Megjelent: 2025. július 31. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott helyét. 

Hirtelen mélyülő szakasz változatos mederviszonyokkal, sok gödörrel és méter fölötti letörésekkel, melyek hosszabb ideig megtartják a szoktató etetést

Az amurok a melegedő vizekben válnak igazán aktívvá, emésztésük felgyorsul és hamar odaszoknak a nekik megterített, kukoricával, magmixekkel alaposan megszórt pályára

Napi 10 kiló volt a limitem, ennyi főtt kukoricát és vegyes mixet lapátoltam be 15 és 25 méter közé, amibe pár kiló erejéig a pontyok és amurok kedvencét is belecsempésztem, a főtt natúr tigrismogyorót. 

A nagytestű növényevők ellenállhatatlan kedvencei. A tigrismogyoró, mint energiabomba nagy mennyiségben tartalmaz természetes cukrot: szacharózt, glükózt és fruktózt

Legkönnyebben egy közepes méretű dobólapáttal tudtam a kívánt távra juttatni nagy mennyiségben az etető mixemet

Az első két nap szoktató etetését azonos időpontokban végeztem

A mennyiségen nagy hangsúly volt. Annyit kell bejuttatni, hogy a később érkező nagytestű amuroknak és pontyoknak is hagyjanak bőven a dunai keszegfélék

A harmadik napon már a felszereléseimmel együtt érkeztem a partra, és persze a megszokott tízkilónyi kukorica mennyiséggel. A horgászat ideje alatt kétóránként terveztem a ráetetést elvégezni, 4-4 dobólapátnyi adagokkal. Még a fülemnek is mennyei akusztikai élményt adott, ahogy az ízletes magszemek kopogtak a víz felszínén. Gyanítom, hogy ez a hang a távolból is csalhatott a közelembe halakat. 

Első hétkilósra mérlegelt amuromat egy kilences társa követte

A hosszú nyél itt is segítségemre volt, a pontos és távoli etetést ezzel tudjuk megoldani a legegyszerűbben

Előre felkészültem a legnehezebbre. 1x1-es fejméretű bojlis merítő várta a parton a torpedókat

A szerelék összeállítását a legerősebb zsinórok, előkék, kapcsok és horgok képezték, semmit nem bízhattam a véletlenre. A legerősebb vastagodó dobóelőkére szavaztam, az előkémet is 25 librás fonottból kötöttem az inline végszerelékembe. Súlyként 100 grammos grippa ólmot használtam, természetesen inline kivitelben. 

Ezen a pályán is a legjobban a vastagodó fluorocarbon dobóelőkében bízom

A 100 grammos inline grippák a legjobb választásnak bizonyultak

Délután 16 óra lehetett amikor újabb amur hátát és összetéveszthetetlen hátúszóját pillantottam meg az etetési sávban, húsz méterre a parttól. Tudtam, hogy ide nem lesz elég a fenékre engedett tigrismogyoró-kukorica szendvics, amire eddig a kapásaim voltak. Túl fogok járni az eszeteken! Jobb, eredményesebb, szelektívebb csalira akartam váltani. Nem vagyok kapkodós ember, de szerintem rekordidő alatt dobtam össze a kezem ügyébe kerülő kiegészítőimből saját, egyetlen pillanat alatt rögtönzött Ronnie-rigemet.

Extra erős hatos méretű CXP classic bojlie horgot 25 librás fonott előkezsinórra kötöttem, a horog öblére pedig 10 librásból egy kisméretű forgót

Mivel az amurok előnyben részesítik a kisebb csalikat, 14 mm-es pop-up-ra esett a választásom

A Ronnie-righez tökéletes csalinak bizonyult az új The One Pop-Up

Vékony fonottra fűztem fel egy stopperrel ellátva a golyót, és rákötöttem nemes egyszerűséggel a horogra rögzített forgóra

Természetesen, mint minden pop-up szereléknél, a Ronnie-nál is a balanszírozáson és a lesúlyozáson van a hangsúly. A kívánt eredmény eléréséhez a horog elé egy csipetnyi ólompasztát gyúrtam, majd a kész riget egy átlátszó falú vödörben teszteltem. 

Pop-Up rigek elkészítésének nélkülözhetetlen eleme a jó minőségű, puha ólompaszta

Már csak a gyorskapcsot és a kötésvédő gumihüvelyt kellett az előkére helyeznem

Első blikkre elégedett voltam az eredménnyel, de nem maradhatott el a vizes próba sem a bevetés előtt

Pont olyan lett, mint amilyennek 2 perccel ezelőtt megálmodtam. A pop-up a horgot megemelve 3 centivel lebegett a fenék felett

Íme a komplett végszerelékem bevetésre kész állapotban

Mindkét botom tehát pop-uppal lett felcsalizva, pecekkel később pedig már a rod-podon feltámasztva várták a kapást. Eljött a 18.00 órás etetés ideje, így újabb 4 lapátnyi magmix került beszórásra, arra a bizonyos 25 méteres távra, ahonnan a nap folyamán az első két amurom is jött. 

Pontban fél hétkor sült el a jobb oldali 3,90-es 3,5 librás bojlis botom, s bő negyed órás fárasztás után ölelhettem magamhoz az újabb, egyben a nap legnagyobb dunai amurját. A súlya 17 kiló volt. 

Forrás: Halmos Mihály