Megjelent: 2020. július 24. | Forrás: Lukácsi Béla | Írások

A horgászat élményekkel ajándékoz meg bennünket, amelyek a halak megfogásával teljesednek mi. Természetesen fogás nélkül is jól érezhetjük magunkat a vízparton, de minden horgász reménykedik a szebbnél szebb halak megfogásában. Amikor elérkezik a pillanat, fontos, hogy fel legyünk rá készülve. Nem mindegy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, főleg a ragadozók esetében kiemelten fontosak a felszerelések, hiszen a kiemelésnél éles fogak várnak ránk.

A harcsa nagyobb példányai kesztyűs kézzel kiemelhetőek.

Az utolsó pillanat fontossága kiemelt, mert ez a halfogás legutolsó fázisa. A fárasztás végén járunk, csak annyi kell, hogy kiemeljük a halat, amit megfogtunk. Nekünk és a halnak is fontos, hogy biztonságosan kézbe vehessük, másrészt tegyük ezt kíméletesen, függetlenül attól, hogy visszaengedjük vagy sem a halunkat.

Figyelni kell a horgokra és a biztos fogásra!

Igazából a kisebb ragadozókat akár kézbe is vehetjük, de van néhány alapszabály, amelyet nem árt figyelembe venni. Nem mindegy milyen ragadozóval van dolgunk, egy balin nem veszélyes, ellenben egy csuka már tud veszélyes sérüléseket okozni. Csuka esetében, a hihetetlen éles fogak mellett vigyáznunk kell a kopoltyú ívre is, mert az is súlyos sebeket tud okozni. A látszólag már nyugodt hal sokszor váratlanul, elkezd ficánkolni. Ha nem fogjuk meg jól a halat, akkor ennek vagy baleset a vége, vagy elejtjük a halat, ami valljuk be nem kívánatos eseménynek minősül. A csukát a legbiztosabban tarkófogással foghatjuk meg, ráfogva a kopoltyú fedélre egy viszonylag biztos fogást tudunk találni rajta.

A hazai halak közül a csukának van a legveszélyesebb szája.

A süllő számomra veszélyes ragadozó. A háta tele van tüskés uszonyokkal, amelyek szintén fájdalmas sebeket tudnak ejteni. A süllő foga már kevésbé veszélyes, ellenben a kopoltyú íve kerülendő, a tarkófogás itt is jó megoldás, de vigyázni kell a tüskés hátúszóra. Ide sorolható még a kősüllő, amely eleve kisebb mérettel és sokkal, apróbb fogakkal rendelkezik.

A balin egy laza tarkófogással kiemelhető.

Nagysága és ereje miatt a harcsa a következő a sorban, kevés olyan része van a harcsának, amely igazán veszélyes lenne. Persze a gereben fogak elég kellemetlen sérülést tudnak okozni. Tudni kell azonban, hogy a gereben fogak csak kifelé és oldalra veszélyesek, vagyis ha ráharap a kezünkre a harcsa, nem szabad kirántani, mert ezzel magunknak okozunk kárt. Leharapni nem fogja a kezünket, bár ha elkezd ficánkolni a harcsa, akkor lehet problémás a dolog, éppen ezért harcsa szájába, csak kesztyűvel vagy jobb híján egy darab ronggyal a kezünkön nyúljunk. a kisebb harcsákat tarkófogással is megcsíphetjük, de itt általánosabb a szájba nyúlás. Ennek persze megvan a maga technikája, hüvelykujjunkat a szájába dugjuk, a többi újjal pedig az állat támasztjuk alá, így - a kezünket védve - rendkívül biztonságos fogást tudunk a harcsákon találni.

Azért ebbe nem érdemes belenyúlni.

Bár a sötét csíkok árulkodóak, a hátuszonyon is sokkal erősebb a sötét csík a kősüllőn.

