Négy évvel ezelőtt az interneten találtam rá Kis József nevére, aki szállás- és horgászati lehetőséget hirdetett a Pó folyón és annak deltájában.
Ajánlata nagyon felkeltette akkor érdeklődésemet, olyannyira, hogy 2009 nyarán barátaimmal és párommal, egy kirándulással egybekötött horgásztúrára jelentkeztünk be Józsinál.

Táborhelyünk

Az ott eltöltött másfél hét alatt annyi feledhetetlen élményben volt részem, hogy már akkor felmerült bennem egy újabb horgásztúra megszervezésének lehetősége...
Azóta minden évben két hetet ott töltünk, és reményeink szerint az elkövetkezőkben is hasonló képpen fog történni.

Az idén egy négytagú csapattal vágtunk neki a hosszú, közel 1500 kilométeres útnak, mely több meglepetést is tartogatott számunkra.

Az út felénél, amikor a legnagyobb szükség lett volna GPS segítségére, az nem engedelmeskedett nekünk, felmondta a szolgálatot, így egy autós térképre hagyatkozva próbáltuk követni a helyes útirányt, ami egészen Olaszország határáig nem is okozott semmiféle nehézséget.

A probléma akkor kezdődött, amikor egy autópálya-matrica ellenőrző kapunál javítási munkálatok miatt elterelték a forgalmat. Olyan kis településeken vezetett az út tovább, melyek még a térképünkön sem voltak megjelölve, irányjelző táblákkal pedig csak nagy ritkán találkoztunk.
Az igazi meglepetés akkor ért, mikor másfél óra autókázás után ugyanahhoz a kapuhoz értünk vissza ahonnan eltereltek bennünket. Kezdődött minden elölről...
Mire kikeveredtünk a kátyúból, ami nem volt egyszerű feladat, már több mint 200 fölöslegesen megtett kilométert tudtunk a hátunk mögött…

Szerencsére viccesen fogtuk fel a dolgokat, és jó kedvel meséltük a történteket házigazdánknak, ki vasárnap hajnalban meleg kávéval fogadott bennünket…

Annak ellenére, hogy teljesen kimerített bennünket az utazás, sokat nem húztuk az időt, tartottuk magunkat az otthon megbeszélt dolgokhoz, miszerint táborhelyet keresünk a folyóparton és az első néhány napra kiköltözünk.

Ment is minden, mint a karikacsapás, délben a sátrak már a helyükön álltak, így a délutáni órákat a felszerelések összeállítására tudtuk fordítani.

Készül az ebéd

Elsősorban az éjszakai harcsapergetés foglalkoztatott bennünket, viszont részben a nappali órákat is szerettük volna horgászattal kitölteni, így a békés halak horgászatára is hoztunk bőven magunkkal felszerelést.

Az igazság az, hogy különösebb erőfeszítéseket nem tettük az eredményesség érdekében, de így is szépen fogtuk a kilós, kettes dévéreket, melyek itt mindennaposak, vizeinkben viszont csak nagy ritkán fordulnak elő.

Csodaszép naplemente

Az első két éjszakán István barátunk feederbottal gyönyörű dévéreket fogott

Mint a fentiekben is említettem, elsősorban a harcsákért tettük meg e sok száz kilométert, így az energiánk nagy részét erre igyekeztünk fordítani, kisebb-nagyobb sikerrel.
Az első éjszaka rövidre sikeredett, ez nem is csoda, hisz egy hosszú út fáradalmait kellett kipihennünk, hogy másnap teljes erőbedobással a harcsapergetésre koncentrálhassunk…

Csupán néhány gramm hiányzik a két kilóig

Az összes kifogott hal azonnal visszakerült a vízbe

A második éjszaka már annál hosszabbra és eredményesebbre sikeredett, hisz Levente barátunk, ki most kóstolt bele a harcsapergetésbe, sötétedés után fél órával, olyan 10 óra magasságában, egy látványos ráfordulásra vágott be... Nem félek kijelenteni, hogy barátunk abban a pillanatban egy életre megfertőződött...

A második éjszakán Levente barátunk törte meg a csendet, egy gyönyörű harcsával

Mindjárt feladja a harcot

A horog biztosan ült a hal szájában… végezte mindenki a rá váró feladatot.
Levente a halat igyekezett felhúzni a mélyből, én az elektromotort irányítva igyekeztem távoltartami a halat a part menti akadóktól, Attila (Beca) barátunk pedig kesztyűt húzva kezére, várta a megfelelő pillanatot, hogy megragadja, majd egy határozott mozdulattal a csónakba húzhassa.

