Megjelent: 2013. szeptember 26. | Forrás: EnergoTeam | Írások

A lengyel wobblergyártó igen komoly szakértelemmel fejleszti műcsalijait, így nem meglepő világsikere. A Salmo palettáján ma már komoly választék segíti, hogy mindenféle szituációra találjunk megfelelő wobblert. Most az egyik legnépszerűbb egyrészesét vettük górcső alá, a Minnowt.

Fogós színek a Salmo Minnow választékából

Ebben a családban 5, 6 , 7 és 9 cm-es méretben találhatunk felúszó és süllyedő modelleket (a megfelelő "F" és "S" jelzésekkel), s van egy kakukktojás, a M7SDR, mely a hosszú terelőlemezének hála akár 4 méterre is lejut, azaz 'deep runner'.

Mi most a leguniverzálisabb és legszélesebb körben használható méretet, a 7-est választottuk horgászatunk eszközéül. Nem véletlen, hogy ebből van a bizonyos háromféle változat.

Egy ígéretes kövezés a Dunán

A feladatot annyiban nehezítettük, hogy a teszt helyszíne nem valami fullra telepített műanyag tó lett, hanem az élő Duna. A Minnow hosszú nyúlánk testével általános vélemény szerint a szélhajtó küszt utánozza, de konrétan a dunán néhány színvariációja akár a gébekre is hajazhat. A Dunában vagy a snecit vagy a gébet, de inkább mindkettőt eszi a folyóban megtalálható összes ragadozófaj. Ez nagyjából sikerült is bizonyítani.

Több héten keresztül többször is nekiindultunk, hogy az adott vízállásnak megfelelő helyeken különböző halfajokra horgásszunk. Legtöbbször csónakból vallattuk a vizet, de előfordult, hogy kiszálltunk ruganyokon, keresztköveken és gyalogosan cserkésztük be a halakat.

RBD (Rainbow Dace)

S, ha már hozzájuthattunk két új színhez is - RBD (Rainbow Dace) és GM (Golden Minnow) - , akkor igyekeztünk azokat is helyzetbe hozni, s kicsit talán azokhoz is kerestük a jó pályákat. Mindkét új szín piros komponensű és alapvetően a természetes színekhez viszonyítva inkább sötét. Elméletileg az ilyen színek tiszta vízen a fényváltásba valók. Na, ez nekünk pont kapóra jött.

A balin nagyon szereti

Elsőre a balinokat céloztuk. Tiszta, 220 cm-es budapesti víz, küszök röpködtek az őnök elől, így kézenfekvőnek mutatkozott egy realisztikus színvariáció hadba küldése. Elsőre egy D (Dace) színű 7-es került a kapocsba, s mit ad isten, 3. dobásra leszedte egy kiló feletti jász.

Rögtön megmutatkozott, hogy egy bizonyos halfajra menni nagyon nehéz, amikor a Dunán tényleg szinte bármelyik ragadózó leverheti. Ugyanezen a helyen pár napja legalább 10 olyan kapásunk volt, ami csak megsorozta, de nem akadt. Ezek után szinte biztos, hogy jászok voltak. Kisebb wobblerrel valószínűleg több megakadt volna, mindenesetre örültünk neki, hogy egy nem tervezett fajt is lencsevégre kaphattunk. Nem ez volt az utolsó.

Ahogy fogyott a fény, úgy lett egyre több rablás a közvetlen közelünkben is, és sejthető volt, hogy előbb-utóbb az egyik balin odaver a Salmónak. A fogyó fények mellett épp egy élénkebb változat kipróbálásán gondolkodtam, amikor heves rohammal megérkezett az első őn. Úgy fordult a megszerzett falattal a folyásba, hogy meg is akasztotta magát szinte automatikusan. Szép csata volt, de kézbe, majd lencsevégre került. Talán vagy hármat dobhattam, amikor megérkezett az ikertestvére. Olyan szűk kettesek voltak. Nem óriás, de már próbára teszi a cuccot. Alakul ez.

