekverseny résztvevõit maguk a felnõtt versenyzõk vitték be a saját csónakjaikon, és próbálták a gyerekeket mentorálni. Minden elismerésem azoké a versenyzõké, akik bevállalták nyolc óra versenyzés után a kétórás gyerek bulit. Le a kalappal elõttük. A második bázismérlegelés után kismértékben változtak a csapatok helyezései, még mindig sokan nem fogtak halat. Az elsõ helyen nem változott semmi, a Lehel-Kürti páros növelni tudta elõnyét, a második helyre feljött a Zakhar-Kovács páros, és az Elek –Forgó páros pedig a harmadik helyen horgonyzott le, többiek próbálták tartani velük a versenyt és nem engedték nekik, hogy nagyon elszakadjanak a mezõnytõl. El lehetett mondani, hogy nagyon együtt volt a mezõny. Jelentkeztek a technikai problémák, fogyott az üzemanyag, fõleg a nagyobb motorokkal rendelkezõ csapatoknál. Így jól jött a felnõtt versenyzõknek a két óra pihenõ, sokan fürdõzésre adták a fejüket, de voltak akik a közeli város, Kunhegyes benzinkútját fosztották ki, hogy eséllyel folytathassák a versenyt. Voltak csapatok, akik a 24 óra versenyidõ alatt 50 l benzint itattak meg a lovakkal. De ennél a szabadpályás versenyzési stílusnál ez természetes, nagy a szabadsága a versenyzõnek, Õ dönt, hogy mire teszi a hangsúlyt. Közben a kis pihenõ után a gyerekek is befejezték a versenyt. Sajnos a mentorok segítsége sem váltotta meg a világot, a gyerekeknek nem sikerült halat fogniuk. De egyiküknek sem láttam az arcán elégedetlenséget, mindenkinek fülig ért a szája. Tele voltak élményekkel, hogy mennyi mindent tanultak a felnõtt versenyzõktõl és életükben sokuk most pergetett csónakból elõször.

Indul a gyerek mezõny

A felnõttek megkapták hideg vacsora adagjukat és indult a harmadik etap. Sokan nem tudtak megszabadulni a söröshordó mágikus vonzásától, és még jó idõt töltöttek annak vonzáskörzetében, akár a versenyidejük terhére is. Nekem és a versenyen velem együtt versenyzõ Virág Balázsnak is elkezdõdött a küzdelem. Halunk még sajnos nem volt, de nem volt behozhatatlan hátrányunk az élmezõnytõl. Hét óra körül nekivágtunk a harmadik etapnak. Sokan ekkor már a Roff környéki vizeket vallatták és a nagyobb távolságra lévõ vizeket nem vállalták be. Mi egy közép utat választottunk és kb. 6-8 km-re lévõ kövezést választottunk. Nem igazán találtuk a halat. Elkezdtük a mélyebb részeket vallatni. Még jócskán a világosban sikerült egy jó harit akasztanom, úgy 10 kg körülit, de sajnos nagyon rövid idõn belül távozott, így nem volt szerencsém. A 22 órai bázismérlegelésre azért összeguberáltunk 32cm halat. Ez a mérlegelés volt a vízválasztó. Itt még minden csapat mérlegelt. A Lehel-Kürti páros megtartotta vezetõ pozícióját, a Kovács-Zakhar páros megtartotta a második helyét, Iványi-Némethi páros a harmadik helyrõl fordult, igaz pát centivel taszította le az Elek- Forgó párost a dobogóról.

Zakhar Attilát a kabala is segítette!

Sok csapat úgy döntött, hogy a négyórás éjszakai etapra nem megy ki. Fõleg azok döntöttek így, akik leszakadtak az élmezõnytõl. Négy csapat vállalta be az éjszakai küzdelmet. Az etap elején Iványiék nagyon jól kezdtek, közel két métert mérlegeltünk nekik, az Elek-Forgó páros pedig mindent megtett az éjszaka folyamán, hogy megvédjék a tavalyi elsõbbségüket. Mi sem adtuk alább és az egész éjszakát végig pergettük. Rengeteg kapásunk volt egy kisvizes homokpadon felszíni csalikra, és csak nagyon keveset tudtunk halra váltani. Több harcsakapásunk is volt, de meg voltunk átkozva, nagyon sok halunk lemaradt. Akik kitartottak az éjszakában azok a 02:00 órás mérlegelésen szép eredményeket mutattak fel. Még a Lehel-Kürti páros elsõsége is veszélybe került, valamint a végig a dobogón tanyázó Zakhar-Kovács páros is lecsúszott a dobogóról. Az ötödik etapnak már csak két csapat indult neki hajnal kettõkor. A többiek csak pirkadatkor csatlakoztak a mezõnyhöz.

Vasárnap reggeli késõn indulók.

A verseny sajátossága az is, hogy a versenyzõk bármikor megszakíthatják a versenyzést, azzal a kritériummal, hogy pihenni és a versenyt megszakítani csak a bázismérlegelõ ponton lehet. Az élen haladóknak arra kellett ébredniük reggel, hogy az éjszaka harcosai igen-igen sokat hoztak rajtuk, ezért veszélybe került a dobogójuk. Ennek megfelelõen volt is kapkodás hajnalban, a tábor, mint egy méhkas bolydult fel a fényváltásra. Reggelre azért még minden csapat mozgósította az utolsó tartalékait és vízre szállt. Ebben az etapban már kevesen vállalták be a hosszú motorozásokat. A többség a bázispont közelében mozgolódott. Az Elek–Forgó páros nagyot hajrázott és sikerült nekik megszorongatni a Lehel-Kürti párost, de õk két halukkal bebiztosították az elsõ helyüket. A Iványi–Némethi párosnak jórészt az éjszakai kimagasló eredményüknek köszönhetõen, sikerült a dobogó harmadik fokára felkerülni. Bánta ezt a végig dobogón tanyázó Zakhar-Kovács páros, Õk elaludták a dobogót. 8:00-kor véget ért a 24 órás küzdelem. Sokan úgy néztünk ki, mint a zombik, a fáradság kiült mindenki arcán. Hogy megérte-e? Hát errõl kérdezzétek azokat,akik végig ott voltak ezen a nem mindennapi találkozón. Találkozzunk megint mindenkivel a dunai fordulón! Az eredményhirdetésre 10:00-kor került sor, melyen már a gyerekek is részt vettek, ugyanis számukra igen értékes ajándékokkal készült a Mátrai Pergetõk egyesülete az ENERGOFISH Kft támogatásával!

Itt mindenki gyõztes

Idén fordult elõ elõször, hogy a tiszaroffi önkormányzat vándorkupáját Lehel Iván másodszor nyerte el, így nagy lépést tett a kupa végleges tulajdonlására. A harmadik esetben már végleg hazaviheti a méltán legendás kupát!