Néha a „nagyvadak" utáni hajsza eredménytelenül zárul, és valljuk be ez gyakoribb, mint a sikeres kísérleteink száma. A kudarc időnként eszembe juttatja, hogy a nagy halakon túl is van élet, és olykor igen pezsgő élet. Mikor már teljesen belefáradtam a meddő kísérletezésbe, és élmények nélkül ér a hajnal, illetve a napnyugta, akkor időről-időre felfedezem magamnak a kisebb ragadozók által nyújtotta szórakozási lehetőségeket. Jóleső érzés már az is, ha valami odaver a műcsalinak, mérettől függetlenül. Ezek a horgászatok néhanapján nagyon is szükségesek, kell egy kis sikerélmény, motiváció, hogy az ember feltöltődjön.

A kis kedvencem

A legmozgalmasabb pergető horgászatot általában a sügérek biztosítják. Amennyiben kellő finomságú felszereléssel indulunk utánuk, igen élménydús és szórakoztató tud lenni a horgászatuk.
Hogy mire is van szükségünk? Egy finom kis horgászbotra -amelyet a Perch Blade teljes mértékben kielégít-, egy kisméretű orsóra és apró műcsalikra.
Orsók terén nagy kedvencemmé vált a megújult Ryobi. Igazi precíz műszer, ahogy azt a japánoktól el lehet várni. Mivel pergetésről van szó, ezért a dobjára fonott zsinórt tekerek, no nem a halak mérete teszi ezt indokolttá, hanem így közvetlenebb a kontaktusom a csalival, mindent érzek.
A műcsalik tájékán meglehetősen széles a kínálat, olykor igen nehéz eldönteni, hogy mit is válasszunk. Ilyenkor, e hideg őszi időszakban, én leginkább a gumicsalikkal rokonszenvezek. Ezekkel a csalikkal lehet a leghatásosabban átkutatni a meder alját, ahol általában a kis tüskések vadásznak.

Úgy gondolom ez mindent megmagyaráz

Pirinyó kis twisterek

Apró flitterek teszik még izgalmasabbá

A pici twistereket általában Texas Rig-es stílusban kínálom fel a kis falánkoknak. Ezzel a módszerrel lágyabban, szebben mozog a csalink, no persze, ha kellően lágy az anyaga, én ezért használok Manns gumikat. Az ólom, fajsúlyából és formájából kifolyólag, pillanatokkal korábban ér le a talajra, mint a csalink, ezért a gumink kecsesebb, lassabb mozgást produkál, ami jól ingerli a sügéreket, és természetesen nem csak őket. Ehhez a szerelékhez szükség van egy körülbelül 50 centis monofil előkére -némelyek fluorocarbon előkét használnak, ami kissé merevebb, én a sima monóval szerelem-, amelyre kerül ugye a csúszó ólom, és felkötődik a horog. Ehhez a módszerhez vannak speckó ólmok, horgok, de ezek általában otthon maradnak ugye. Nos, én is így jártam legutóbb, ezért azzal gazdálkodtam, amim volt, vagyis, amit másnál találtam. Nem kell pánikba esni, ha ezek a speciális cuccok otthon maradnak, amennyiben van a közelünkben egy finomszerelékes horgász, akkor nála biztos lelünk mindent, amire szükségünk lehet.
Mivel álló, vagy majdnem álló vízen pecáztam, ami ráadásul sekély, 2 méter körüli volt csupán, ezért egy pici 2-3 grammos csúszó ólom megtette -legyen az csepp, vagy gömb formájú, teljesen mindegy-. Szereztem egy hatos - nyolcas méretű horgot, és bónuszként találtam még apró piros gyöngyöket is. Felfűztem az ólmot, ezt követően egy gyöngyöcskét, majd felkötöttem a horgot, amelyre a twistert illesztettem. A kis piros gyöngy figyelemfelkeltőnek szolgált, amolyan hot spot-ként, amit a műlegyeknél is alkalmazunk.
A vezetési technika igen egyszerű, apró csuklómozdulatokkal pöccintek párat a spiccel, majd hagyom aláhullni a csalit, majd ismétlés, egy-két nagyobb pöccintést, lassabb, illetve gyorsabb csalivezetést bele lehet csempészni, hogy ne legyen monoton a mozdulatsor.

A kényszermegoldás is eredményesnek bizonyult

Kelendő volt a cucc

A kisbalinok is bedőltek

Formásabb sügérek is jöttek

A piros gyöngyről nem bírta levenni a szemét

Nagy sikere volt az így tálalt kis tvinyónak, még a csukák is el-elcsábultak és szépen leharapdálták a csalit. Egy idő után unalmas lett a folytonos újraszerelés, ezért módszert váltottam. A hagyományos jigfejes gumihalazás is eredményes, és ide be tudtam iktatni a harapásálló előkét is. Kis, 5 centis gumihalakat tűztem a horogra, az már csak természetes, hogy ezek is Manns gumik voltak.
Itt is érdemes variálni a vezetési technikát, a lényeg, hogy a csali folytonos mozgásban legyen. Felemelem, leejtem, ismét emelem-ejtem, és mindezt a spicc apró rángatásával. Nem mindig szükséges, hogy leengedjük a talajra, elég ha az felet egy arasszal táncoltatjuk, sőt… nekem főként ez jött be. Ha leengedem, megállítom, odaúszik, megáll megnézni, majd mikor megint megindítom, jön utána, hisz kíváncsi, de ha megállítom, ő is megáll, ismét bámulja. Viszont, ha folyamatosan mozgatom, akkor nincs ideje bambulni, hisz elúszik előle, és az ösztöne arra készteti, hogy ezt ne hagyja, így elkapja. Természetesen nem egy versenyautó sebességével kell vezetni a csalit, csupán folyamatosan mozgásba kell tartani apró kis rángatásokkal.

A kedvenc kollekcióm

Lágy test, méretes farokkorong, ettől lesz szép a mozgása

Elbukott

Olykor igen szép példányok is akadnak…

…és igen kicsik is

Kellet neki

Hogy bírta befalni?

Természetesen nem csak a fent felsorolt gumikkal lehet sügért fogni, de az általam horgászott vizeken ezek nagyon is bizonyítottak, a legtöbb esetben kitűnőre vizsgáztak, így talán nem csoda, hogy ennyire ragaszkodom hozzájuk.