Megjelent: 2020. szeptember 16. | Forrás: Lukácsi Béla | Írások

Még kezdő horgászként, kaptam némi instrukciót idősebb horgászoktól, hogy van egy bizonyos halfaj, amelynek ha a hátára csapok, akkor visítani fog. Manapság már tudom, hogy ez bizony a sügér volt, amelyet spiccbottal is meglehetett fogni, és bizony lett volna visítás, ha valaki a hátára csapott volna. Azóta persze eltelt némi idő így néha véletlenül belenyúltam a sügér tüskéibe, persze most már nem spiccbottal, hanem pergetve fogom meg őket.

Ennek a hátára, rácsapva garantált a sikítás.

Sügérre pergetni rendkívül élvezetes, és szórakoztató tud lenni, ehhez nem kell túl sok felszerelés sem, így akár egy nyaralásra is elvihetünk egy halom apró csalit egy kisebb dobozkában, no meg persze egy könnyed pecabot egy kis orsóval. Persze nagy kérdés, hogy hol és mikor, vagy esetleg mivel.

Egy ekkora példány már szépen küzd a finom felszerelésen.

Mivel őshonos halfajról beszélünk így nagyon sok vizünkben megtalálható, általánosságban minél tisztább a meghorgászott víz annál nagyobb az esély arra, hogy szép sügérek laknak benne. Egy új vízen érdemes érdeklődni iránta, mert meglehet, hogy így pontos infókhoz jutunk, ugyanis a horgászok egy része még most is csak szeméthalként tekint rá, így könnyebben nyilatkozik róla. A másik lehetőség, hogy nyitott szemmel járunk, figyeljük az apró rablásokkal elsősorban a növények és tereptárgyak környezetében. Az utóbbi műveltet érdemes hajnalban megtennünk, ugyanis ekkor sokkal aktívabb, sokszor nagy bandába verődve vadásszák a partszéleket, amely harsány rablásokkal jár. 

Természetesen a C&R itt is egyértelmű, bár a sügér rendkívüli csemege a konyhában is.

Az L&K Perch Blade 3 méretben kapható így a csónakos és a parti pergetők is megtalálják a maguk kedvenc méretét.

Fontos megjegyezni, hogy télen is kiválóan foghatóak, ekkor a tereptárgyak környékén gyűlnek össze nagy bandákba, sőt akár lékről is foghatóak, ha megtaláljuk a pontos helyet. A pontos hely meghatározása egyébként rendkívül fontos, amely ha tökéletesen behatárolható, akkor rendkívül hatékonyan tudunk rájuk horgászni.

Monofil zsinór és megbízható fékű orsó, ami elengedhetetlen.

Ezeket a helyeket végigdobálva, biztos tudunk kapást kicsikarni, ahol pedig kapásunk volt ott érdemes hosszabb ideig elidőzni esetleg megtalálni az adott vízre legjobb csalit, ugyanis minden víznek megvannak a legjobb csalijai. Természetesen megvannak az általánosan kiválónak mondható csalik. Mivel nem egy nagyra növő ragadozóról van szó - hazánkban a 1 kilogrammos már kapitálisnak számít- így nem érdemes nagy csalikat használni. Persze az adott vízen szeretnénk a legnagyobbakat megfogni egy bizonyos határig érdemes a mérettel is felfelé menni.

A csalit folyamatosan ellenőrizzük, mert az apró sügérek gyakran lecsípik a plasztik farkát.

Érdemes próbálkozni apró plaszikcsalikkal, pici wobblerekkel. Kiváló a célra a Salmo Hornet legapróbb változata, amely méretéhez képest nagyszerűen dobható, a 2,5 centis méretet még a kisebb sügérek is simán behörpölik. Fontos, megjegyezni, hogy ez a méret csak süllyedő változatban elérhető, azonban ebből előnyt is kovácsolhatunk, hiszen a fél méteres mélységben húzható wobblert akár mélyebbre is le tudjuk engedni, ezzel is plusz ingert keltve. 

Az érzékenységért a bot utolsó negyede felelős.