A sügér említeném következőnek, amely szúrós "dolgokkal" van felvértezve, de odafigyelve - az egyébként kevésbé nyálkás érdes pikkelyeken - találhatunk biztos fogást. A többi ragadozó már leginkább az izgágasága miatt lehet veszélyes, mindenesetre balintól domolykótól, nem szereztem még komolyabb sérülést.

Ez már megfelelő méret egy kapitális süllőnek és csukának is.

A halakon kívül van még egy veszélyes tényező, mégpedig a horog. Erre nagy figyelmet kell fordítani, nekem már nem egyszer landolt a kezemben hármas horog a figyelmetlenségem miatt. Itt nincs, különbség legyen az bármilyen megfogott hal a horogra nagyon figyelni kell.

Két gombnyomással nyitható és csukható.

Említettem, hogy bizonyos méretig jó lehet, kézzel kivenni a halat kivételt képez ez alól a harcsa, mert a szájába nyúlva bármekkora megfogható. A többi ragadozó azonban a lehetetlen kategóriába tartozik. Erre több segédeszköz áll rendelkezésre, melyikeket megemlítek, de ajánlani csak egyet fogok. 

Kis helyen is elfér.

Az első a már lassan feledésbe merülő vágóhorog, vagy más nevén gaff jelenti, amely ha úgy nézzük egy brutálisan nagy horog. Ezt a hal szájába húzták, és így emelték ki, ez nagyon nem halbarát, és lehet, megérne már egy tiltást is. A következő a Lip Grip, ez ezért már sokkal barátságosabb, hiszen ezzel "csak" megcsípjük a ragadozó száját. Sajnos ezzel megemelve már másabb a helyzet ugyanis egy izgága hal, az álkapcsánál tartva akár el is törheti saját álkapcsát, így ezt csak igazán kivételes esetekben javaslom. Az egyik ilyen például a lékhorgászat, ahol nem kiemeljük a halat, hanem kicsúsztatjuk a jégre. Fontos még megemlíteni, hogy lehetőleg, legyen forgós, vagyis a nyél a csipesztől külön életet tudjon élni, így a vízben pörgő hal kevésbé fog kárt okozni magában.

A halat megszákolva az összecsukható fejbe be is zárhatjuk, és a fotózásig vízben tarthatjuk a halunkat.

A merítő szák viszont kifejezetten ajánlott, azonban itt sem mindegy milyet használunk. Több szempont van, amit szem előtt kell tartani a megfelelő merítő kiválasztásánál. A mérete nem elhanyagolandó, egy 10 kilogrammos halat is meg kell tudnunk vele szákolni. Jó, ha a szállításnál kis helyen is elfér, erre a legjobb megoldás egy összecsukható szák. A háló anyaga és lyukbősége egy külön történet. A lyukbőség azért lényeges, mert a túl sűrű nehezen mozgatható a vízben, a túl nagy lyukbőség pedig sérülést okozhat a halnak, itt elsősorban az uszonyok sérülésére gondolok, egy 2 centiméteres lyukbőség ebből a szempontból jó megoldás lehet. A háló anyaga szintén kérdéses, gyorsaság és a horogbeakadás szempontjából, nagyon jó a damil anyagú merítő, sajnos ez sok sérülést okoz a halnak, a hagyományos anyagú merítők már halkímélőek, de a horog könnyedén beleakadhat, így a halfogásból bosszúság lesz. A legjobb anyag erre a célre jelenleg a gumírozott anyagú hálók, amelyek nem szívnak magukba vizet, így könnyen kezelhetőek, a hallal kíméletesek, és nem utolsó sorban nem akad bele a horog.

A túl kicsi lyukbőség nehezen használható ezeknél a gumírozott szákoknál, így a 2 centis lyukbőség pont ideálisnak mondható.

Ezeket a dolgokat megfogadva és alkalmazva, a halfogás utolsó meghatározó pillanata is élményszámba mehet, és nem kell bosszankodnunk egy elveszett hal vagy éppen egy beakadt horog miatt.

                                                                                                        Lukácsi Béla