Hajnal a tónál

Lassan aztán előpakolom a cuccaimat. Ma egy pickerrel, és egy matchbottal fogok horgászni. A match pálca friss szerzemény. Az ET. Black Spider 420-as verziója. A magyar horgászok általában a 390-es matchbotokat szeretik, hát én a kivételhez tartozok. Nekem a 420-as méret az igazi. A bottest karcsú, szemre is gyönyörű. Egy 12g-os Cralusso Ufo-t választok hozzá. Ez akkor is helyben tartható, ha esetleg feltámad a szél. A főzsinórom ET Power Waggler 0,18 as, az előke 0,16 os ET. Specialist Bream zsinegből van. Szétnyitom a másik botot is. Egy 270-es ET. Picker Blade, ami már egy jó ideje hűséges társam. Könnyű, vékony, de elég gerinces akár egy szebb pontyhoz is. A pickeren csak fűzött csalival horgászok majd, míg a matchboton kenyérrel, csemegével. A támaszpont lassan felállítva, horgászhatok.

Csoportkép

Akár előkezsinórnak is jó

Elsőként a pickert dobom be, a horgon egyetlen szem fűzött kukoricával. Mivel egy szűk helyen ülök, nem a szokásos módon, a parttal párhuzamosan teszem le a botot, hanem amúgy folyóvízi módon 45 fokban felállítva. A matchbottal elszöszmötölök még egy kicsit. Vízmélységet mérek, eresztéket állítok, zsinórt jelölök. Meglepetten tapasztalom, hogy az ET Power Waggler zsinór igen jól merül. Mikor minden a helyén vagy tíz jókora alapozó gombócot hintek az úszóhoz, csak amúgy egyszerűen kézzel. Az etetőanyagom a már évek óta bizonyító Timár Ponty-Kárász sárga verziója, főtt és csemege kukoricával dúsítva. A horogra kenyérbél kerül. Mire mindennel elkészülök, már rendesen feljön a nap is. Lassan kezdi felszárítani a hajnali harmatot, és pillanatok alatt, már érezni a melegét is. Éppen kezdeném élvezni a hajnali csendet, amikor az úszóm váratlanul kiemelkedik a vízből. Bevágás után érzem, hogy nem is rossz hal. Egy darabig védekezik, majd felfekszik a víz tetejére. Dévér. Nem is kicsi. Megmerítem a nap első halát. Gyorsan le is mérem, pont 35cm.

Hajnali dévér

Gyors fotózás, és már dobok is vissza. Tíz percig semmi nem történik, majd aztán váratlanul elmerül az úszóm. Már bevágásnál érzem, hogy ponty lesz a tettes, és a következő kirohanásból azt is érzem, hogy nem is kicsi. Veszélyesen közelít a picker zsinórjához, de szerencsésen elkerüli végül azt. Szabad a pálya, így kiélvezhetem a fárasztás minden másodpercét. A bot, fárasztás közben pont úgy viselkedik, ahogy kell. Nagyon meg vagyok vele elégedve. A pontyom már előttem úszkál. Emelni még nem bírok rajta, de már ő sem tud nagy rohamot indítani. Végső kétségbeesésében elindul a part mentén balra, de a bot rugalmassága felőrli a maradék erejét. Fáradtan csúszik a merítőbe a 3kg körüli tükrös. Őt is lefényképezem, és már repül is vissza az úszó. Hihetetlen, hogy milyen messzire repíti a bot ezt az úszót. Egészen laza mozdulattal is jóval túlszáll a 20m-re lévő etetésemen.

Hopp, ez megvan

Közeledik

Partra segítve…

Most meg a picker vége hajladozik. Bevágok, érzem, hogy nem kapitális. Le is marad félúton. Visszadobom a pickert is. Érzem, hogy egyre melegebb van. Még elviselhető, de a pulcsi már nem kell. Mivel az úszóm mozdulatlan marad, pár gombóccal megerősítem az etetést. Pár perc múlva, fogok is egy kis pontyot. Szép formás kis pikkelyes, gyorsan vissza is engedem. Tíz percig semmi, aztán ellepnek a kárászok. Kettő szebb van köztük a többi amolyan tenyeres kis apróság. A pickeren közben variálom a fűznivaló csalikat. Halibut pellet, minibojli, de hiába. Ahogy egyre melegebb van, az úszómon is egyre ritkábban van kapás. Még egyszer újra csalizom a pickert. Ismét egy szem főtt kukorica horgon. Hirtelen ötlettől vezérelve nem dobom messzire. Talán húsz méter távolságig megy kosár. Közben egyre elviselhetetlenebb a meleg. Egy kis felhő sem takarja a napot, és szél is alig fúj.

Az én kis támaszpontom

A „kis" Blade

Az etetőanyag, ami mindig bizonyít

Pontyugrás távolról

Váratlanul megremeg pickerbot spicce. Rögtön utána még egyszer. Kikapcsolom a nyeletőféket, és csak a kis rezgőspiccesre koncentrálok. Most határozottam bólint egyet spicc és görbe is mard, ezért bevágok. Nagyobb kárászra számítok, de hamar kiderül, hogy tévedtem. A bot karikában és felsír a fék is. Ennek a fele sem tréfa! Kivárom az első rohamot majd a pickert a lában közé szorítva, gyorsan kitekerem a matchbotot. Lassan megáll a halam, de irányítani még nem tudom. Óvatosan kicsiket emelve pumpálom magam felé. A kis 270-es pálca hajladozik derekasan. Lassan előttem a hal, de érzem, hogy van még ereje, nem erőltetem. Sétál jobbra, aztán vissza balra. Előkészítem a merítőt. Most már fel tudom emelni, kicsit megpipáltatom. Nyúlok érte a merítővel, de megugrik még egyszer utoljára. Még egy kör és az enyém. Lassan belecsusszan a hálóba, megvan. Hú de szép! Ő is tükrös, de jóval nehezebb, mint a társa. Valahol három, és négy kiló között van, talán a négyhez közelebb.

Hát nem szép?

Ez sem lesz kicsi

Majdnem négy kiló

Boldogan fényképezem őt is. Nem számítottam ilyen befejezésre. Lassan tíz óra van, a meleg pokoli, így pakolok is. Szép volt ez a hajnali peca. A mellettem ülők egy-két kisebb kárásszal megúszták a napot, nekem meg két ponty is jött. Soha rosszabb napot!

Mire hazaértem már jöttek a gomolyfelhők