Minden egyes csapatsport esetében könnyen belátható, hogy a siker bizony nagyon sok apró részlet hatékony kombinációjából jöhet csak létre. Nincs ez másként a horgászatnál maradva sem, hiszen egy jól felépített, közös nevezőkön alapuló taktika nélkül tömörülhetnek ugyan bármennyire ügyes horgászok egy társaságba, ez önmagában még ritkán hoz üdvösséget. Természetesen nem lehet kihagyni a képletből az adott vízterületet - pontosabban az általa rejtegetett kihívásokat - sem, ami a 2021-es, III. Method Feeder Klubcsapat Országos Bajnokságnak helyt adó Maconkai-víztározó esetében kiemelt jelentőséget kapott, köszönhetően a 3 teljesen különálló versenypályának.

A magyar horgászsport nemzetközi sikerei kapcsán sokan, sok helyen elmondták már, hogy milyen magas színvonalat is képviselnek a válogatás alapjait jelentő országos versenyek, ahonnan tényleg csak egy nagyon szűk elit juthat el odáig, hogy magára ölthesse a címeres mezt. A methodos mezőny vonatkozásában az előző gondolat különösen megállja a helyét, elegendő csak az egyéni OB több, mint 400 fős (!) induló létszámára gondolni. Ennek eredményeként az augusztus legvégén megtartott Klubcsapat Bajnokságon is igen népes társaság gyűlt össze a péntek reggeli induláskor, hiszen 28 csapat 112 mindenre elszánt sporttársa várta az előtte álló három darab 5 órás fordulót.

„Összhang nélkül nem lehet.” Ha egyetlen mondatot kellene kiemelnem, ami a siker ajtaját nyithatja, akkor a voksot biztosan az előző gondolat mellett tenném le.

Mivel három teljesen különböző, eltérő jellegzetességekkel bíró vízre kellett nyerő megoldást találni, a közös ötletelések, tapasztalatcserék még a szokásosnál is nagyobb jelentőséggel bírtak.

Az úgynevezett „2-es számú, déli versenypálya” minden csapat számára komoly kihívásokat tartogatott, hiszen a másik két pályával ellentétben itt az utóbbi időben egyáltalán nem rendeztek derbiket, így nagyon minimális tapasztalat állt csak rendelkezésre.

A szóban forgó 2-es tározóval ellentétben a gáti szakaszt, illetve az ottani helyekkel szemben elhelyezkedő 1-es szigetet és „nyári kikötőt” mi is előszeretettel vallattuk a versenyt megelőző napokban/hetekben, melynek köszönhetően körvonalazódni látszott az a nagyhalas taktika, amiben kezdtünk egyre inkább bízni.

A csípős ízvilággal kapcsolatban sok hit és tévhit egyaránt terjeng, egy azonban bizonyos: a maconkai nagypontyok – augusztus végi ízlésük szerint - odáig voltak érte! A chilis-kolbászos kaját a Commercial Pellet Mix segítségével dúsítva egy olyan tartalmas, és hívogató alapot tudtunk létrehozni, amelyet nem igazán tudtak kikerülni bajszos barátaink.

Az említett terített asztalt természetesen valamilyen hatékony módon prezentálni is kellett az érdeklődők számára, melyben az erőtartalékoknak köszönhetően kiváló partnerek voltak a Benzar No Limit Feeder botcsalád 4,20-as tagjai. Mivel taktikánk mentén tekintélyesebb – 90 méteres - távra kellett bejuttatni a 8 liternyi limithez mérten jelentős mennyiségű etetést, így kizárólag a bordás kosaras technológia jöhetett szóba.

A „tömködős” kosarak hatékony bejuttatásának érdekében viszont már egy másik hű harcostárshoz, a 3,90-es Concourse Method Feeder-ekhez nyúltunk maximális bizalommal. Kezdetben ott lapult ugyan még a háttérben néhány halovány kérdőjel azzal kapcsolatosan, hogy kellően feszesek lesznek-e ezek a pálcák Maconka nagyjaihoz, azonban gyorsan igazolták: bizony nem hagynak sok kérdést, harcoljon bármekkora ellenfél is a túlsó végen.

Az előzőek során említett erőtartalékok szerepe a nagy dobások és dinamikus fárasztások mellett a viharos, szeles időkben is felértékelődik, hiszen a végszereléknek minden körülmények között ott kellett csobbannia a kívánt 90-95 méteres zónában.

A bejuttatott csalogatóanyagok irányvonalához hasonlóan szerencsére csali téren is abszolút telitalálatnak bizonyult a csípős megközelítés! A nagyhalazni használt 8-as Benzar horgokkal párba állítva tökéletes pozícióban várták a felszippantást a chilis Method Smoke Wafter Dumbell csalik, melyeknek fogósságát csak tovább növelik az oldódásuk során kibocsátott plusz aromák.

A nagytározóban igen jelentős állomány található dévérkeszegből is, nem ritkák közöttük a kiló feletti példányok sem. Ők ezen a versenyen azonban csak kiegészítő szerephez jutottak, hiszen nem táplálkoztak olyan aktívan, hogy stabil taktikát lehessen rájuk építeni.

A szigeten megejtett csütörtöki edzésnapunk igen mozgalmasra sikeredett: görbültek a Concourse Method botok, egymás után tudtuk partra terelni a szebbnél szebb bajszosakat, működni látszott az ide felépített technológia.

