Az állóvízi pergetés is nagyon izgalmas tud lenni, de amikor a folyó ereje kényszeríti szűnni nem akaró lüktetésre a wobblert, az valami egészen más. A Duna menti kövezések sok ragadozó halat rejtenek, és az univerzálisnak nevezhető minnow jellegű wobblerek valamelyikével balint, süllőt, csukát, vagy akár harcsát is akaszthatunk a szélvizekben. 

Egyenetlen dunai kövezés, ahol a parttól akár centikre lapulhatnak jó halak.

Szeretek a lapos sóderes pályákon is nyáron vízben állva dobálni balinra, de még ennél is nagyobb kalandnak tartom, amikor az esti szürkületben lélegzet visszafojtva a kövezések széleiben süllőre vadászhatok. 

Egy dunai mindenes a Wizard Samurai pergetőbot és orsó páros. Balinra, süllőre, harapásálló előkével kiegészítve pedig csukára vagyok jó vele.

Állóvízi módszeremmel és szokásaimmal ellentétben a folyón a wobblereket helyezem előtérbe, méghozzá az univerzálisnak mondható, legbeváltabb, keskeny minnow típusokat, melyek rendre felúszó, felszíni Salmo wobblerek.

Ha a balin elemében van, sokszor a lábunk előtt kapja el a finoman remegő falatot.

Ha rablásoktól hangos a felszín, könnyebb a dolgunk, de ha nem árulkodik a víz, akkor nem tudhatjuk, hogy hová álltak be, illetve merre járőröznek a ragadozók. A kezdetben csak magunk elé ejtett dobásaink hosszát növelhetjük, illetve Floating wobblerünket akár le is úsztathatjuk a sodrással. Fontos, hogy az egyrészes műhalaink már akkor is ingerlőn mozognak, ha csak megtartjuk őket a sodrásban, ezért figyeljünk, hogy csak lassan vontassuk őket, mert természetellenesen túlverethetik magukat.

Méretes balin kapta el a wobblert a burványló vízben.

A Dunán jól beváltak a Salmo klasszikus csalijai, mint például a Minnow 6-7 centis változatai, a hetes Thrill, vagy éppen a Stingek. Személyes kedvenceim idén viszont az újdonságnak számító, hatcentis Slick Stickek természetes színkódú példányai.

A kifli alakú, csörgős testű Slick Stick már lassú tempónál is gyönyörűen veret.

Aki nyomon követi a neves műcsali márkák fejlődéstörténetét, azonnal észreveheti a hasonlóságot a legnagyobb múlttal rendelkező finn gyártó Tail Dancere és a Slick Stick testformája között. A két csalinak azonban az anyaga és a terelőlemeze is különbözik. A Slick kemény műanyag teste belső csörgő rendszerrel van ellátva, a terelő lapkája, pedig ahogy a legtöbb felszíni wobblernek, neki is rövid, meredeken álló.

Nem telt sok időbe amíg az új csali és a dunai balin futó ismeretséget kötött.

A szabdalt, egyenetlen kövezés a legjobb haltartó hely, balin, süllő, csuka, de alkonyat után harcsa is jöhet.

Ahogy általában a cserkelő horgászatnál, a dunai parti pergetéseknél is elengedhetetlen a jó haltartó helyek felkeresése és pontos megjegyzése, hogy az aktuális vízállásnál mely napszakban adott halat. Ezek általában kövezett partszegélyek, mederegyenetlenségekre utaló megtört, fodrozó víztükrű szakaszok, kőzárások, limányok és visszaforgók, vagy éppen víz fölé boruló fasor, stb… A legjobbak természetesen a kevésbé látogatott kőgátak elvágó vizei, de ezek csónak hiányában a repülni nem tudó parti cserkelőknek a kívánságkosarában marad egyenlőre.

Egy igazi Jolly Joker, melyre akár kapitális dunai domolykó is jöhet.

Nekem balinokkal „kellett” beérnem, de higgyétek el óriási szórakozást jelentett.

Az új Salmo csaliról szerény szűk körömben mindenki elismerően beszél, bár valaki szerint túl hangosan csörög, mások pedig pont ezt szeretik benne. Én az utóbbi tábort erősítem. Ti mit gondoltok róla?

Forrás: Halmos Mihály