Megjelent: 2021. augusztus 14. | Forrás: Koós Ferenc | Írások

Gyakran merül fel kérdésként, hogy én hogyan fogok hozzá a horgászathoz egy számomra új, ismeretlen vízen. A kérdés időszerű, mert általában a vizek felderítésére az év második felét szánom. Erre az időszakra minden harcsás szempontból fontos esemény lezajlott a vizeken és a horgászatuk is kicsit monotonná, rutinszerűvé válik. Az év második felében sokkal nehezebb becsapni, horogra csalni a harcsákat, ám egy új vizet felfedezni, megismerni kiváló ez az időszak. 

Túlzottan nehéz dolgunk nincs, mivel a harcsák minden élőhelyen megőrzik alapvető szokásaikat és használják az életterüket. Az év második felét a harcsák többsége állandósult fekvőhelyeken vagy területen töltik, akár több hónapig is, ha az időjárásban a vízállásban nem áll be jelentős változás. Nem számottevő a vándorlás. Ilyenkor könnyebben megtalálható, nyomon követhető, felmérhető az állomány. A fekvőhelyek vagy a fő táplálék terén ettől függetlenül, az egyedi körülményeket figyelembe véve, lehetnek jelentős eltérések a különböző típusú vizeken.

Az új vízzel való ismerkedést már otthon elkezdem. A műholdas felvételek segítségével szerzem be az elsődleges fontos tudnivalókat. Egy tó esetében ez a víz mérete, fekvése, vízrendszere, környezetének növényzete minden esetben fontos. A netről a tó korát, történetét és halállományának összetételét nézem meg.

A helyszínen, ha nem túl nagy a vízfelület és lehetséges, körbejárom a partmentén a tavat. Elsősorban partszéli táplálékhal tartó növényzetet, bokrosokat, gyökeres partoldalakat, fűzféléket és terülő gyökérzettel rendelkező égerfákat keresek. Az időszakos befolyókat, lóbogártúrásos szakaszokat és a békás öblöket is megjegyzem, amik nagy zivatarok, esőzések után válhatnak lehetséges horgász helyszínekké. A bejárást csónakból is megteszem, a szélekkel kezdem. Kiemelt figyelmet fordítok a befolyó árkokra, csatornákra, és a zárt vízi növényzetben lévő tükrökre. Sok harcsa telepszik be hosszú távra ezekben a horgász szempontból valószínűtlennek tűnő helyekre, köztük meglepően nagy példányok is.

Parti bejárás.

Lehetséges horgászhelyszínként tekintek azokra a bokrosokra, amik előtt a mélybe törik a meder. Gyakran vannak fekvőhelyek az ilyen gyökeres bokrok alatt, amit nappal is érdemes meghorgászni. A nyílt vízen a mederviszonyok gyors megismerése érdekében szonár segítségével „szelvényezek”. A célnak egy egyszerűbb olcsó radar is megfelelő, nem a halat keresem elsősorban inkább a tartó helyeket. Ha nem túl nagy a víz, a szelvényezést a hossztengelyén kezdem, majd merőlegesen viszonylag sűrűn parttól-partig mérem a mélységet. Így gyorsan képet kapok a mederviszonyokról. Ilyenkor gyakran jelölök le tartásokat, akadókat és töréseket. 

Ütve is gyakran találok.

A tényleges célpontkeresésben sokat köszönhetek a kuttyogató fának, mivel a mélyebb helyszíneket megütve sok harcsa mutatta meg magát nekem. Az akadókra, tartásokra, gyakran rá pergetek. Ekkor sem a halfogás az elsődleges, számomra elég információ az, ha tudom, hogy lakja valaki a terepet.

Valószínűtlen helyen is élnek nagy példányok.

Előfordulhat, hogy a körülmények miatt nincs lehetőségünk ennyire alapos felmérésre, vagy csak korlátozott terület áll rendelkezésünkre, mint például a versenyeken. Az eljárás hasonló a fent említettekhez csak aprólékosabban részletesebben mérem fel a rendelkezésünkre álló területet. Minden esetben valamilyen változást keresek a mederben. Már pár centiméteres eltérés is jelenős lehet. A kisgyaláni versenyen fogott 70,8 kg-os harcsa fekvőhelye sem volt 10-12 cm-rel mélyebb és fél négyzetméternél nagyobb terület. A gondosan felderített verseny helyszíneinkről ez idáig még sosem távoztunk hal nélkül, és majd minden esetben a dobogó felső fokain zártunk.

Ez a 70 pluszos harcsa versenykörülmények között akadt horogra.

A bejárás, a vízzel való ismerkedés jelentősége nagymértékben felértékelődik egy „hangos” éjszaka után. A gyakori rablások helyei általában azonnal köthetőek egy általunk beazonosított tereptárgyhoz, célpontot biztosítva a következő nappalra vagy éjszakára. A bejárások során előfordul, hogy olyan harcsákat verünk fel, amik látszólag a „semmin” feküdtek. A mederben az iszapon kívül semmilyen változást vagy tereptárgyat nem találunk, ami tarthatta őket. (Kivétel az elöregedett falevelek a fenéken, amire szívesen fekszenek, de ez általában csak pergetés közben derül ki. Ők a bóklászók, akik az erre az időszakra jellemző több köbméteres csoportokba verődő keszegféléket követve táplálkoznak. 

Szelvényezés közben.

Ezek a keszeg csapatok folyamatos mozgásban töltik még az éjszakát is, és vannak harcsák, akik őket követve jutnak a táplálékukhoz. A méretük jellemzően 20-40 kg közé esik. A „hátha” botok időnkét, ezért is teljesíthetnek jobban, mint a célirányosok. 

Antennás végszerelék.

Antennás készség a vízben.

A közösségi harcsás felületeken gyakran kérdeznek rá különböző módszerekre, hogy véleményezzem őket, mintha minden esetben az lenne az eredményességük kulcsa. Sokan a kapástalanság okát a csali felkínálás módjában, a végszerelékek típusaiban látják. Egy jellemző példa a kérdések közül. 

Csúszóúszós szerelék.

„Ez idáig csővel próbálkoztam nem sok sikerrel, ha váltanék, Koós féle felszínire eredményesebb lennék?”

A válaszom egyszerű, az eredményesség kulcsa a csali felkínálás helyszíne és minősége. Nem a módszer. A meghorgászni kívánt terület alapján választunk módszert, elsősorban a napszaknak és a harcsa tevékenységének megfelelően. Általában nappal a fekvő harcsákra fenék közelben, míg az éjszakai táplálkozókra vízközt vagy felszín közelben kínáljuk fel a csalinkat. A módszerek közül három alapvetőt ajánlok, egy úszós készséget, egy csúszó úszóst és egy felszíni, lehetőség szerint óriás antennás módszert. E három pecával a harcsázás során felmerülő összes feladat vagy területi kihívás megoldható. Mindhárom eszköz pontosan és jól dobható, alkalmas élőhal és puhatestű csalira is. Az antennás pillanatok alatt alakítható fenekezővé, emelt fenekezőnek, bójásnak, feszítősnek, kötözősnek. A hurkolt, előre kötött előkék hosszával gyorsan változtathatjuk a felkínálás szintjeit is.

Akik sokkal többet szeretnének megtudni a harcsáról és horgászatáról, azoknak ajánlom figyelmébe a szeptember elején induló Koós harcsatábor és kurzust.

Szöveg és fotó: Koós Ferenc