Szalai Donát barátomat már nem kell bemutatnom senkinek, akik kedvelik a feederes módszert. Ő az, aki a nagytestű békés halak fogásában szokott jeleskedni oly módon, hogy az már szemet szúrt a legnagyobb neveknek is. A 2011-es évben is olyan fogásokat produkált, amiről az átlagos bojlisok is csak ábrándozhatnak. Megfogta többek közt harmadik 20 pluszos halát, felállított egy tórekordot, megszákolt vagy harminc tizenöt fölöttit…

A pontyok és dévérek hideg vízi csemegéje

Legutóbb azonban arra vett rá, hogy lényegesen finomabb összeállítással induljunk pontyozni. S még csak nem is a matuzsálemeket akarta megcsípni, ahogy ezt tőle megszoktam. Egy-kétkilós potykákra pályázott, s mellette szép dévéreket is remélt a Lázbérci-tározón. Fegyvertárában ugyanis lapul a hideg vizekre való – legalábbis ő leginkább oda használja – két csodálatos varázspálca. Nevezetesen a 360-as Energo Competition Light Feeder, valamint ennek kisöccse, a 3 méteres Picker.

Szinte művészi, ahogy dolgozik!

Hideg, alig 4 fokos vízen horgászunk, mintegy 8 méteres mélységben bandázik előttünk a hal, ahova horgainkat is kívánjuk vetni. A két angol stílusban gyártott botot azért részesíti Doni barátom előnyben ilyen körülmények közepette, mert két hihetetlenül lágy pálcáról van szó, melyek fárasztás közben szépen felkeményednek. Olvastam róla, hogy általában keszegre javasolják, ám amikor a halak már nem védekeznek olyan vehemensen, akkor nyugodtan ráállhatunk vele a pontyokra is. Igazi élmény velük a fárasztás, csodálatosan tompítanak minden kitörést, vagy fejrázást, a hal legkisebb gondolatát is azonnal továbbítja a horgász kezébe.

Érzékenységét bizonyítandó, míg máshol a pontykapást sem igen jelezték a hagyományos "jancsik" addig a keszegek is szépen hajlították a spiccet

Mivel nem kell kifejezetten nagy távolságra dobni, alig ötven méterre található az ideális törés, a feeder 14, a picker pedig 12-es előkét kap 16-os főzsinóron. Illik a finomkodás, hiszen nagyon tiszta a víz, s hideg is van, a halak már nem vadulnak. Ez a két bot egyébként is olyan paraméterekkel bír, melyeket nyugodt szívvel elláthatjuk ennél akár egy fokkal lágyabb cuccal is.

A pontyokról nem is szólva

Donát cimborám már javában az etetőanyagokat szelektálja, melyek mindenféle ízben illatoznak. Végül is három hideg vízre gyártott Balaton-szériás zacskó mellett döntünk. Az utóbbi időben az egyik kedvencünkké vált a Tímár Mix Balaton fantázianevet viselő dara, idejét láttuk, hogy próbára tegyük a téli időszakban is. Sötét színű, finom szemcsés az anyag, ami mihelyt vizet kap, azonnal kellemes, édeskésen fűszeres illatot áraszt. Természetesen a jól megszokott 3 deci csontit is megkapja, mellé öntünk két doboz csemegekukoricát is. Ez a minimum ahhoz, hogy az etetésen maradjanak a halak. Kevés ilyenkor csupán az illat, jó, ha van mellette némi élő anyag, ami a fehérjét adja nekik.

A kis szörnyecske

A horogra sem kerül egyéb, mint két szem csonti, egy kukorica és a lebegést elősegítendő Technopufi. Az előkét is kifejezetten rövidre vágjuk, alig öt centi hosszú tizennégyesen lóg a horog. Mindez szintén azért, hogy mihamarabb látni lehessen a kapást. Bár, megtörtént az is több esetben, hogy leheletnyi spiccmozgásra számítottunk, s ennek ellenére olyan vehemenciával kaptak, hogy nem győztünk csodálkozni.

