A Duna-delta egy olyan hely, amibõl sosem elég! A rengeteg víz látványa, a nádasokkal tarkított csatornák és tavak, meg az élõ és folyton változó Duna-ágak, mind horgászszívet dobogtató látvány – nem beszélve a legendás halbõségrõl… Ezen a helyen az ember bármelyik pillanatban megfoghatja élete halát, és a másik pillanatban már fog egy még nagyobbat! Hát nem csábító?


Megunhatatlan látvány: napfelkelte a Duna felett

Már nagyon sóvárogtam, hogy láthassam a hajnali pirkadatban, amint a balinok és süllõk által megriasztott kishalak megtörik a Duna nyugodt tükrét, és halhassam a harcsa buffanós rablását az éjszaka sötétjében, amint elragadja áldozatát a víz felszínérõl.
Egy éve dédelgetett álmom vált valóra, amikor Miklós barátom azzal a kérdéssel állt elém, hogy lenne-e kedvem szeptemberben pár napig a Delta halait keresgélni… Azonnal rávágtam: igen! – mielõtt még meggondolhatta volna magát.
Mindig izgalommal telnek az indulás elõtti napok. Hatalmába kerít egy különös és megmagyarázhatatlan érzés, ami csak akkor kezd halványulni, és enged szorításából, ha már a Duna hátán ringatózom a csónakkal, és kezemben tartom a pergetõ botot.
A hosszú és némileg fárasztó út nem vette el kedvemet. Megérkezésünk után azonnal botot vettem a kezembe, és társaimmal csónakba szálltunk, hogy elmotorozzunk a csukás reményeink felé... Elsõként a SPIN BLADE család 2,40 m hosszú pergetõbotját vettem magamhoz, úgy gondoltam, hogy csónakból ez lesz a kényelmesebb pálca. Erre egy 3000-es, elsõfékes RYOBI ECUSIMA orsót raktam, és 17-es fonottal lett teljes a felszerelés. Az orsót egy éves használat során számtalanszor alaposan megtépázták lakóhelyem csukái, de meg sem kottyant neki, ezért is bíztam rá magam nagy nyugalommal ismét.
Műcsalik terén is igyekeztem a jót választani – úgy gondolom, hogy a jó műcsali fél siker! A már sokat bizonyított SALMO wobblerek közül régi és új kedvenceim várták a bevetés pillanatát, hogy ismét megmutathassák mire is képesek!


A SLIDER-ek valami elképesztõen furcsa mozgásra képesek - persze megfelelõ vezetés mellett, amit nem olyan nehéz elsajátítani. Tényleg nem csoda, ha lassan már minden elszánt csukahorgász arzenáljában megtalálhatóak. Alig négy éve, hogy bemutatásra került ez a modell, és rekordidõ alatt hatalmas teret hódított magának a pergetõhorgászatban.


Nyerõ páros

És végre horgászunk! Szebbnél szebb öblök tárulkoznak ki elõttünk, nádasokkal és töklevelekkel tarkítva. Lelki szemeimmel látom is már, amint a kristálytiszta vízben mozdulatlanul álló, prédára lesõ tigris-mintás ragadozó elõtt eltáncol wobblerem, majd a ragadozó egy villámgyors mozdulattal magához ragadja a műcsalit!


Csukák birodalma.

Alig dobtunk párat, az elsõ sügerek máris megtámadták a csukáknak szánt műhalakat. A Delta sügerei különösen jó étvágyúak, mindent megtámadnak, ami egy kicsit is kisebb náluk, és ha más halak nincsenek étvágyuknál, kitűnõ horgászélményt nyújthat a hínárosok között bandázó sügerekre való könnyű pergetés.
Minden igyekezetünk ellenére, a csukák egyelõre nem vettek tudomást lelkes próbálkozásainkról, pedig a Salmók is igazán kitettek magukért – a sügerek közt legalábbis. Különösen a PE11JF-PE modell örvendett nagy népszerűségnek a tüskéshátú kisragadozók közt. Egy kicsit ugyan meglepett, hogy a 11 centis, kétrészes csuka utánzatot is megtámadják… Talán az õsi ellenség egyik porontyát vélték felismerni benne, és ösztönüktõl vezérelve próbálták elpusztítani a fiatal csukát imitáló wobblert.


Csuka-fogta sügér vagy sügér-fogta csuka… – ragadozók párharca

Szerencsére a délutáni órák meghozták a csukák kapókedvét is – némi túlzással mondhatnám akár azt is, hogy csak úgy versengtek a különbözõ Salmo wobblerekért, a végén már-már le kellett rázzuk a drillingekrõl a tarka rablókat, hogy hagyják már egy kicsit pihenni a sok kalandot megért műhalakat… Na jó, ez talán mégiscsak enyhe túlzás, de azért támadtak a csukák rendesen. Nem voltak válogatósak, és talán emiatt nem tűnhetett ki egyik Salmo modell sem – talán a Slider úszó (floating) modelljei hoztak egy-két csukával többet, és ez is annak volt köszönhetõ, hogy az alig harminc centis sekély vízben ezek nem szedték fel a vízinövényt.


A legtöbb csuka az ilyen helyekrõl jött

Az esetek többségében már a beesõ wobblert elmarta egy közelben ólálkodó krokodilpofájú, vagy a vízbeérést kõvetõ két méteren belül tette meg ezt, és kezdõdhetett a látványos ugrálásokkal tarkított bemutató! Az ilyen szaltókat látva, újra nyugtáztuk, hogy igazán sportos ellenfélre akadtunk a csuka személyében – igyekeztünk is illõ bánásmódban részesíteni ezeket a csodálatos ragadozókat.


Színpompás ragadozó

Összegezve a deltai délutánt, ismételten kijelenthetem, hogy a Salmo wobblerek derekasan mégállták a helyüket a csukákkal vívott harcban. A Spin Blade bot az Ecusima orsóval pedig kitűnõen vette az akadályokat. Amikor esteledni kezdett, bármenyire is fájt, abba kellett hagynunk a csukák keresését – de semmi okunk nem volt panaszra, ugyanis az est beálltával újabb ragadozókat vehettünk célba a sötétség leple alatt! És nemsokára hallhattam a számomra oly kedves éji zenét is: a harcsák harsány rablásait… De ez már egy következõ történet lesz!

– folytatása következik –