December az év utolsó hónapja. Először a Mikulást várják a gyerekek és velük együtt mi is felnőttek, majd a karácsonynak örvendünk és végezetül baráti, rokoni társaságokba csoportosulva pezsgővel búcsúztatjuk az Óévet és köszöntjük az újat.

Én még a kamerát állítgatom, Krisztián barátom már az eresztéket..

Ez az a hónap az évben mikor több idő jut egymásra, családra, rokonokra, de tudunk időt szakítani a rég nem látott cimborákra és természetesen, ha az idő is velünk van egy közös szezonbúcsúztató horgászatra...

December első vasárnapja, reggel 8 óra, úton vagyunk barátommal Krisztiánnal egy kis, alig fél hektáros horgásztóra, mely Eszenyő néven szerepelt a korábbi írásaimban és melyhez sok emlékezetes élmény köt bennünket.
Jó a hangulat, hisz az idő a kedvünkre alakult és rég vártunk már erre a közös horgászatra.

Megérkeztünk... Sehol egy lélek, csupán a tógazda üdvözöl bennünket, kitől megtudjuk, hogy lassan két hete egyetlen horgász sem járt arra és ennek egyszerű a magyarázata: az elmúlt hónapban nem lehetett halat fogni a tóban!
Nem épp bíztató, de az idő jó, az etetőanyag bekeverve, minden előkészítve a horgászatra.

Mivel a tóban rengeteg a domolykó, így az etetőanyag összeállításánál rájuk is gondoltunk ezzel a csomag domolykós etetővel.

És meg is hozta eredményét.

Két spiccbotot szereltünk egyet 8 és egyet 6 méter hosszúságban, 1 illetve 0,5 gramm teherbírású CRALUSSO illetve DÍNÓ úszókkal ellátva.
A vékony előke végére apró horgot kötöttünk, melyre könnyedén feltűzhető egy-két szem szúnyoglárva...

Lassan, kapás nélkül, inkább beszélgetéssel telt el az etetéstől számított első fél óra...
Úgy tűnt, nem sok minden fog történni, mikor szinte egyszerre mozdul úszónk és szinte egyszerre vágunk be az első kapásokra, melyek tudatták velünk, hogy megérkeztek az első halak az etetésre.

ÁÁÁ... Na lássam, hol a horog.

Szép akadás.

A horogra csaliként egy szem csontkukac és két szem tűzőszúnyog került.

Csak frissen!

Minden hal szereti!

Ez volt a nyerő csalikombináció.

A domolykók imádták.

Domolykókra és kisebb keszegekre számítottunk elsősorban, és a horgászat első felében számításunk beigazolódni látszott, hisz hol egy domolykó, hol egy kis vörösszárnyú húzta el óvatosan az úszót. Egy óra elteltével azonban fordulni látszott a kocka, hisz megjelentek az első kárászok az etetésen, melyek úgy tűnt, minden más halat elzavartak onnan.

A kapások óvatosak, maszatolósak voltak, viszont ahogy telt az idő, egyre gyakoribbak és délre az apró kárászok mellé néhány méretesebb is csatlakozott, mely furcsa volt számunkra, hisz nálunk hidegebbek a vizek és nem nagyon jellemző ilyenkor ez az aktivitás a kárászra.

Egy szebbecske kárász még a horgászat elején.

Egy kisebb...

... és egy még kisebb.

Erre mi sem számítottunk.

A december ajándéka.

Mindenképp kellemes meglepetésben volt részünk és rég nem örültünk ennyire a kárászoknak, de tartogatott még meglepetést a december e napra.

Egy átlagosnak tűnő kapásnál nagyot hajlott Krisztián kezében a bot spicce és már az első pillanatban látszott, hogy ezúttal egy testesebb hal került horogra. Néhány másodperc és már merítőben volt a nap és a december első ajándéka egy gyönyörű pikkelyes személyében.

CAYMAN POLE 6 méteres hosszban.

És egy BENZAR 8 méteres hosszúságban.

Apróságok, melyekből a szereléket összeállítottuk.

A mérlegelés után közös fotó, a közös zsákmánnyal.

Majd egyet Krisztiánnal...

..és újra együtt.

Mindenre számítottunk, de pontyra nem és nem háromra, hisz annyit sikerült fogni a kárászok, domolykók, keszegek mellé e nap végére.

Gyorsan telt az idő, szinte észre sem vettük és már csak a mérlegelés, fotózkodás maradt hátra. Krisztián 5 kiló felett teljesített, nekem közel 4 kiló kárász jutott, ami azt hiszem jó, szép ajándék decembertől két megszállott horgásznak egy napra.




Használt termékek:

ET Cayman Pole	Cralusso csepp	ET Power Ultra
ET Benzar Pole	Dínó Tom	Titan