Megjelent: 2009. február 20. | Forrás: Nagy Levente | Írások
Rég szerettünk volna már Ferenc barátommal egy közös horgászatot összehozni, de valahogy eddig még nem sikerült, legalábbis a nyár óta nem…
Mindig közbe jött valami. Mikor ő hívott engem, nekem volt valami más elfoglaltságom, mikor meg én invitáltam meg őt egy közös Marosi paduchorgászatra, és még ideje is lett volna rá, akkor az időjárás tett keresztbe a dolgoknak.
Fél esztendőt kellett várnunk, míg újra találkozhattunk egy néhány órás lékhorgászat erejéig…

Lassan merül az úszó!

Sajnos ilyen rohanó világban élünk, nehéz az előre betervezett dolgokat kivitelezni, szinte mindig közbejön valami.
De hagyjuk most a világ megoldhatatlan problémáit és éljük át újra a horgászat szépségét, mely szinte mindig tudja feledtetni velünk a hétköznap nehéz dolgait.

Tudtam, talán ez lehet az idei tél utolsó lékhorgászata, hisz az elmúlt napokban tavasziasra fordult az időjárás, ha így folytatja néhány nap és járhatatlan lesz a jég.
Ha lesznek is hidegek visszafagyni már úgysem fog teljesen, ezért mindenképp ragaszkodtam az előző napokban megbeszélt tervekhez. Mentem, ahogy csak tudtam…

Mire helyszínre értem, barátom már készre fúrt lékekkel fogadott, sőt elmondása szerint fogott néhány apró domolykót meg sügért is belőlük.
Gyorsan én is beélesítettem két pihekönnyű és kézhez álló ICE BASS pálcámat, aztán az általa javasolt lékekbe, úgy 5-6 m mélyre leengedtem a szúnyoglárvával és csontival csalizott horgokat, miközben megvitattuk egymással elmúlt néhány hónap legfontosabb horgászeseményeit. Volt bőven mit mesélni mindkettőnknek!

Közben Ferenc úszója eltűnt a lékből, akaszt és egy újnyis süllőt, akarom mondani küllőt (mi egyszerűen parcs-nak hívjuk) tekert fel a mélyből.
Éppen előtte néhány perce panaszkodta el, hogy régebben szinte mindenhol, a tó bármely részén lehetett fogni ebből az apró halból, de az utóbbi két évben egyet sem fogott belőle, egyszerűen eltűnt a vízből. Ezek szerint mégsem.

Ez pont olyan és akkora, mint egy 10 centis fenékjáró küllő. Talán mert az!

Jókat nevettünk rajta, mindenféle hatalmas halnak elneveztük szegényt, de ugyanakkor örültünk is neki, hisz legalább történt valami, hisz sokszor van, hogy egész nap mozdulatlanul állnak az úszok.

Aztán néhány percre rá a nevetgélést egy újabb kapás és egy újabb „hatalmas" hal, ezúttal egy ragadozó szakította meg, majd adott újra okot a bolondságoknak. Ezúttal nekem merült mélyre úszóm, de ellenállást biz Isten alig éreztem, hisz csak egy néhány centis kis sügér csimpaszkodott a szúnyoglárva végéra.

Valami pöckölte az úszót, de ellenállást alig érzek, ez nem lehet nagy!

Ferenc makró üzemmódba állította a fényképezőgépet és készült néhány fotó rólam meg „életem haláról". Persze ez is részese volt a bolondságoknak.

Kezdtek pörögni az események egyre „szebb" és egyre kisebb halakat kezdtünk fogni, mikor egy újabb kapásnál nagyot hajlott az ICE BASS pálca spicce. Ferenc valami „normálisabb" halat akasztott!
Sietve csúsztam mellé, hogy készíthessek néhány fotót a fárasztás pillanatairól, viszont mire üzembe helyeztem a fotómasinát, a hal formája már tisztán körvonalazódott előttünk.
Egy gyönyörű szivárványos volt felelős a kapásért!

Végre valami termetesebb hal!

Mindjárt kint van.

Még egy utolsó fejrázás.

Még a jég hátán se ismeri be, hogy ezúttal ő vesztett.

Na, végre sikerült elcsípni!

Hogy még érdekesebb legyen a dolog és még több beszámolni való legyen, Ferenc cimborája, ki társul szegült mellé erre a pácára, halk füttyjelekkel próbálta magára vonni a figyelmet és mikor felé néztünk egy domolykót emelt a magasba.

Domi, meg a pisztráng. Levi meg a Ferenc.

Egy utolsó fotó mielőtt szabad lenne.

Ezek voltak a déli órák, a nap legeredményesebb percei. Egyik kapás követte a másikat, többnyire apró sügérek meg domolykók, de szinte minden percben kellet ugorni valamelyik kapásért.
Végül nekem is sikerült a sok elbaltázott kapás, meg apró sügér mellett egy „méretesebb" halat megadásra kényszeríteni, egy domolykó személyében, melyet a fotózás után azonnal társai után küldtem.

A nap utolsó hala.

Ahogy telt az idő úgy a kapások is lassan alább hagytak és késő délutánra szinte teljesen megszűntek.
Sajnos a jó mindig hamar véget ér, észre sem veszi az ember és már mennie kell.
Gyorsan, de jól telt ez a néhány óra, amit közös horgászattal, baráti beszélgetéssel, bohóckodással tölthettünk.
Úgy érzem méltó búcsút vettünk az idei lékhorgászattól.

Kapcsolódó termékek:

ET Ice Bass

Blackie

Excalibur RD

Maruto

Professional