Megjelent: 2022. augusztus 27. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Pont olyan volt, mint álmomban. Álltunk a csónakban, és csak dobtunk és dobtunk, megállás nélkül, hol a bal, hol pedig a jobb part szélét. Egy egészséges, kellőképpen sportos folyóvízi pergetésre készültem, de amit kaptam az alatt az egy nap alatt a délvidéki természettől, a Murától, a gájdomtól, arra nem voltam felkészülve.

Arra nem tudtam és most is azt mondom - mindenkinek aki elmegy oda - hogy arra nem lehet. Szíven üt, ámulatba ejt és magához láncol. A surranóival, az őt ölelő erdejével, a halaival egyszerűen beléd ég.

Hol a Tisza, hol pedig a Körös-vidék kevert képe bukkan elő kanyarról kanyarra.

A Mura minden rezdülése, hulláma, hangja és illata átjárta a testemet, bebújt a bőröm alá, pedig akkor még csak kettő telt el a harmincöt kilométeres túrából. Olyan és akkora élménnyel ajándékozott meg, amit folyóvízi pergető horgászként azelőtt még nem éltem meg.

Június tizenötödike óta hiszek a csodákban, mert egynek a létezéséről már megbizonyosodtam. 9 órán keresztül eggyé válhattam a világ legszerethetőbb folyójával. A hátán cipelt, hűs vizével simogatott, és megmutatta kincseit, hogy egy nappal később elmondhassam azt, ami kétséget kizárólag fogalmazódott meg akkor bennem: életem legszebb, legmeghatározóbb horgászélménye volt a Murán töltött idő.

Nagy Miki barátommal, a Balaton és a Mura legtapasztaltabb túravezetőjével vágtam neki a 35 kilométeres folyószakasznak.

De sokkal több volt ez, mint horgászat. Mert a Mura megváltoztatja az embert. Ott bent, a folyó hátán 10 kilométeres sebességgel csorogva nagyon gyorsan forog ám az a bizonyos film. Egyetlen másodpercre sem csökken az adrenalin, ahogy a kanyarok és a jobbnál jobb helyek száma sem. Kimeríthetetlen energiát pumpál beléd az a tudat, hogy előtted még senki nem ejtett wobblert ahova Te, minden egyes kő mellé vagy fa alá célzott dobásodban megvan a kapitális domolykó, harcsa, süllő, vagy akár balin kapásának az esélye.

A változatosság gyönyörködtet. Minden parttípusból van bőven a Murán, és mindegyike jó halat rejt!

A magyarországi viszonyokban mérhető pergető horgászat legfelső szintje a Mura, vagy ahogy nevezni szokták, Európa Amazonasa. Ez volt az én megtisztuló bulim, és látod Miki, ehhez a különleges szeánszhoz kokós teafőzetet sem kellett. Ellenben az egy évnyi kitartó munkáddal megszerzett vízügyi és vízbiztonsági tapasztalataidat, és azt a technikát ami nélkül képtelenség lenne lejutni a folyón száraz bőrrel, na, az nagyon ott volt. Minden egyes pillanatban éreztem a vigyázást.

A pontos dobások halat adtak, embert és horgot soha nem látott vad domolykókat.

A csali mérete meghatározó. 5 centi alá nem érdemes finomítani, pilótámmal együtt ennél csak nagyobbakkal dobáltunk!

Nehezebb, felúszó wobblerekkel tudtuk pontosan a part szélét célozni.

Lenyűgözött az érintetlen természet, a nyár illata, és az hogy minden dobásunkban benne volt a kapitális hal esélye!

Csalijainkat számolatlanul támadó, murai viszonylatban átlagosnak mondható domolykóink egyike.

A legducibb Kamasaki Fat-ra is sok kapás érkezett.

Egy szabályozatlan, megállíthatatlanul vad folyó, és egy csupaszív maximalista, aki hivatásául tűzte ki, hogy életre szóló élményt ad mások részére is, a biztonságot tartva legelsőként szem előtt. És mindezt úgy, hogy nem hagy lábnyomot.

Mert senki nem tudná megmondani hogy mi ott jártunk. Egy fűszál nem görbült, egy ág nem törött, ami előtte szabad volt, az azután is szabad maradt.

Kánikulai halak a hideg vízből. A Mura nyáron sem melegszik jelentősen 20 fok fölé!

Itt döbbentem rá igazán, hogy mennyire kevesek, kicsik és gyengék vagyunk a természetben zajló folyamatokhoz képest. Mert a folyónak egyetlen szaladó köbméterében több az erő, mint eddig  bármilyen vízen amit tapasztaltam. És a Murán ebből az erőből pontosan 160 köbméternyi folyik le másodpercenként úgy, hogy az alattunk húzódó mélységek egy-két csónakhossz alatt egytől tíz méterig is változhatnak. Megállíthatatlan víztömeg, amelyet egyetlen pillanatig sem szabad alábecsülni!

Napvégi GPS adatok: 35 kilométert utaztunk a Mura hátán, két kisebb megállóval 9 órán keresztül.

A Jóisten fogja a kezedet a FOLYÓ minden méterén Barátom, hogy még sok jó embernek meg tudd mutatni ezt a csodát. Nagyon vigyázz magadra, kérlek!

Ó, az a nagy tetovált szíved. rajta csupa nagybetűvel, hogy MURA. Mellé pedig én vésem oda, hogy CHUB, mert ők összetartoznak, eggyé váltak. Ahogy te is velük, FOREVER!

Miki kapitális domolykója egyben a túra legnagyobb halát jelentette. Gratulálok Cimbora! A hetes Fat-ot kevesen tudták volna úgy az ágak alá dobni :)

Forrás: Halmos Mihály