 Néhány apróság, ami kéznél volt |
A fent említett okokból kifolyólag talán nem furcsa, hogy mindig magammal viszem egy szem matchbotomat a túráimra. Noha igen jól elszórakozom a békésebb halnéppel, de azért nem ajándékozom el a műcsalis készletemet, bízom benne, hogy visszabillennek a dolgok a helyes egyensúlyba.
Kemény éjszakán voltam túl, majdnem hajnalig áztattam a gázlócuccomat a tó langyos vizében. A korábbi ismert harcsás, süllős helyeket mind felkerestem, alaposan megdobáltam minden nádnyiladékot, csutakost, ismert törést a műcsalijaimmal, de egy enyhe koppintáson kívül semmi nem történt. Igaz rablást is csak elvétve lehetett hallani, de ez engem nem vigasztalt. Lógó orral ballagtam vissza az autóhoz, hogy 1-2 órát szundikáljak hajnalban. Nem szerettem volna a hazafele vezető úton a fáradtság miatt telibe találni egy villanyoszlopot sem.
 Végül a csak a pelletet használtam (Squid Octopus ízesítésben) |
Madárcsicsergésre ébredtem, vastag harmat borította a füvet. Még egy csukás kísérletre elszántam magam a kora reggeli órákban, aminek eredményeként egy jobb ordassal összeakaszkodtam, amely természetesen hamar lerázott. 9 óra körül a hazainduláson töprengtem, de a part közelében ugráló pontyok látványától meggondoltam magam. Elővettem a finomka matchbotomat és célba vettem az ugrások helyét. Akadt nálam némi etetőanyag, pellet, csonti meg egyéb pontycsemege. A sok finomságból csupán a pelletet és a csontit vettem használatba. Belőttem mindkettőből egy-egy maroknyit, majd az „etetés" helyére pottyantottam az úszómat. Gondoltam elüldögélek egy órácskát, és ha semmi aktivitás, akkor hazafele indulok. Mint a mesében, talán 5 perce figyelhettem a mozdulatlan antennát, mikor lassú tempóban eltűnt a víz felszínéről. Nyúltam is rögtön a nyél után, kissé egykedvűen vágtam be, ugyanis a mindig elsőnek megjelenő bodorkákra gyanakodtam, de tévedtem… Komoly ellenállásba ütköztem, komótos lassú tempóban indult meg halam, és egy jó 10 méteres körben körözve próbált szabadulni az ismeretlen ellenféltől. Rögtön éreztem, hogy a Slider Match –emet, eddigi pályafutása legizmosabb halával hozta össze a sors. Aggódó tekintettel kémleltem magam körül a helyet, nem volt merítőm, hisz nem is készültem pontyozni. Csikorogtak a fogaskerekek az agyamban, hogy miként fogom a meredek partoldalon kisegíteni majd a halat, de nem sok lehetőséget láttam. A problémát a tótulaj fia oldotta meg. Észrevette, hogy viaskodom valami jobb uszonyossal, és rögtön rohant a merítővel. Intettem, hogy ne szaladjon, beletelik még egy kis időbe, mire szákolható lesz ellenfelem.
A botom szépen végezte dolgát, ügyesen kiszolgálta a menekülni próbáló ponty kirohanásait… A könnyű felszereléssel eszméletlen jó volt fárasztani.
Néhány perccel az akasztást követően megmutatta magát a horgomon védekező potyka. Szép pikkelyes egyeddel hozott össze a szerencse. Egy kis pipáltatást követően megadóan csusszant a merítőbe. Matrac híján a pontyzsákra fektettem, amiben később lemértem, majd néhány fotó elkészülte után vissza is csusszantottam a vízbe. Halam 5,50 kilogrammot nyomott, kezdésnek elég jó volt.