A versenynek helyt adó harmadik pályaszakaszt, a „Kis- Maconka” előtározót már jól ismertük az 1 hónappal korábban itt megtartott egyéni method döntő tapasztalatai alapján. Legalábbis ezt gondoltuk, amikor hétfő-kedden megérkeztünk a tórendszerre. Az itt megejtett edzésnap után viszont már messze nem volt olyan egyszerű a képlet, mint amire számított a csapat, hiszen a korábban stabilan működő „láb alatti” peca már korántsem mutatkozott teljességgel meggyőzőnek. Így bizony előtérbe kerültek a parttól távolabb eső zónák, a kukorica mellett egyre több tálcára kerültek ki a method kosárba szánt keverékek, bonyolódott a képlet.

A két hátsó versenypályán teljesen más fegyverarzenált kellett felvonultatni, mint a nagy vízen: előkerültek a rövidebb-finomabb botok, apróbb csalik, kis kosarak. A nagygombócos „bombázás” helyett ezeken a szakaszokon egy jóval visszafogottabb, és -ami legalább ilyen fontos volt - megfelelően időzített etetési ütemet, illetve tűpontos pecát kellett alkalmazni ahhoz, hogy a versenytársak előtt végezve sikerüljön abszolválni az adott fordulót.

Úgy érkeztünk tehát el az első, pénteki 5 órás etaphoz, hogy van egy akkorra mindenképp stabilra csiszolt nagyhalas taktikánk a fő tározótér A és B szektorára, illetve két közepesen biztos megközelítés a déli és az előtározói versenypályákra. A szerencse azonban (végre) mellénk szegeződött a sorsolást illetően, hiszen a kiosztásoknak megfelelően minden csapatnak járó fix 2 szélső – vagy amelletti - helyből megkaptuk a C szektor szélét az új pályán, amit Kristóf egy jól átgondolt pecával szektor 1-re meg is tudott oldani. Az előtározón már messze nem volt ilyen fényes a helyzet: gyakorlatilag semmilyen távon nem találtam érdemi mennyiségű halat, aminek a vége egy 10+ lett, de sajnos nem kilóban, hanem helyezési számban.

Józsi pénteken az A szektor belső, mélyvízi részén kapott helyet, ahol sajnos aznap nagyon nem evett a nagyhal, így egy keszeges mentéssel sikerült a középmezőnyig zárkóznia, ami végül nagyon sokat jelentett a végelszámolásnál.

Bence szintén a gáton foglalt helyet aznap, méghozzá egy széle melletti, kiemelt helyen, de ez a bónusz nem volt nagy áldás, sőt. Egész héten jól látszódott ugyanis, hogy amint haladtunk a sekélyebb víz irányába, úgy lehetett egyre több pontykapásra számítani. Nem volt egyszerű feladat fejben lejátszani, hogy ezeken a gát tövéhez közeli részeken bizony – optimális esetben is – mindössze 2-4 akcióval kell reálisan gazdálkodni, abból kell mindent kihozni. Ez Bencének szerencsére elég jól sikerült, és fel tudott állni egy szektor egyes eredménnyel, ami abból a pozícióból mindenképp extrának számított. Így összességében 22 ponttal zártuk az első napot, amivel nem távolodtunk ugyan el vészesen a vezető csapatoktól, de a felzárkózáshoz nagyot kellett alakítani a folytatásban, több hiba nem férhetett már bele.

A szombati fordulót illetően egy nagyon fontos feladat állt a csapat előtt: kitalálni, hogy miként is fogunk majd lényegében halat az előtározón. Itt pedig egyetlen egy valamire, pontosabban valakire számíthattunk igazán - már ami a megfejtést illeti -. Aki pedig nem volt más, mint sokat látott szemeivel a háttérből folyamatosan figyelő, nem mellesleg minket egy sor hasznos infóval segítő Bódis Jani.

A második etapban Kristóf 100 kiló feletti fogásával borzolta a kedélyeket az A szektorban, amihez én a B-ben szintén egy 1-est tudtam hozzátenni a korábbiakhoz hasonló türelmes pecával, az ott jutó pár akciót jól beosztva. Bence az előző napi tapasztalatokra építve szintén egyessel tudott felállni a déli versenypályáról, míg Józsi és Jani közös erővel összeraktak egy 6-ost az előtározón, ami óriási előrelépés volt az ottani péntek szenvedéseihez képest. Mindezeknek köszönhetően 9 ponttal, aznap a legjobb csapateredménnyel, összesítésben már a top3-ban várhattuk a mindent eldöntő vasárnapot.

Érdemben gyakorlatilag nem is változtattunk semmin a harmadik körre, bíztunk abban, amit addigra kihoztunk a vízből, és szerencsére igazunk is lett. Mind a négyen 5-ön belül horgászva, egy stabil 13 pontos (2+2+4+5) nappal összejött az, amire már nagyon régen vártunk.

2021-ben miénk lett az ország második legjobb methodos csapata!! (versenyzők: Bódis János, Raffer Kristóf, Sisa József, Szabó Bence, Ujszászi Dániel; csapatvezető, főnök: Raffer Gyula)

Ezúton is gratulálunk a helyezetteknek, és minden résztvevő gárdának a tiszta versenyhez, Nektek pedig köszönjük a sok szurkolást!

Ujszászi Dániel

Energofish Feeder Team