Megjelent: 2008. november 03. | Forrás: Jancsek János | Események/Kiállítások
Ma a Balaton felett az idõjárás fantasztikusan szép, ezért a nagy nyári hajtás után, pihenésképpen egy kis keszegezésre gondoltam. Az igazság az, hogy nem rég vettem a match botot és ki is szeretném próbálni.


Csendélet a köveken

A felszerelésem egy Gold Match 420-as bot, egy E.T. EXCALIBUR RD 4000-es orsóból áll, az úszóm pedig egy Dínó 8 gr-os Special waggler. Damilom 18-as, nem tudom milyen márka, ugyanis már régebben vettem és nincs meg a doboza, hmm… A horog igazán érdekes, Krisztián barátom okosítása szerint a finomszerelékes horgászat a nyerõ, így adott ajándékba néhány apró elõkötött horgot. Amikor megláttam, röhögõgörcsöt kaptam, mert nálunk egy zsebpecán is nagyobb horog szokott lenni, mint ezek. Mindegy, haladjunk a korral, felszereltem. A szerelék egyszerû: horogelõke, forgó, a fõzsinóron az ólmozás, az úszó pedig két állítható gyöngy között csúszik. Így nagyon jól meg lehet vele dobni a nagyobb távolságokat és nem is gubancolódik annyira.

Reggel 8 körül indulok le a balatonboglári kikötõbe, útirányként a móló végét célozva meg. Útközben a horgásztársaktól kérdezgetem mi a mozgás, de a válasz mindig a szokásos: nem sok. Azért reménykedve megyek tovább, hátha sikerrel tesztelhetem az új botot. Nem sok cuccot viszek, így a kipakolás is könnyebb. A Tímár Ponty-Kárász vaníliás ízesítésû etetõanyagot csemegekukoricával bolondítom meg. A csalikat az elején sûrûn váltogatom - csemegekukorica, giliszta, csonti -, de ma a csonti válik be legjobban. Az etetést követõen, néhány perc elteltével megfogom az elsõ keszeget, ami nem túl nagy, de jó húsos. Ahogy múlik az idõ, egyre több etetõanyag kerül a vízbe, a kapások száma ennek arányában szaporodik, így a bot viselkedését is könnyebben figyelhetem.


Üldögélek, nézelõdök, halat fogok

Persze a csekély súlyú keszegek alatt a bot nem nagyon hajlik meg, de szuper módon lehet õket kivezetni, illetve kiemelni. Az orsón lévõ féket hihetetlenül jól be lehet állítani. Ha kell nagyon finomra is, de ami a legfontosabb, soha nem ragad le. A szép idõ, a Balaton szépsége - meg persze a vitorlásokon bikinizõ gyönyörû lányok látványa -. elvonja figyelmemet a horgászatról és egy huncut keszeg már rég a horgomon ugrál. A bámészkodás és a hal mohósága miatt a halacska benyelte horgot. Mivel nincs nálam a horogszabadítóm, a természethez fordulok segítségért, és egy náddarabbal oldom meg a helyzetet.


Az önsúlyos Dínó waggler ideáli az ilyen pecához

Már tetemes mennyiségû hal van a szákomban, de a kapások száma nem hogy szûnne, inkább csak erõsödik. Ekkor következik be a horgászok nagy részének rémálma: megjön az asszony!


Csonticsokor...

Drágám, már sok halat fogtál, nem mehetnénk el inkább valahova? Ez nem nagyon dobja fel hangulatomat, de végül megegyeztünk. Pecázok még egy kicsit, és majd délután elmehetünk moziba. A keszegdömping közben azon gondolkodom, hogy a kárászok miért nem kapnak? Tudomásom szerint õk is szeretik a csontit, de ma valahogy nem nagyon akadnak horogra.


Azért nem vagyok elégedetlen, így is sok halam van. Tizenegy óra körül, gyönyörû kapás, az orsó sír, bevágok, a bot szépen görbül. Érzem, hogy ez nem kis hal. A fárasztás elsõ perce után a hal tudatára ébred, hogy a nyurgák jó szokása szerint a hinaras, nádas részt kell megcéloznia. Egy pillanatra megvillantja hátát és egy szempillantás alatt leszakítja az elõkötött horgot. Rögtön Krisztián barátomra és elõkötött, finomszerelékes horgára gondolok. Hát… szerencséje, hogy nincs itt. Elég türelmes horgász vagyok, de nehezen viselem az ilyen kudarcokat, így kivételesen nejemre hallgatok, összecsomagolok, és inkább moziba megyünk. Azért mindent összegezve, nem volt olyan rossz ez a horgászat, de feltette volna a koronát a peca végére az a pontyocska.


Talán ma azt a mondást kellene figyelembe venni, miszerint: aki a kicsit nem becsüli…
Viszlát, horgásztársak, és görbüljön!