Időnként néhány kisebb gombócot rá kellett lőni a meghorgászott területre

Az első dévér tanítani való kapással jelentkezett be, egy apró rezdülés jelezte a spiccemen, hogy valami megtalálta a csalimat, aztán ahogy illik, lassan elhajlott, görbült a víz felé. Csakhamar mellé kerül a második is, s a harmadik sem várat sokat magára. Gyönyörű példányok, nagyon szeretem őket, néha nagyobb örömet okoznak, mint a pontyok. Azon sem mérgelődnék, ha csak ilyenek jönnének, mert piszok jól szórakozom a leheletfinom kapásokkal. Élvezem, ahogy a pirinyó spicc óvatosan meggörbül, odacsapok és megakad. Aztán, hogy igazán örüljek, még kettőt fogok nagy hirtelenjében.

Jól látszik, hogy a rövid előke volt a nyerő

Majd Donát is merítőbe terel egy kicsi pontyot. Épp üti a méretet, de nem tartjuk meg. Mikor azonban már a harmadikat meríti, csak elgondolkodunk azon, hogy egy terítékfotó sem lenne rossz, így a külön telefonos engedély megszerzése után – mert bizony Lábércen nem úgy megy ám az, hogy csak tegyünk el akármennyi halat, oszt’ majd szelektálunk – gyűjteni kezdjük őket.

Competition Feeder és Picker, a hideg vizek tökéletes fegyverei harci pózban

Folyamatosan talpon vagyunk, jóformán egy percre sem tudunk leülni. De hiszen, a Lipócban, s amúgy Lázbércen soha nem is szoktunk unatkozni. Emlékszem, volt időszak, amikor csak dévérezni jártam ide. Egy match, és egy spiccbot elég volt ahhoz, hogy izomlázasra horgásszam magam. Elég olyan távolságot megetetni, hogy egy hatos spiccel kényelmesen elérjük. Ennyi az egész, és akár hatvankilónyi keszeg is összegyűlik egyetlen nap. Na persze, megfelelő minőségű etetőanyaggal.

És íme, a bizonyíték arra, milyen jól működnek!

Volt olyan napom, amikor harminc méternél közelebb nem tudtam csalni az óvatos népséget. Hozzáteszem, szintén november volt, és csak a sekély részen találtam helyet. Olyan köd ereszkedett rám, miután beérett az etetésem, hogy semmit nem láttam az úszóból. Kénytelen voltam a megérzéseimre hagyatkozni, és így is több mint tíz kiló jött össze!

Remekül szórakozunk az óvatosan kapó halakkal, akik érezhetően étvágyuknál is vannak. Vagy csak a jó kaja hozta oda őket ilyen számban? Meglehet, mert akik körülöttünk horgásztak, azoknak alig adatott 3-4 dévér egész nap. Pontyot is csak mi fogtunk eddig, tehát úgy tűnik, itt is bevált a sötét színű etetőanyag, a mély, hideg vízben… Na hiszen, hol is működne? S ezek a botok... Komolyan mondom, ezeket abszolút ilyen közegre tervezték. Annyira érzékeny a spiccük, hogy amíg a hagyományos jelzők, általános feederek meg sem moccannak – ahogy ezt a szomszédoknál tapasztalhattuk aznap – addig a két Competition elképesztően jól muzsikált! Ilyen finom szerelékkel is piszok jól lehetett irányítani a halat, érezni minden rezdülést. Még két szép törpeharcsa is megakadt, s ezek alig látható, egyenletes piszkálását is szépen mutatta. Nem csoda, Donátnak nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy mindig a legjobb botokat válassza ki az adott horgászathoz.

Ezt a látványt nem lehet megunni!

Ismét egy tartalmas napon vagyunk túl a szép, erdővel körbezárt tározón. Ki tudja, mi lehet az oka, de innen minden alkalommal úgy távozom, mint aki egész nap homokzsákokkal rohangált. Nem csoda, ma is majdnem 30 kilónyi halat fogtunk, úgy, hogy mellettünk alig-alig termett valami. Jó komám is hosszan liheg, mire felcihelődünk a kocsihoz. Igen jól vizsgáztak tehát a Compeptition testvérek, s alig várom, hogy a Sajón is összeálljanak a paducok. Ott aztán következhet a folyóvízi erőpróba is!