Manapság már lehet apró körforgó és támolygó villantókat is kapni, amelyek szintén jók lehetnek a feladatra, de a legjobbak a plasztik csalik. Én előszeretettel használom az apró twistereket, amelyeket imádja a sügér, ezt elsősorban apró jigfejen kínálom fel, hozzá a lehető legkisebb súllyal, amely általában 1 vagy 2 gramm szokott lenni. Van még egy variáció, a Dropshot ezt akkor szoktam használni mikor megvan a sügérhad pontos tartózkodási helye, de nem tudok eléggé közel kerülni hozzá, ekkor sokkal eredményesebb lehet ez a módszer, mint a normál dobálós pergetés. 

Ilyen egy jól kiegyensúlyozott felszerelés, amellyel az egész napos dobálás sem teher.

Említettem a pontos helyet, mint nagyon fontos tényezőt, ez az esetek nagy részében szinte centire pontosan behatárolható. Elég csak említeni a tereptárgyat, mondjuk egy stéglábat, közvetlen mellette elég csak belógatni a csalit, erre, ha van ott sügér szinte garantált a kapás, míg mellette egy méterrel már sokkal kisebb az esély, oda inkább csak kicsaljuk a stégláb mellől a sügéreket. Csónakból is ráalhatunk pontosan az ilyen helyekre, így nem kell dobálnunk csupáncsak belógatnunk a csalit, óvatosan leengedve és a medervonalától picit föntebb rezegtetve a plasztikot, ritkán maradunk kapás nélkül. 

Apró jig fejekből már kiváló minőségűt lehet kapni.

Mivel a csalik aprók és a ragadozók sem túl nagyméretűek, így ehhez finomabb felszerelést szükséges használnunk. Zsinór kérdésében két úton járhatunk, az egyik a fonott ahol sokkal közvetlenebb, direktebb a kapcsolat a csalival és a megakasztott hallal, a másik pedig a sima monofil amely igaz, hogy a nyúlása miatt kevésbé érzékeny, de ezt ellensúlyozza a sügér agresszivitása, amely méretéhez képest bizony meglepő tud lenni. A zsinór átmérője monofil esetében maximum 0,2 milliméter, míg fonott esetén a 0,08-as méret már a felső határt karcolja. Jelenleg én a monofilt jobban szeretem ebből a szempontból, főleg mióta kezemben van az L&K Fine mono, mivel ennek nincs túl nagy nyúlása, az apróbb kapások is jól érzékelhetőek vele.

Fontos, a vékony de hegyes horog, lehetőleg mikro szakállal.

Ehhez természetesen nem kell nagyméretű orsó, bőven elegendő 2000-es méret, ettől sokkal fontosabb a megbízható fék, mert a vékony szerelésre rákérezkedhet egy nagyobb sügér vagy akár egy szebb csuka vagy balin is. A vertikálisan érkező nagyobb ragadozóknak a kirohanását pedig csak kiváló fékű orsóval tudjuk kivédeni.

Kedvenc apró twisterem a Manns.

A felszerelés egyik legfontosabb eleme a bot, amely ha lehet, legyen könnyű, kezes rendkívül érzékeny, de egyben erős is.  Mivel volt alkalmam a Perch Blade bot továbbfejlesztésében részt venni így első kézből tudom ajánlani, és természetesen ismertetni a tulajdonságait. Mint a nevében is benne van a Perch vagyis a sügér, illetve a hasonló méretű halak pergető horgászatához lett tervezve, nem elfeledve azt a tényt, hogy az apró csalikkal akár csukát vagy balint is elcsípetünk. Ezért egy karcsú, de gerinces bot lett belőle, egy speciális heggyel, amelyet úgy kell elképzelni, mint egy feeder botot, csak is nem kell cserélgetni a spiccet, kevesebb hibalehetőséget hagyva ezzel. A régi verzióhoz képest sokkal karcsúbb kézre állóbb nyelet kapott, az említett spiccrész pedig plusz egy gyűrűt kapott. Az alap bottest természetesen maradt, hiszen a gyűrt karbon teszi erőssé, de egyúttal karcsúvá és könnyeddé ezt a botot.

A szükséges méret.

Mindent egybevetve a sügérre való pergetés, egy rendkívül szórakoztató horgászat, de pussz ott van benne a meglepetés hal ígérete, amely kifárasztása egy ilyen felszereléssel valóban élményszámba mehet.

Lukácsi Béla