Sosem voltam a könnyű pergetés megszállottja, pláne hogy ez már sok ponton a legyezéssel ütközik nálam, de amióta feltöltöttem dobozomat a Salmo miniwobblereivel, ismét felfedeztem magamnak a kisragadozók világát. Így újra a vadregényes Sebes-Körös partján kötöttem ki, és apró wobblert kötöttem fel…

Kristálytiszta víz folyik a Sebes-Körös régi medrében

A kora ősz egy roppant bosszantó időszak! A nyári halak már nem esznek, az ősziek pedig még éppen nem… A csukáknak adtam azért egy kis esélyt: egy órán keresztül dobáltam nekik mindenfélét, aztán láttam, hogy ez a nap a kisebb ragadozókról fog szólni.


Ha ezt a kis kalandot most teszthorgászatként értelmezném, akkor a számokba foglalható eredmény két halfaj között oszlana testvériesen: domolykók és sügerek versengtek a szalmós apróságokért. Sőt, ezen belül is két wobblertípus írt történelmet: a bogyónyi TINY és a már korábban is sokszor emlegetett HORNET. Mondanom sem kell, hogy ez a két típus osztotta meg a halakat – olyannyira, hogy domolykó sosem jött a sügérek által kisajátított Hornet-re, és viszont… Van itt rend, kérem!


A folyó kettéválik, majd ismét egyesül. A domolykók főleg az ilyen sekély vizekből érkeztek

A Salmo TINY wobblert eddig nem sokat foglalkoztattam, néhány próba után általában leteperte őt a Hornet… Ezen a reggelen viszont bebizonyosodott, hogy a Tiny a domolykóhorgászat legveszélyesebb fegyvere! Szinte minden dobásra megtámadta egy nagyfejű hal, vagy akár többen is egyszerre. Sajnos sok volt a lemaradás, illetve az akadás nélküli rávágás, amiről egy darabig azt hittem, hogy ez „természetes”, ez a pergetés velejárója… Aztán feltűnt, hogy a TINY nagyon sokszor összeakadt hármashorgokkal ér partot – ez pedig megmagyarázta az elbukott kapásokat. A két drilling bármilyen pici, mégis lazán összeakad a TINY rövid hasa alatt, és erre hirtelen nem tudtam jobb megoldást, minthogy az egyik horgot eltávolítottam, és ezzel együtt a hátsó horgot enyhén nagyobbra cseréltem.

Az ellenállhatatlan Salmo Tiny BT… Ezt a wobblert egyszer még be fogják tiltani! :)

Gyakorlatilag innen datálódik a Tiny kezeim közt felívelő csudafényes karrierje… A halak mind megakadtak, és bár méretben igen nagy hasonlóságot mutattak, egy emlékezetes délelőttel ajándékoztak meg!
Badarság, de próbáltam megfejteni a Tiny titkát… Hiszen ilyen apró duci wobblereket láttam már korábban is. Talán a színezés teszi? Az tény, hogy (BT) sárga-fekete darázs-színűre festett Tiny több körrel megelőzte a más színezésű és típusú fajtársait… Ha domolykót akartam fogni, ezzel az egy wobblerrel mindent megoldottam!
Aztán megfigyeltem azt is, hogy a Tiny nem a kis duci wobblerekre jellemző egyhelyben remegős mozgást végez, hanem igen élénken cikázik jobbra-balra, mint egy testesebb kétrészes wobbler… Már-már attól tartottam, hogy erőteljesebb bevontatásnál a domiknak nem lesz egyszerű eltalálni a fürge Tiny-t, annyira nagy kilengéseket produkál… De a gyakorlat azt mutatta, hogy a domolykóknak ez nem jelent gondot, legalábbis közel húsz kapásból csak kettő maradt le.

Sosem lehet tudni… Mindig van nálam egy monofillal feltöltött pótdob is.
A hosszabb távra olykor ez kell

Egy kérdést viszont nem tudtam megfejteni… A sügérek közé dobott TINY már nem volt annyira népszerű. Egyik-másik csíkos harcos utána indult, de aztán hamar meg is gondolta magát, mondván: hoppá, ez a domolykók kedvence, mi nem erre várunk! És nagy nyugalommal visszasomfordáltak a növények közé, hogy tovább várakozzanak a Hornet-re…