Az áradás elmúltával, mióta újra megindították a folyást a Ráckevei Dunán, rendkívül rapszodikussá vált a békés halak kapókedve, ragadozó pedig erre felé nincs is. Akad azonban néha egy-egy nap, amikor igazán érdemes kiülni, mert felejthetetlen élmények érhetik az embert. Egy ilyen nap eseményeit mesélném el, már csak bíztatásul is, hogy nem szabad feladni, előbb-utóbb csak bejön, talán akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Hajnal halugrással.

Két napig szinte nem fogtam semmit, rezzenéstelenül kókadoztak a kapásjelzőim, a harmadik nap viszont kezdtek jönni a dévérek. Ebből arra következtettem, hogy hátha megindulnak a továbbiakban a pontyok is. Már a korareggeli órákban aktívabb halfürdést tapasztaltam. Az erős áramlás miatt nem tartottam értelmét a szóró etetésnek, rábíztam magam az etetőkosarak csalogató hatására. A szokásos Carp Expert etetőt kevertem össze ragacsos kukoricadarával és az itt jól bevált kéthorgos szerelékek kosarait jól megtömve, Carp Expert mézes kukoricával, illetve gumigyűrűben …..pellettel csalizva a meder belső, kagylókkal teli törésére dobtam. A rendkívül kézre álló, közeli horgászatra kiváló, rugalmas 270-es Rubin Carp boton a masszív, nagy zsinórtárolású, formás Banax Xenia orsón az erősen UV álló Carp Expert Fluo 30-as várta a megmérettetést.

Egy- és kéthorgos önetetős, pontyozó szerelék, az utóbbi készre szerelve, létrán is kapható és a nyerő mézes kukorica.

Pontyozó, fenekező szerelékek alkatrészei: forgókapcsok, gumiütközők, távtartók.

A Rubin Carp 270-es finom, de küzdőképes pálca.

Az első kapást elhibáztam, mert mire bevágásra lendült a kezem, a csiptetős jelzőt visszaejtette a hal és luftot vágtam. Na ez jól kezdődik, morogtam. A másodikon már rajta voltam, egy jóképű és erre felé sajnos egyre ritkább ezüstkárász cserdült ki a stégre. A mézes kukorica tetszett meg neki. Némi szünet után, megint két kapást is rontottam, pedig úgy éreztem, jókor vágtam be – ezek szerint a halak szempontjából. Már erősen sütött a nap, mikor szinte felragadt a jelzőm, ezt még én se tudtam eltolni, a Rubin Carp szépen bólogatott és a heves verekedés ellenére is hamar a merítőbe kényszerítette a két és feles nyurgát, mely pedig már a nádas szélét is súrolta.

A Xenia 3000/banax/ univerzális középkategóriás orsó.

Az első hal egy ritkuló félben lévő ezüstkárász volt.

A mélyből egy szép nyurga teste burványlik fel.

A szépséges pikkelyzetű ponty után megnyugodtam. A halak is, mert szinte elült a kapás, mindössze egy udvarias karika várta meg, hogy megreggelizzem. Elképesztően nézet ki, ahogy tenyérnyi méretével a 2-es méretű Excalibur horgon fityegett. Ebből is látható, ha egy hal enni kíván, nem ismer akadályt. Jött egy-két dicsekvésre nem alkalmas géb, és három szép, igen sötét árnyalatú retúr tőpontyocska. A kapás ritkult, közben elszólítottak, de amikor ebéd után visszaültem a botok mögé, szinte éreztem, hogy nincs lefutva még ez a nap, pedig alig volt pár maszatolásom. Aztán szép ejtős kapásra, pelletre jött egy jókora, de kissé rokkant, gerincferdüléses dévér, melyet azonnal vissza is engedtem. Pár apróság után megint fogyatékos halat ejtettem, egy kilóhúszas félig benőtt szájú ponty jött mézesre.

A bronzpikkelyű ponty a helyére került.

Néhány sötétszínű retúrponty is beköszönt mézesre, pelletre egyaránt.

Komolyabb, 1,30-as dévér pelletre.

Az árnyak már a stégig kúsztak, jól esett most már hűvösebből lesni a kapásjelzőket, a veszekedő szárcsákat, a kicsinyeit terelgető vadkacsatojót. Éppen kenyérért motoszkáltam a csalis vödörben a számukra, mikor megremegett a jelző, kissé megereszkedett, de mire lendült a karom már indult a bot felé. Ezt nem lehetett elhibázni. Első lendületre lehúzott vagy 60-70 métert, majd feljött a folyás közepén. Alaposan kipúposította a vizet. A látványtól mindenem zakatolni kezdett, a vérnyomásom kétszáz lehetett, különösen mikor a túloldali stégeket vette célba. Mint egy eszelős feküdtem bele a Rubin Carpba, mely, becsületére legyen mondva, nagy bólogatások közepette, de bírta. Az erős áramlás is segített a halnak, elég sok idő telt el/főleg abban az idegállapotban/, míg átkormányoztam a stégem elé, ahol aztán váratlanul elfogyott az ereje és könnyedén tűrte a merítést. A szomorúfűz árnyéka vigasztalóan borult a fűben aranyló, hatalmas és mégis kecses pontytestre. Nem volt könnyű megmérni, el kezdte dobálni magát, végül is 9,42 kilót mutatott a mérleg. Nagyon, nagyon boldog voltam – még vagy három napig. Kellett is, mert szinte egy kapásom nem volt napokig.

Ismét szabadon.

Félig benőtt szájú ponty, már más is megakasztotta, de vékonyan.

A nagy találkozás.

Forrás: