Megjelent: 2009. június 15. | Forrás: Gotthárd Ferenc | Írások
A folytonos hajtásnak köszönhetően, két egész héten keresztül nem foghattam horgászbotot a kezembe. Már nagyon látszódtak rajtam az elvonás kóros tünetei. Mindenkivel morogtam, folyton ideges voltam. Hiányzott a víz illata, és az érzés, amint a kezemben rángatja a botot a menekülni próbáló hal. Horgásznom kellett, nem volt mese.

A horgászatra fordítható idővel még mindig hadilábon álltam, de ha elég korán kelek, akkor hajnalban egy-két órát próbálkozhatok. Csak biztosra mehettem, a kevés időmet úgy kellett beosztanom, hogy megkapjam azt, ami már nagyon hiányzott. Meg hánytam-vetettem a dolgokat jó alaposan és kirajzolódott a képlet. Horgászhelynek a lakhelyemtől alig tíz kilométerre fekvő ócfalvi horgásztó jöhetett számításba. Közel van, ezért pillanatok alatt ott lehetek, és nem veszítek a horgászatra szánt értékes időből. Célhalnak jó a ponty, módszernek meg a fenekezés. Elég jól ismerem a vizet, tudom, hol keressem őket, így szinte biztos a siker.

A sötétséget felváltja a világosság

A felszerelést kellett beszereznem és nem volt, ami boldogságom útjába állhatott volna. Berohantam Benzár Zsolt barátom horgászüzletébe és gyorsan elpanaszoltam, hogy mit is szeretnék, mire lenne szükségem. Már simogattam is szememmel egy tetszetős feederbotot, de meglepetésemre Zsolt egy háromrészes Carp Expert bojlis botot nyomott a markomba.
- Zsolt, nekem az kell! – mutattam a botra, amivel szemeztem.
- Most nem feederezünk, próbáld ki ezt! Majd gyorsan a kezembe nyomott egy Long Cast nevű orsót, ami kifejezetten a nagy dobásokhoz van kifejlesztve. – Nem rég jelent meg a piacon, eldobsz vele a világ végéig, próbáld ki. Bónuszként némi etetőanyagot is átnyújtott – a tegnap versenyen voltam, ez megmaradt, szórd be nekik.
Az orsót felhelyeztem a botra és egy kis „száraz" próba után úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt az összeállításnak, egész szimpatikusak voltak így együtt.

Egész éjjel nyugtalanul aludtam, csak forgolódtam az izgalomtól. Már reggel öt órakor a parton voltam és próbáltam betájolni az akadó szélét a félhomályban. Elsőre majdnem átdobtam az ágakon. Hiába, Zsoltnak igaza volt. Nagyon el lehet dobni ezzel a cuccal. Kicsit óvatosabbra vettem a dobálózást és máris a jó helyen csobbant a végszerelékem. Épp a kapásjelzőt próbáltam felhelyezni a zsinórra, mikor kirándította valaki a madzagot a kezemből. Rögtön bevágtam, de a fárasztás csak másodpercekig tartott, kiakadt a horog.
Jóformán az etetőkosár meg sem pihent az aljzaton, máris kapásom volt, hihetetlen. A horogproblémát orvosoltam, nagyobbat kötöttem fel. Erős a bot és a kisméretű horog egyszerűen kiszakadt a szájából, ezért volt szükség nagyobb méretre.

Lassan a napkorong is kezdett kikandikálni a horizont fölött, ez a halakat is megmozgatta. Mindenfelé pontyugrások voltak láthatók, kicsik, nagyok, még nagyobbak, mind-mind ugráltak. Leírhatatlan látvány volt.

A halak is örültek a napkeltének

A kapásjelzőm is életre kelt. Hangos koppanással ragadt a bothoz. A bevágás megvolt és végre fáraszthattam, ezúttal már szákoltam is. A fények még annyira gyengék voltak, hogy fotózásra nem igen gondolhattam, ezért gyorsan szákba bujtattam a pikkelyest, hogy majd jobb fényviszonyok közt megörökíthessem.
Alig dobtam vissza a cájgot, máris vitte egy újabb hal a horgot. Ő sem volt nagyobb előző társánál, talán valamivel nyurgább és hevesebb vérmérsékletű volt, de a szákolást ő sem kerülhette el. A nagy serénykedésben észre sem vettem, hogy kövér harmatcseppek telepedtek mindenre és tocsog a lábam a víztől.

Pontyra hangolva

Időközben a napkorong kibújt a dombok takarása mögül, és talán ezért is maradt abba az oly gyakori halugrás. Talán csak a napkeltére voltak igazán kíváncsiak, a többi már hidegen hagyta őket.

Igazi finomságok

Enyhe túlzásnak tűnhet a mérete, de szükség volt rá

Fűzni is lehet, nem csak horogra tűzni

Habár egyre kevesebb halmozgás volt észlelhető, én azért bíztam benne, hogy lesz még érdeklődő a csali iránt. Szerencsére nem tévedtem. Óvatosan emelkedett a kapásjelző, majd rohamosan ereszkedni kezdett. Tekertem keveset a hajtókaron, és bumm! Megvolt ő is.

Kissé nehéz így fotózni, de azért csak sikerült

Nem adja fel…

…de lassan…

…vége

Akadás rendben

Az utolsó reggeli vendég

Szépek így együtt

Mert megérdemli

Viszlát legközelebb

Nem is erőltettem tovább a horgászatot, megszabadítottam ideiglenes rabságuktól halaimat, és ami a legfontosabb, hogy megkaptam mindent, amire vágytam.

Felszerelés:

Carp Expert Boilie	ET Long Cast	Maruto 988BD-BN	Carp Expert kukorica
Carptrend csaligumi	Carp Expert UV	Bordás etetőkosár	Kapásjelző