 Partra került az első halam |  Egy számomra kedves bot, egy hozzá illő háttérrel |
 Igazi partner volt a fotózás alkalmával is |  Még egy ilyent is… |
 …aztán fertőtlenítés következett. A kis horog nem okozott nagy sebet, de megkapta az ellenszert |  Még 5 kiló és újra találkozhatunk |
Mondanom sem kell, hogy nem számítottam ennyire gyors, és látványos nyitányra. A hasonlóan parádés folytatásban már egyáltalán nem bíztam, de azért nem rohantam haza. Visszalendítettem a szereléket a vízbe, és rálőttem egy kevés utánpótlás elemózsiát. Csendben kuporogtam a botom mellett, figyeltem a tükörsima vízfelszínt, és próbáltam pontyokra utaló jeleket felfedezni. Az előttem lévő vízmélység 1,70 méter körül alakult, egy kis padkát horgásztam meg, ami fokozatosan mélyült olyan 3 méterig. Ezen a padkán keményebb volt a talaj, ezért a halak is szívesebben keresgéltek itt táplálék után. Reménykedtem, hogy nem ugrasztottam el a viadal alatt minden halat a környékről, és lesz még éhes érdeklődő. Talán negyed órát várakozhattam, mikor az első gyanús buborékokat felfedeztem a horog környékén. Feszülten figyeltem, de nem következett be a kapás. A halra utaló jelek is eltűntek. Már lemondtam róla, hogy történjen valami, mikor villámgyorsan tűnt el a pirosra festett pávatoll. A bevágással nem késlekedtem. Halam a horoggal a szájában idegesen cikázott jobbra-balra, igen fürge jószág volt. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ki is lehet a zsinór végén. Rövid fárasztás után fény derült a rejtélyre, egy fiatal, 2 kiló körüli tükrös jelent meg a felszínen idegesen pancsolva. Hiába, a fiatalok még igen virgoncok, nem tartalékolják az erejüket, azonnal elsütik az összes lőport. A heves iramnak köszönhetően egykettőre kifulladt a potyka.
 Ez a látvány tárult elém |  Szaporán rótta a köröket |
 Hamar ki is merült |  Tökéletes akadás |
 Egy fotó a felszereléssel |  Egy velem |
 Fertőtlenítés mielőtt haza indulna |
A fogást követően újra a helyén billeget a piros antenna, és ismét belőttem egy kevés pelletet, csontival kombinálva. Míg vártam a következő kapást, végigmustráltam pihenő felszerelésemet. Egy karcsú 2- től 8 grammig terjedő dobósúllyal rendelkező matchbot, egy hozzá jól passzoló 4000 –es orsó, dobján 0,16 –os damillal, melynek végén egy 10-es méretű horog várja az arra tévedő halakat… Nem is kell ennél erősebb felszerelés, hisz nyílt terepem van. Eközben azon töprengtem, hogy az általam használt felszereléssel, mennyivel több élmény nyújt ezeknek a méretű halaknak a fárasztása, egy durung fenekezővel szemben. Sosem értettem azokat a békéshalazókat, akik paszulykarókkal felszerelkezve, kókuszdió nagyságú etetőkosarakat dobálnak a vízbe. Talán tovább is fonogattam volna a kusza gondolatokat a fejemben, ha egy kapás ne szakított volna félbe. A bevágást követően szélsebes iramban elindult halam a közelben lévő zsilip előtt található mélyebb vízbe. Nagyon meglepett a roham. Éreztem, hogy nem holmi ifjonc hadakozik a zsinór végén, ezért furcsálltam ezt a kitörést. Amint a mélybe ért megnyugodott és egy szűk körben körözve próbált lerázni. Közelebb sétáltam, hisz onnan kényelmesebben tudtam fárasztani. A nagy rohanás közben az úszómat rögzítő kapocsra tekeredett valahogy a damilom, ebből kifolyólag nem mertem erőltetni, hagytam csendben tombolni. A gubanc miatt tovább tartott a fárasztás, de végül ő is a merítőben pihent meg.
 10 –es Fine Maggot horog, 5 szem csontival ékesítve. A tuti csali |
 Egykettőre a zsilip tövében tornázott |  Innen kényelmesen tudtam fárasztani |
 Csak megadta magát |  Egészséges, tömzsi tükrös. Csupán 1 kilóval kisebb, mint az első halam |
A nap egyre magasabbra kapaszkodott az égbolton, és egyre forróban sütött. Nem is számítottam már több jelentkezőre, de erre rácáfoltak a kárászok. Igen szép egyedek álltak rá a pelletre. Igaz, nem percenként jelentkeztek, de nem hagytak unatkozni. Ezeknek az izmos karcsiknak a fárasztása már nem jelentett akkora élményt, mint a korábbi halaké, de befejezésnek megelégedtem velük. Nem aszaltam magam a napon, lassan összepakoltam és hazafele vettem az irányt. Igazán rám fért egy tisztességes alvás.
 Az első kárász |  Jól mutat a kézben is |
 Egy újabb példány harcol a horgon |  Kitűnő egészségnek örvendő ezüstös |
 Kárászportré |
Férfiasan be kell vallanom, hogy nagyponty horgászatom szeptember első hetére meglehetősen hektikussá vált. Teljes eredménytelenségről azért nem beszélhettünk, mert a lefinomított etetési és csalifelkínálási módszerem még hozott néhány igazi matuzsálemet, de a kapások erősen csökkenő tendenciája új stratégiák és teljesen új alapok felállítását követelték. Kedves közeli horgászboltosom tanácsolta, hogy egy időre tegyem félre a bojlit, még az...
A plasztik csalik felkínálásának egyik legmodernebb és legszabadabb felkínálásának lehetőségét hoztuk el nektek a Wizard Fine Jig Rig személyében. Az eredetileg japán technikát a legegyszerűbb alkatrészek kombinációja teszi speciális egységgé, mely súlyból, acél karikából és egy offset horogból áll. A Sárszentmihályi tó sekély vize remek lehetőséget nyújtott az új rig próbálgatására, tesztelésére A Fine Jig Rig a közkedvelt és rendkívül...
A Carp Expert a hazai és európai feederes mezőny egyik legnépszerűbb márkája lett 2026-ra. Híres arról, hogy kiváló ár-érték arányú, strapabíró és eredményes pecát garantáló feeder botokat kínál kezdő és profi horgászoknak egyaránt. Az alábbiakban bemutatjuk azt az öt legkedveltebb, de különböző karakterű feederbotot, amelyek közül választva a finomszerelékes tavi pecától kezdve a vadvízi folyókig minden helyzetre találunk kompromisszum mentes...
Ahogy a tavasz egyre melegszik, tagadhatatlanul érezhetjük a nyár közeledtét, amely horgászat szempontjából az év egyik legizgalmasabb időszaka. A víz már kellően meleg ahhoz, hogy a halak aktívan táplálkozzanak, ráadásul az időjárás is kedvező a horgászoknak. Az éjszakai pecákról sem szabad elfeledkeznünk, hiszen ezeknek is ilyenkor van szezonja! Vannak bizony olyan kiegészítők, amelyeket semmiképpen nem érdemes otthon hagyni az év legmelegebb időszakában,...
Többszáz órát eltöltöttem már a Dunán az elmúlt években, de ez a május eleji rekord kisvíz közeli állapot nekem is feladta a leckét. A letisztult, tartósan alacsony vízállás és az egymást követő időjárási frontok komoly kihívás elé állították a pergetőket. A ragadozók a sorozatos légnyomás-ingadozás és a tiszta, sekély víz miatt gyanakvóvá, kapókedvüket tekintve pedig hektikussá váltak. A májusi Dunán a legjobb haltartó helyek, kövezések,...
A tél után várva várt időszak, amikor a vizeink elkezdenek felmelegedni, a nappalok kellemesen melegek, napsütésesek, és már az éjszakák sem túl csípősek ahhoz, hogy több napot a vízparton töltsünk. Fanatikus pontyhorgászként én sem bírtam tovább, és kora tavasszal Szabó Imre csapattársammal ellátogattam a Pródi Horgásztavak Bojlis “Nagy tavára”. Végszerelékek a vízben, minden a helyén: végre horgászunk! Abban az időszakban, amikor a...
Európai Uniós Pályázataink