Megjelent: 2009. szeptember 24. | Forrás: Gotthárd Ferenc | Írások
Hazánkban szeptember közepén zárul a hegyi vizeken történő horgászat, ezért még egyszer, utoljára meglátogattam kedvenc pisztrángos patakocskámat, hisz hosszú időnek kell eltelnie, mire újra láthatjuk egymást. Reménykedtem, hogy még utoljára megörvendeztet egy pettyes halacskával, és néhány kellemes órát tölthetünk el együtt.

Áttörve a partot ölelő buja növényzetet, egy rejtett világ tárul a szemem elé. A vízirigók kőről-kőre repkedve kergetőznek, önfeledt szórakozásukat jelenlétemmel zavarom meg. Ideges farkbillegetéssel adják tudtomra nemtetszésüket. A kristálytiszta vízben fürge csellék riadoznak az elsuhanó árnyékom láttán. Teljesen kívülállónak érzem magam ebben a csodálatos környezetben.
Kapkodva rakom össze a kis pálcámat, hogy minél hamarabb a jéghideg vízben gázolhassak.

Halkan csobog a kis patak, mintha felróná hűtlenségemet, hetekig tartó távolmaradásomat. A csapadékmentes időjárás neki sem kegyelmezett, amúgy is csekély vízhozama jócskán csökkent a legutóbbi látogatásom óta.
Nyár végére, ősz elejére minden évben hasonló szituációk uralkodnak el, de az ívási időre kellően feljavulnak az állapotok, hogy fel tudjanak vonulni a szerelmeskedni óhajtó leopárdmintás halak.

Róluk szól itt minden

Amennyire igyekeztem, hogy minél hamarabb a vízbe márthassam műcsalimat, épp annyira megfeledkezem magamról. Egyelőre eszembe sem jut horgászni, csak csodálom a nyüzsgő életet.

Veszélyes próbálkozás

Ábrándozásomból a tenyerembe hasító erős égető érzés térített magamhoz…rámarkoltam egy csokor csalánra. Olyan érzésem támadt, mintha darázsfészekbe tenyereltem volna. A hideg vízben próbálom enyhíteni szenvedéseimen. Amint sikerül némileg megfeledkeznem a kellemetlen érzésről, eszembe jut, hogy miért is érkeztem valójában. Felcsatolok egy jól mozgó miniwobblert, és óvatos dobásokkal igyekszem előcsalogatni a kövek közt bujkáló halakat. Eléggé meddő próbálkozásnak tűnik kísérletezésem, egy gyanús árnyat sem látok csalim közelében. A tiszta víz miatt változtatnom kell a taktikámon, különben rejtve maradnak számomra a patak kincsei.

Csak a szükséges apróságokat hoztam magammal…

…és természetesen az 1,80 –as varázspálcámat

A hiúzt is megszégyenítő óvatossággal lépdelek a kövek közt, mindig igyekszem a bokrok takarásában maradni és lehetőleg elkerülni, hogy az árnyékom a vízre tévedjen. Egy vízbehajló bokor ágai alatt, gyanús vízgyűrűkön akad meg a szemem – valaki szedegeti a lepotyogó rovarokat. Óvatosan lendül a karom, halk csobbanással ér vizet aprócska műcsalim. Tekerek néhányat a hajtókaron, és máris éles koppanással tart kontrát az ott tevékenykedő piros pettyes halacska. Riadt ugrálással próbál menekülni a furcsa ellenfél elől. Egyoldalú küzdelem, esélytelen harc bontakozik ki. Nem egy súlycsoportban mozgunk. Igyekszem minél kíméletesebben bánni vele és gyors fotózás után útjára bocsátom.

Nem érti, hogy miért akarom bántani

Egy utolsó fotó

Végre kezembe tarthattam egy hamisítatlan igazgyöngyöt, amit a kis patak nevelt. Hamar teljesült óhajom, megvolt a szezonbúcsúztató halacska. Ettől kezdve már nem dobálok oly sűrűn, csak ballagok a mederben, néhol megállok pár pillanat erejéig és próbálom jó mélyen magamba szívni az illatokat.

Reflektorfényben a kedvencem

Kósza dobásaim csak beleütköznek egy újabb harcosba. Némi lelkiismeret-furdalásom támad, hogy a békésen úszkáló halakat riogatom, de végtére is visszaengedem őket, és talán megbocsátják nekem azt a pár pillanatnyi kellemetlenséget, amit okozok.

Vannak még csodák

Haragszik rám, hátat fordított

A sebesen igyekvő patakocska mindent megadott, amire vágytam, már nem igen várok tőle semmit. Bóklászom a fák közt, nézegetem a helyeket. Eszembe jutnak a nyári emlékek. Meglesem a „tuti" tanyákat, hogy meggyőződjem, még mindig ott úszkálnak a korábban felfedezett halak. Próbálom húzni az időt, hogy minél tovább maradhassak és hallgathassam a hegyekből legördülő víz csobogását. Számomra mindig van mondanivalója ennek a víznek. Fecseg, csacsog, és csak az értheti, aki kellő időt tölt a partján, megtanulja szavakká, mondatokká összerakni a hangokat, képeket.
Elég csak becsuknom a szemem, máris látom, amint sebesen rohan, néhol lelassul, majdhogynem megáll, tükre teljesen kisimul, ráérősen nézelődik, vagy csak megpihen kicsit, mielőtt továbbrohan, mint akinek sürgős dolga akadt. Minden útjába kerülő kőben megbotlik, mint egy járni tanuló kisgyerek. Botlásai nyomán hol kisebb, hol nagyobb buborékok keletkeznek, amik a felszínre érve diszkrét pukkanással semmisülnek meg.

A tiszta víz csalóka. A mélyebb részeken derékig is ér a víz

Ideális környezet a rejtőzködést kedvelő pisztrángok számára

Már csak a legmélyebb, legzegzugosabb helyeken dobok néhányat a rend kedvéért. Az egyik ilyen helyen alig hiszek a szememnek. Akkora méretű pisztráng követi a csalimat, ami nagyobb folyású vizeknek is a becsületére válna. Nem akarja megtámadni, csak közelről megnézi, hogy ki mert betolakodni szentélyébe. Kikíséri a pár centis vízig, ahol már kilátszik a háta, onnan visszafordulva méltóságteljesen tovaúszik. Néhányszor még elkíséri a csalit, mint egy rendes házigazda, majd végleg eltűnik a szemem elől. Egész nyáron titkolta előlem a patak ezt a szépséget, és most az utolsó alkalommal megmutatja, hogy biztosan visszatérjek a következő esztendőben. Rejt még magában néhány titkot, és mikor már azt hiszem, hogy mindent tudok róla, képes meglepetéseket okozni.

Akad más látnivaló is

Még kapaszkodik, de már nem bírja soká

Távozáskor még egyszer végigsimogatom szememmel az előttem csillogó víztükröt. Búcsúzóul odasúgom a parti növényzetnek, hogy jól rejtsék el ezt a gyöngyszemet az ártani akaró emberek elől. Vigyázzák meg a benne bujkáló pettyes halacskákat, hogy legyen miért „hazajöjjek".

ET Spin Blade	ET Excalibur FD	ET Extreme 150m
Salmo Image Tiny	Mosca Nome	Nice Snap