Az Energofish Kft által kiírt pályázatra 29 pályamű érkezett. a következő napokban a három első helyezett írásaival ismerkedhetnek meg. Elsőként a harmadik helyezett, Pintér Péter cikke lát napvilágot. Íme...

A kedvenc patakom egyik arca a sok közül

Városunk határában folyik egy kis patak. A legtöbb városlakó észre sem veszi, pedig nekem a legnagyobb kincs. Itt tanultam meg a horgászat alapjait. Itt fogtam meg az első küszöket, ezüstkárászokat, itt váltam horgásszá. Aztán ahogy lassan a kamaszkorba értem, továbbra is kitartottam a kis patak mellett. Egyre ügyesebb horgász lettem, és rájöttem, hogy a patakban gyönyörű máshol sose látott halfajok is élnek. Élt itt a domolykótól a süllőig minden. Pontyok, dévérek, gyönyörű bodorkák, hatalmas compók. Ez volt nekem az álmok vize. Csodálatos nyári szüneteket töltöttem itt, még iskolás koromban. Fogtam a domikat, pontyokat, süllőket számolatlanul, boldog voltam mikor kint lehettem. Aztán egyszer csak történt valami. Az egyik környékbeli bauxitbánya bezárt, ahonnan addig jelentős mennyiségű kristálytiszta víz folyt ebbe a kis patakba. Pár év alatt minden megváltozott. A vízzel együtt eltűntek a hatalmas domolykórajok, a dévérek, a süllők. Rabsicok fosztogatták a több sebtől vérző vizet. Felnőttként is makacs módon jártam a kis vizet, ami már csak árnyéka volt a régi önmagának. Igazán jó halakat már csak ősszel és tavasszal adott, akkor is csak csukát és kárászt. Aztán egy olyan öt évvel ezelőtt valami megváltozott. Megjelentek új halfajok a patakban. Először csak a karika keszeg jelent meg kisebb-nagyobb csapatokban. Aztán egyre több csukafogásról érkezett hír, és mintha a domolykó állomány is kezdett volna rendbejönni. A halőrzés is javult, egy lelkes társadalmi halőr csapatnak köszönhetően. Ekkor jött 2010 májusa…

Hatalmassá duzzadt a patak.

Valahol középen ott főmeder is…

Csak esett, esett és esett! A hatalmas mennyiségű eső hatására a szelíd kis vízfolyás, vad folyóvá változott. Kilépett medréből és sose látott nagyságúra duzzadt. Elöntötte a réteket, szántóföldeket, sőt helyenként az utakat is. Házakat veszélyeztetett, félelmetes volt. Kétségbeesetten figyeltük a szinte percről percre emelkedő szennyes áradatot. Akkor úgy láttuk, hogy ez a patak végét jelenti majd.

Ezek a fák…

…a parton álltak az áradás előtt.

Aztán lassan apadni kezdett a hatalmas víz. Már akkor látható volt, hogy ez a nem hétköznapi áradás teljesen átrajzolta a patak medrét. A legtöbb helyről egyszerűen elvitte a hatalmas mennyiségű iszapot, amely sok-sok év alatt rakódott le. Kavicspadok, gödrök jöttek létre, és összességében mindenhol mélyebb lett a víz. Lassan aztán horgászbottal is kimerészkedünk a partra, és akkor kiderült, hogy itt bizony a természet csodát tett!

Itt bár nem látszik, már apad a víz.

Soha nem látott halfajok úszkáltak a patak vizében. Lapos és bagoly keszegek, dévérek, jászok, rengeteg ponty és csuka. Megjelent a balin, több lett a domolykó, és a testes karika keszeg. Rengeteg volt a süllőivadék, újra lehetett fogni a sügért. A legnagyobb változás az volt, hogy soha nem látott mennyiségű csuka úszkált a vízben az apadás után. Nem is akartam elhinni, hogy újra megtelt a patak hallal! Egész nyáron fogtam és engedtem vissza szebbnél szebb csukákat, UL pergetővel a jászokat és domolykókat, és kisebb balinokat. Újra azt éreztem, hogy igenis vannak csodák! Olyan volt az egész, mint valóra vált álom! Mondom volt…

Gyönyörű bodorka.

Karika keszeg.

Lapos keszeg.

Pergetve fogott sügér.

Csuka (és én).

Hamar híre ment a mesés halmennyiségnek. Hirtelen rengeteg horgász lett ezen a kis vízen. Ez még önmagában nem lenne probléma, de ők bizony elkezdték leszüretelni a természet gyümölcseit. Vittek mindenféle halat, minden méretben. Főleg a csukahorgász lett nagyon sok. A nyár végére már érezhető volt, hogy ez a terhelés már sok ennek a kis víznek. Egyre kevesebb csukát lehetett fogni, és főleg a fárasztásnál is nagyobb élményt jelentő szebb példányok tűntek el.

Csukaportré nyárról.

Ő volt a legnagyobb 65cm.

Ponty egy nyári estéről.

Akcióban a kis Blade.

Az „áldozat”.

Nyár végére normális lett a vízállás.

Az újonnan megjelent keszegfélék sem úszták meg, aki fogta vitte őket. Vitték a jászt, a lapos és bagoly keszeget, a karikát, mindent. Mire szeptembert írtunk, már a pontyállomány is megfogyatkozott. A horgászok meg csak jöttek és jöttek! Egyre messzebbről, akár napijeggyel is. Ősszel kiderült, hogy a csoda másik fele a jól sikerült ívás volt. Hatalmas mennyiségű ivadék lepte el a patakot. Volt köztük szinte minden. A pontytól a bodorkáig, szinte minden halfaj ívása mesésen sikerült a kiöntéseken. Hatalmas rajokba rendeződve úszkáltak a patakban, helyenként szinte fekete volt tőlük a víz. A városon belüli hídnál emberek tolongtak délutánonként, nézték a hatalmas fekete ivadékrajt. Mivel az tavaly született ragadozóknak volt bőven táplálék, hihetetlenül gyorsan nőttek. A kis süllők, amikből nagyon sok volt szintén, szinte őszre már majd 30cm-esre cseperedtek.

Sügér szeptemberből.

A patak egyik kincse a domolykó.

A másik a jász.

Őszi jászfogásom.

Őszi hajnal a patak partján.

Fekete volt tőlük a víz.

Jöttek igazi ritkaságok is.

Elvileg tehát az utánpótlás biztosított, mégsem vagyok nyugodt. Mostanra márciust írunk, és már most rekord mennyiségű területi jegyet adtak el erre a kis patakra. Rengeteg horgász lepi el az idén is ezt a kis vizet. Én is túl vagyok már az első idei, UL. pergetve fogott domolykókon, sügéreken, balinokon, amiket mind egy szálig vissza is engedtem, esélyt adva nekik, hogy benépesíthessék utódaikkal a kedvenc kis vizemet. De vajon hány horgásztársam tesz még hasonlóan, majd? Most még él a remény, hiszen rengeteg ivadéknak sikerült átvészelni a hosszú telet. A víz kezelőjének jóvoltából a csukatilalom is előbb kezdődött. De mégis… Sajnos szerintem, ahogy az első melegebb napok hatására megindul rendesen az élet ebben a kis vízben, megkezdődik a rablás is. A sok horgász tönkre fogja tenni a csodát, amit természet tett. Pedig most itt lenne a lehetőség, hogy gyermekkori emlékek megelevenedjenek. Újra lássak mesés domolykórajokat, pontyok tömege úszkáljon egy ilyen kis vízben. Csuka raboljon minden kis vízinövényfolt mellől, a húzósabb részeken pedig süllők hajkurásszák a küszöket. Sügérek tömege riogassa a frissen kikelt ivadékokat, és a lassabb szakaszokon, dévérek, és compók túrják az iszapot. Szép álom nem?

Idei pergetve fogott kárász.

Süllő.

Szépségdíjas sügér március elejéről.

Most a fiaim értek abba korba, hogy már gyerek jeggyel, kijárnak velem. Imádják már most ezt kis vízfolyást. Lelkesen szedegetik a küszöket, kisebb kárászokat, karikákat, bodorkákat. Ha egy kicsivel nagyobbak lesznek, szeretném nekik megmutatni a patak igazi varázsát. A bogarakra váró domolykót, és jászt, a lassan vándorolva turkáló pontyokat, vadul harcoló csukákat. Szeretném, ha ők is átélnék azt a csodát, amit én hasonló koromban. Szeretném, ha nem szemétkupacok közé kellene leülnünk. Szeretném, ha ők is szeretnék a patak csobogását, és óvnák a lakóit. Vajon van rá remény, hogy ők is átéljék a csodát?