Egy biztos fogás, aztán…

…húzzad.

Hossza 184 cm, súlya kérdés marad, hisz nem mértük, csupán találgattuk

Csupán néhány percre kellet elviselnie társaságunkat, aztán ment is vissza társai közé. Gyönyörű hal, szép volt Levi!

Mindenki jól végezte dolgát, a felszerelés is hibátlanul működött, egy rövid fárasztás után már a hal méretében és szépségében gyönyörködhettünk.
Hossza 184 centi volt súlyát valahová 50-60 kiló közé soroltuk. Gyönyörű hal, szép volt Levi! Hangzott el többször is a csónakban.
A történethez még az is hozzátartozik, hogy egy 15 centi hosszú SALMO SKINNERREL sikerült becsapnunk.

Harcsára mindannyian RYOBY orsókkal pergetünk, melyek tökéletesen, megbízhatóan végzik dolgukat

A minőségi orsókat fontos ugyanolyan jó minőségű zsinórokkal feltölteni. Mi a WFT zsinórokban tökéletesen megbízunk

Jó kezdet rögtön a második éjszaka egy ilyen szép hal… mit tartogathat a jövő?
Sajnos az elkövetkező néhány nap nem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna, csupán kapásig jutottunk, de halat az első héten nem sikerült többet fognunk.

A gyenge látási viszonyok miatt, néha a part menti bokrokon landolt a wobblerünk

Néhány átpergetett éjszak után, így néztek ki wobblereink. Nem a halak voltak a felelősek ezért, hanem az erős horgok ütöttték le róluk a több rétegű festéket és gyantát

A minőségi anyagnak köszönhetően, amiből ezek a SALMO wobblerek készülnek, még ilyen sérülések után is tökéletesen működnek. Nem áznak be, nem változik meg mozgásuk

Szinte minden éjszaka halottunk egy-két rablást és néhány rávágásunk is volt, de sajnos csak ezzel maradtunk.
Néhány nap elteltével már nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy rossz időszakban érkeztünk, a harcsák nem esznek, valami mással vannak elfoglalva.
Találgattunk… talán az ívás volt a felelős ezért, vagy a holdállás nem volt kedvező… egyértelmű magyarázatot nem találtunk, csupán egyetlen dolgot tehettünk, kitartóan dobáltunk...

Túránk negyedik napján egy hirtelen áradás átrendezte a dolgokat. Egy fél nap alatt több mint egy métert nőtt a víz, ami megnehezítette később a dolgunkat. Nem volt könnyű ilyen körülmények között horgászni.

A víz olyan gyors iramban nőtt, hogy pakolni és menni kellet

Az első héten csupán ezt az egyetlen harcsát sikerült fognunk viszont izgalomban volt részünk bőven, egy percet sem unatkoztunk.

A negyedik-ötödik ott töltött nap után „menekülnünk” kellett a táborhelyről, hisz olyan árhullám érkezett, melyhez hasonlót még nem láttunk.
Egy fél nap alatt közel másfél métert nőtt a víz és eszméletlen mennyiségű uszadékot hozott, ami megnehezítette az éjszakai pergetést. Ijesztő volt a hatalmas farönkök között a sötét éjszakéban lavírozni.

Ezzel még nem zárult le teljesen a hét története, hisz egyik reggel mikor az autóval ellátmányért indultunk arra kellett rádöbbennünk, hogy az út mellett hagyott autónkat feltörték.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy olyan tolvajokat sikerült kifognunk, akiket az anyagi javak és a készpénz nem érdekel – tudom, kicsit viccesen hangzik – de csupán a napellenzőre csíptetett néhány lemeztől fosztottak meg bennünket.
Sebaj, zene nélkül is jól megvoltunk!
Tanulság az egészből, hogy az autót ezen túl, csak őrzött parkolóban szabad magára hagyni.

Nagyvonalakban ennyi fért bele az első ott töltött hetünkbe, kevés hal, annál több izgalom, de kedvünket ez egy cseppet sem szegte, továbbra is kitartóan és jókedvvel dobáltunk.

- folytatása következik –