A kronológiát kicsit felrúgva a halfaj vonalon viszont megmaradva számolhatunk be újabb balinokról. Ekkor egy kisebb áradásnak köszönhetően a víz opálosabb volt, és elég sok hordalékot hordott a hátán. A jó visszaforgók egy része kiesett a lehetőségek közül, mert annyira megtelt lágyan forgolódó kisebb faággal, növénnyel, levéllel, hogy egyszerűen nem lehetett benne érdemben pergetni. Volt viszont egy vízben álló pár éves kis fűzes, ami előtt rendre rablásokat láttam. A kisebb átlátszóság miatt ekkor volt az RBD szín premierje. Pár apróság után, egy termetesebb jószág is odavert, azt már érdemes volt lencsevégre kapni.

Pontosan másnap hajnalban indult a következő futam. ha már egyszer áradt, használjuk ki. Ilyenkor azért kissé jobban eszik a hal. Egy jelentős sarkantyúalatti megtört vízben próbáltam egy balint becsapni. A csónak a sodró vízbe volt bemacskázva, így tudtam a legjobban meghorgászni a hívogató forgó szakaszt. A soros dobásomat már majdnem kivettem, amikor a közvetlenül előttem zenélő, gyorsabb vízbe futott be a wobblerem.

Ezúttal a másik új szín, a Golden Minnow volt fent. Már emeltem a botot, amikor nagy erejű, koppanó, vagy inkább durranó kapással megérkezett az aznapi első hal. Mondhatnám, hogy a nagy küzdelemben először nem is tudtam mi lehet, de igazság szerint a kapás alkalmával láttam, hogy felcsapott a harcsa farka, így a támadó kiléte, sőt nagyjából a mérete is ismert volt számomra, amikor a fárasztás megkezdődött. Egyből a mélybe tört, a 2,10-es kis Excalibur pálca nyögve követte a mozdulatait. Harcsamód védekezett, de elkövette azt a hibát, hogy azonnal megmutatta magát, így tudtam, hogy nem olyan óriás, és hamar el fog fogyni a szufla. Tiszta terepre ment, így kicsit lazább gyeplővel engedtem is, hadd menjen. Elektromos motorral utána navigáltam, s amikor második körét heves buborék eregetéssel fejezte be, kicsit szigorúbbra vettem a figurát. Hamar meg is jelent a felszínen, s olyan hetes forma harcsafit láthattam mérges bajusz-csapásokkal méltatlankodni. Még elment egy körre, de miután legközelebb is megjelent a felszínen, már nem engedtem többé a mélybe. Némi ellenkezés után, megfogtam az állát és beemeltem a csónakba. Meglepően erős volt, már-már zsíros, úgy látszik, errefelé van mit enni.

Szerencsém volt, mindkét horog fogta, de az első a jobb szája sarkában is elég lett volna. Így is volt tapasztalható némi horog deformáció. Ha az ember kifejezetten harcsára megy, talán a horgok lecserélése megfontolandó.

Talán van bennem némi elfogultság, de az igazi próba mégiscsak a süllőzés volt számomra. A nagy kedvenc halfaj nyár esti megtalálása már nehezebb feladat elé állított. Pontosan a harmadik este volt szerencsénk egy apró, és egy másfeles körüli tüskéshátúhoz. Egy mederesés rézsűjét faggattam, amikor tolós kapással (eltűnt a wobbler veretése), majd megtorpanással érkezett meg a kapása.

A süllőfárasztást, különösen ebben a méretben, nem kell túlmisztifikálni. Viszonylag gyorsan kijött és én örültem, hogy a Salmo Minnow ebben az esetben sem hagyott cserben. Ráadásul az egyik új színt marta el.

Ezzel úgy éreztem meg is koronáztam a Salmo Minnowkkal történt korábbi fogásokat. Ez a wobblertípus mindig elől lesz a dobozomban, mert sokoldalúsága, megbízható teljesítménye a Dunán egyértelműen bizonyított.

Forrás: EnergoTeam