Jó hírek érkeztek a Ráckevei Duna-ág mellékvizeirõl a március eleji felmelegedések idején. Megmozdult a keszeg, a compó - bár teljes tilalom van rá -, sõt, megjelentek az õszi telepítés elsõ pontyai is. A halak a vermelõhelyekrõl a gyorsabban melegedõ hókonyok, holtágak vizeibe húzódtak és elkezdtek táplálkozni. Mi is egy ilyen náddal, sással gazdagon övezett mellékágban próbálkoztunk.


A szél már készülõdéskor lecsapott ránk

Szerencsénkre egy ismerõsöm stégje szabad volt, így nem kellett az iszapos partoldalban topogva horgásznunk. Az elõzõ napok tavaszias verõfénye után éppen ma tört be a hidegfront, egyre erõsebb széllökések borzolták a víz felszínét és az idegeinket.


A feederezés kellékei.

Barátaim elkészítették az etetõkaját, melyet Tímár féle téli fekete és sárga Carp Plus-ból kevertek némi csemegekukorica hozzáadásával. A gombócokat vagy 15 méterre dobálták be, mert ott már tiszta az aljzat és két méter mély a meder. Õk matchbotos, önsúlyos úszózásra szereltek, én, számítva, hogy a szél egyre erõsödni fog, a finom 3,6 méteres, pillekönnyû Silver Feeder-emet vettem elõ. Gubancgátlós etetõkosarat szereltem a húszas Sufix fõzsinórra és rövid 16-os elõkéket kötöttem az erõs szembeszél miatt.

Külön kosárba való Tímár féle piros és sárga Carp Plus Feeder kaját kevertem, melybe a csonti mellé szétnyomogattam némi csemegekukoricát, hogy a leve beitatódjon az anyagba, ami a vízben kioldódva odacsalhatja a pontyokat a horog köré.


Csalik és etetõanyagok feederezéshez.

A tízes Maruto horgokat kétféleképpen csaliztam. Az alsóra az iszap miatt lebegõ technopufit, a felsõre csemegét, persze mindkettõt csontival mozgósítva. Még el sem rendeztem a szereléskor szerteszét hagyott cuccokat, máris határozott húzásom mutatkozott.


Az elsõ gyors ponty kellemes meglepetésként hatott

Akasztás után örömmel észleltem, hogy a hal lomhán forgolódva védekezik, nem rohangál össze-vissza, ez nagyobb méretet sejtetett. Az alacsony vízszint miatt jó szolgálatot tett a teleszkópos merítõ, pár kör után bele is bukott a kiló körüli pikkelyes. A biztonság kedvéért megmértük, 32 centi volt.


Csendélet ponttyal.

Meg van tehát az idei elsõ ponty! Még csak március eleje van, de már esznek a pontyok! A magyarázata az, hogy az idáig tógazdaságban intenzív etetéssel nevelt halak, természetes körülmények között, az elsõ kis vízmelegedésre elkezdenek táplálkozni, ezért ha rájuk akadunk, finom szerelékkel, már a szezon elején nagy élményben lehet részünk. Az már a személyes szerencsén múlik, hogy méretes vagy retúr példányok akadnak horgunkra, hiszen ilyenkor még sok a horogéretlen egyed közöttük.


Tavaszi vegyes

Az elsõ jó ponty feldobta a társaságot és barátaim is elkezdték szugerálni úszóikat, melyeket rendre kisodort az erõs szél az etetett pályáról. A finom önsúlyos szerelék, bár nagy szenvedés árán, mégis õket igazolta, mert néhány retúr mellett több méretest is fogtak, míg én csak két pontyot és néhány keszeget zsákmányoltam, ez utóbbiakat a felsõ horogra.


A széllökések annyira felerõsödtek, hogy nem lehetett a feeder spiccével a zsinórt kifeszíteni, ezért kézben tartottam a botot, hasat engedtem a damilnak, így vártam a kapásokat. Vidám heccelõdéssel múlattuk az idõt, néha azért görbült is valamelyik botvég, de végülis olyan rosszra fordult az idõjárás, hogy elmenekültünk.


A minõségi felszerelés, a finom szerelék meghozta gyümölcsét

Haza felé a szélvédett kávézóban azonban, bár még dörzsöltük a széltõl kivörösödött, kikönnyezett szemeinket, így is elégedettek voltunk a kiló körüli szép pikkelyesekkel és elhatároztuk egy közös halvacsorán fogjuk elfogyasztani az év elsõ pontyait.