Rég nem szórakoztam olyan jól, mint az elmúlt nap délutánján…
Dél körül hívott Csaba cimborám, hogy nincs-e kedvem vele tartani egy néhány órás horgászatra egy városunk határában található kis magántóra, melyet Eszenyő néven ismerünk. Biztos forrásból tudta, hogy néhány nappal azelőtt halak érkeztek, telepített a tógazda pár száz kiló pontyot és hozzá kísérőnek néhány amurt…

Amúgy én nem igazán vagyok oda az ilyen kis, kézilabda pálya nagyságú tavakon történő horgászatért melyeket anélkül, hogy megsértenénk a tógazdát nyugodtan lehetne egyszerűen csak „gödröknek, helyesbítek szép gödröknek” nevezni, de az biztos, hogyha a horgászatból csak a fárasztás élményét szeretnénk átélni akkor ilyen kis vizek partján van a helyünk. Főleg arra a pár órára, ami rendelkezésünkre áll tökéletes szórakozást biztosít.

Nagyon korrekt minden, a készülődéssel sem kell összetörnöm magam. Előszedtem a sarokból a mindig bevetésre kész Energo Team Impact Telematch pálcámat rajta az EXCALIBUR orsóval és irány a horgászbolt, ahol sorba álltam egy kis etetőért, meg némi élő csaliért. Ezzel megvolnánk… Befordultam az élelmiszerboltba, ahol egy doboznyi konzervkukorica meg egy jó hideg sör került a bevásárló szatyorba…
Mindez röpke fél óra alatt, és már gyúrtam is be az etetőt, hogy mire végzek a szereléssel, már terített asztallal várhassam a halakat.


Minden ami kell egy délutáni pontyozáshoz..

A gombócok alapját egy kilónyi Timár Mix és ugyancsak egy kilónyi Vidra etető képezte, hozzá adva néhány szem csonti. Ez pont az a mennyiség, ami elegendő egy néhány órás horgászatra és még cimborám is tud dobni belőle. A kukorica kimaradt az etetőanyagból, azt majd később csúzlival lövöm be a nádszélbe attól függően, hogy hogyan, merre mozognak a halak.


Repül az első gombóc pontosan az úszó mellé.

Egy kicsit be kellett keményítenem, ami a szereléket illeti, hisz az elmúlt hétvégén öt halból négyet csak a közeli nádfalig tudtam kísérni, halvány esélyét sem látva annak, hogy merítőbe kerüljenek. (Zárójelben megjegyzem, hogy 1-3 kilós pontyok álltak szemben 0, 12 mm-es főzsinórral és 0, 10 mm-es előkével és a nádfaltól mintegy 20-30 centire voltak a kapások, így keményen rá kellett tartani a halra, aminek legtöbbször, durr lett a vége).
Szokásosnál vastagabb 0, 17 mm-es Carp Expert főzsinór, 0,14 mm-es előke és 10-es MARUTO horog képezte a szerelék lelkét.
Úszót, egy 6+2 grammos DíNÓ pávatollas waglert választottam, melyet könnyedén legyintettem át a tó túlsó partjára, ha kellett akár Csaba barátom etetésére. De nem ezért esett erre az úszóra a választás, hanem mert még a DíNÓ wagglerek sosem teljesítettek szolgálatot nálam és kíváncsi voltam, tényleg olyan jól működnek-e, mint ahogy azt sokan mondják. Másrészt meg néhány darabot személyesen a mestertől kaptam ajándékba.


Közben, míg én elvagyok a fotómasinámmal, az etetéssel, szereléssel, addig Csaba cimborám sem tétlenkedik. Ő már a második halat fárasztja, úgy látszik hamar rátaláltak etetésére a halak (ő mindig ezt csinálja, mire én szerelek, neki már megvan az első hala, de ahogy a szólás mondja: ősszel számolják a pipéket). Elsőre egy tenyeres kárászt emelt partra, de ha jól látom, most már egy ponttyal viaskodik…



Tökéletes akadás.

Persze azért én is igyekszem, amennyire lehet, és kb. az etetés után 10 perccel már megmozdult az első nádszál, ami még csak néhány napja dugta ki orrát a vízből, de már jól jelzi a halak közelségét. Most már jó figyelni, hisz a halak néhány centire vannak az etetéstől.
A szereléket teljesen fenékre engedtem így az úszó egy kissé kiemelkedve a vízből várta a kapást… és jött is nemsokára. Óvatosan megtolta felfele, majd elindult vele oldalra, mit sem sejtve, hogy csak átverés az egész…


Most már nekem is görbül az Impact.


Itt még kétesélyes a csata…


Úgy néz ki ez az enyém lesz.


Ez már közel a ketteshez…

Az elsőt a második, a másodikat a harmadik követte, majd egy fél órás szünet szakította meg a sort. Itt az ideje lőni egy pár szem kukoricát, várni néhány percet, talán egy fél órát és már óvatosan emelkedik is ki az úszó, halat sejtetve a szerelék túlsó végén. Üres akasztás, a kukoricának lőttek…
Csalizok, újradobok, majd ugyanaz a mese csak most akad a horog, megy a hal a nád fele… Nem nagy, szűk kilós pontyka.
Közben Csaba is halat fáraszt, és mivel egyetlen merítő került az autóba így ki kapja, az marja. Ezúttal barátom akasztott hamarabb, így az ő kezébe kerül, nekem meg kézzel kellett megbirkóznom a kis behemóttal. Megvan a negyedik!


Volt erő a kis behemótban.


Ezt csak az ige tartotta, na meg egy 10-es számú MARUTO horog.

Így telt a délután, egyik halat fogtuk a másik után. Mikor a kapások ritkulni kezdtek, lőttük a kukoricát az úszóra és néhány perc múlva nyújtózkodott is a waggler.
Újabb hal a horgon… Fárasztottunk, fotóztunk és saccoltunk, kinek mekkora a legnagyobb hala. A nap végén egy közös fotó a halakkal, majd visszaengedtük őket, szűkös otthonukba, hogy más is átélhesse ezt a néhány csodálatos órát, melyet legfőképp nekik köszönhetünk.