A versenyszezon végeztével mindenkinek jól jön(ne) egy kis pihenő, erre azonban azért nincs lehetőség a mi szakmánkban, mert az új szezon máris a nyakunkon! Ilyenkor jön el ugyanis az ideje az év korábbi részében számtalanszor kipróbált és tökéletesített jövő évi új termékek véglegesítésének, illetve a velük kapcsolatos tengernyi teendő elvégzésének, ami ahhoz kell, hogy az új szezon kezdete előtt minden horgász számára elérhetővé váljanak. Hogy mennyire sokrétű feladatokon keresztül vezet az út az elkészült termékekig, arról egy külön írást is lehetne közölni, azonban megéri a fáradság, hiszen nemcsak mi, hanem a horgászok is nagyon várják az aktuális újdonságokat. Én pedig ilyentájt általában az első olyan horgászatot várom, amikor már teljes pompájukban, végleges csomagolásukban és kiszerelésükben ülhetek le velük pecázni egyet még a tavasz beköszönte előtt.

A tradicionálisan szezonnyitónak tekinthető Fehova kiállítás utáni héten jött el a pillanata annak, hogy lehetőségem nyíljon egy nyugodt, „elmélkedős” pecára, amely remek alkalmat kínált a kiállítás történéseinek átgondolására, illetve a következő hetek feladatainak számbavételére. Helyszínként egy intenzíven telepített, Budapesttől nem túlzottan távoli tavat választottam, ami egyébként évek óta fontos versenyhelyszín is egyben. 

Amíg pakolásztam, sajnos szemerkélt az eső, de az előrejelzés szerint nem kellett egész napos ázástól tartanom. Ellenben a szél egyre csak erősödött, így a téli sapka és a nyakmelegítő nem maradhatott az autóban ezúttal sem. A nem túl kellemes időjárás miatt gyorsan a helyére került minden, így hamar bevethettem végszerelékemet. 

Az időjárás nem fogadott a kegyeibe, orkán erejű szembeszélben horgásztam egész nap.

A felszerelés beélesítve, úgyhogy kezdhetjük is áttekinteni azokat az újdonságokat, amelyeket ezúttal magammal vittem a partra! Fejlesztéseink fókuszát 2022-re a csalik, az aromák és az etetőanyagok jelentették, azonban elkészült végre az XL-es Arc Flat kosarunk is, ráadásul gubancgátló csővel szerelve, amelyre azért volt nagy szükség ezen a horgászaton, mert a meder meglehetősen iszapos. Egyébként általánosságban is az a legfőbb előnye az XL-es kosaraknak a normál, L-es méretűekkel szemben – persze a nagyobb etetőanyagbefogadó-kapacitáson túl -, hogy kevésbé süllyednek el az iszapban a nagyobb felületüknek köszönhetően. Egy pörgős, például nyári horgászat során ez kevésbé fontos, azonban a szélsőségesen hideg vízi körülmények közepette bizony hatalmas jelentősége tud lenni annak, hogy mennyire kell „mélyre ásnia” a pontynak, ha meg szeretné enni a csalinkat.

30-tól egészen 100 grammos méretig állnak rendelkezésre az XL-es Arc Flat kosarak.

Én ezúttal egy 45 grammosat választottam.

Persze az sem mindegy, hogy milyen csalit! Erre a horgászatra hoztam magammal bőségesen horogravalót, azonban bevallom őszintén, a Pro Corn Wafter MINI csalikat terveztem erőltetni. Hogy miért? Mert azt gondolom, ezek lesznek a legfőbb választásaim az idei évek horgászversenyei során is. Tavaly az év második felében már rendre ott voltak a táskámban, több versenyen is bevetettem őket, de egyértelműen az idei év lesz az övék! Annyira jó a méretük, a formájuk, a felhajtóerejük és a szerkezetük, hogy már az első tesztek során is meggyőztek! 6 mm-es, kukorica formájú és kukoricaszármazékokból készülő csalik ugyanis legjobb tudomásom szerint nem voltak a piacon ez idáig! Pedig annyira megától értetődő, hogy működniük kell! Gondoljunk csak a gumikukoricára! Sok vízen még manapság is verhetetlen, annak ellenére is, hogy nem természetes anyagokból készül. Emiatt persze versenykörülmények között sem használható, de mindenképpen megfontolandó, hogy az irány bizony adott!

Ezek a csalik sokak kedvencei lesznek, ebben biztos vagyok!

Persze nem újkeletű esetünkben sem ez az elgondolás, tavaly ugyanis az „eredeti” Pro Corn Waftereket már piacra dobtuk. Idénre mindössze annyi volt a dolgunk, hogy elkészítsük őket két kisebb, egy MIDI, azaz 10 mm-es és egy MINI, azaz 6 mm-es méretben. Ezen a horgászaton a MINI verziók közül a mangó&vajsavas és az édeskukoricás volt a nyerő. Délelőtt előbbivel, délután pedig inkább utóbbival fogtam szépen a kisebb-nagyobb pontyokat.

A 12-es, szakáll nélküli horgommal tökéletesen mutat a 6 mm-es csali.

Már az év első horgászatain is remekül adják a halat ezek a csalik.

A horgászat egyébként meglehetősen lassan indult. Készítettem ugyanis egy kisebb alapozó etetést 75 méterre, majd a horgászatot 85 méteren kezdtem. Ennek az volt az oka, hogy a hideg vízben mindenképpen célszerűnek véltem a megetetett hely pihentetését, hiszen a nagy csobogás jellemzően zavarja a még lelassult, visszafogottan táplálkozó halakat. A 85 méteres keresőpeca pedig remek lehetőséget kínált a Concourse Gel aromák bevetésére, amelyek már most nagy kedvenceim!

Amennyiben keresőhorgászatról van szó, ezeket az aromákat nem érdemes otthon hagyni!

Nagyon sűrű, a Concourse termékek esetében már megszokott minőségi szintet képviselő folyadékokról van szó, amelyek élénk színük és erős aromájuk mellett nagyon finom ízzel is rendelkeznek, így abszolút minden igényét kielégítik a kivárós, téli vagy tavaszi keresőhorgászatoknak. Ezeket az aromákat én rendre a töltet belsejébe nyomom ebben az időszakban, hiszen ilyenkor még ritka, hogy vízközt is tartózkodjon hal. A töltet közepébe koncentrált nehéz aroma pedig kizárólag a mederfenéken fog terjedni és dolgozni, ami mindenképpen elsőrangú fontossággal bír a halfogás szempontjából. Persze az elérhető hatféle íz közül sosem egyszerű megtalálni azt, amelyik a legjobban működik az adott napon, de ha van egy kis szerencsénk, akár egyből is beletrafálhatunk. Így jártam én is ezúttal, hiszen a kísérletezést a csoki-narancsossal kezdtem és olyannyira „belenyúltam”, hogy másikat igazából csak azért próbáltam ki a későbbiekben, hogy rájöjjek, a csoki-narancs kell-e ennyire a halaknak vagy teljesen mindegy lenne, mit használok. Mint kiderült, ezúttal a halak voltak nagyon édesszájúak, hiszen a kevésbé finom ízű és aromájú variánsokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyták.

A nehéz, sűrű aroma a töltet közepébe került.

Ezúttal a csoki-narancsos volt a favorit.

Érdekes tanulságokkal zárult egyébként a horgászat, melynek délután 2 óra környékén voltam kénytelen véget vetni a viharossá fokozódó szél miatt. Meglepő módon az etetésről csak nagyjából egy órán keresztül tudtam fogni a halakat, amelyek ráadásul kifejezetten kisméretűek, érzésre 2 kg-os átlagsúly alattiak voltak. Ez azért is furcsa, mert általában az etetésről egy ilyen intenzíven telepített tavon nagyobb átlagsúlyú halak veszik fel a csalit, mint a keresőhorgászat során. Persze minden horgászat más, ezúttal valamiért az etetés csak az „apraját” adta.

Amíg az etetést horgásztam, a kiakasztott zsinórklipsz jelentette pontosság elengedhetetlen volt.

Bár a kapásokra nem kellet sokat várni, jellemzően a kisebb méretű pontyok jelentkeztek a horgászat első felében.

Nem is forszíroztam egyébként túlzottan sokáig az etetés meghorgászását, a horgászat második felében már a bentebbi távot erőltettem inkább. Innen aztán érkezett néhány szebb potyka is, azonban az igazán kapitális egyedek most elkerültek. Ezt persze nem bántam, nagyon tudtam örülni annak, hogy végre az elkészült, már nem ilyen-olyan fiolákban és tégelyekben lévő termékekkel horgászhattam, hiszen rengeteget dolgoztunk a tökéletesítésükön az elmúlt hónapokban! Bízom benne, hogy a Kedves Olvasók között is sokan lesznek, akik kipróbálják ezeket a csalogatóanyagokat és legalább annyi szép pontyot fognak a segítségükkel, mint én tettem ezen a horgászaton.

Szép, egészséges és jó erőben lévő töves. Egy a sok közül.

Szöveg: Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán