Sokféle horgász létezik, mindenkinek más jelenti a kihívást, mindenki másban találja meg a szórakozási lehetőséget… Nekünk (Erdélyi Horgász) az jelenti a kihívást, szórakozási lehetőséget, ami éppen előttünk áll, amire éppen az adott szituációban lehetőségünk kínálkozik.

Ha apró halas pályán horgászunk, akkor a darabszám, az összsúly, ami hajt előre, ha pontyos pálya van előttünk, akkor természetesen igyekszünk „nagyot" fogni, hogy otthon annál kisebbet keljen „hazudni". Egyszóval sosem határolódunk el egyetlen irányba, mindig az adott szituációban próbáljuk megtalálni a magunk szórakoztatására szolgáló lehetőségeket. Talán ezért is van, hogy időnként olyan vizekre is ellátogatunk, ahol a lehetőségek elég szegényesek, ahol nagy fejtörést okoz egyáltalán a halfogás, nem hogy a méret kérdése. Sajnos elég sok ilyen vizet ismerünk, így talán a kényszerhelyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a siker mércéjét sosem taszítjuk elérhetetlen magasságokba, igyekszünk mindig megmaradni a realitásoknál és „dicsekedni" azzal, amink van, és nem azzal, amink volt, vagy amink lehetne.

Egy ilyen, számunkra igen kedves víz egy közeli bányató, mely nem a halállományáról lett híres a helyi horgászok körében, sokkal inkább elhagyatottságáról. Most a részletekbe nem szeretnék belemenni, hogy egy ilyen csodálatos, szép környezetben található tavacskát, miért nem vesz senki a szárnyai alá.. lenne magyarázat, pro és kontra bőven. Egy szó, mint száz, sosem volt igazi gazdája, mindig saját magára volt utalva, néhány sikertelen, de jó indulatú próbálkozást leszámítva…

A számunkra oly kedves Bányató.

A szegényes halállomány ellenére gyakran járunk ide…

A minap erre a kis bányatóra látogattunk ki cimborámmal, próbálva néhány apróságot a horogra csalni, szippantani egy kis erdei levegőt, levezetni a hétköznapokban felgyülemlett feszültséget. A cél nem volt más természetesen, mint halat fogni, bármekkorát, csak halat és abból is a lehető legtöbbet, melyet haltartóba kíméletesen tartani, majd fotózás után vissza engedni (nálunk a törvény nem tiltja).

Igen halat, minél többet… hogy fokozzuk az izgalmakat, egymás között egy kis háziversenyt rendeztünk. Ki fogja darabszámra a legtöbb halat, az a nap győztese!

Mivel dobtuk?

A pickerbotra egy idei újdonság került.

A pickerbotra egy idei újdonság, az INTRUDER FEEDER került. Mérete igen 6000-es, de ehhez képest nem olyan nagy, jól passzolt a bothoz. Kíváncsi voltam működésére!

Ha olyan botot szeretnél, amellyel a legapróbb halak fárasztása is élményt nyújt, de a nagyobb halakkal is megbirkózik, akkor ajánlom figyelmetedbe a KAMASAKI ALFA PICKERT-t.

Zsinór beakasztó klipsz…kisebb halak fárasztásánál nincs jelentősége, de ha nagyobb testű halakat vesszük célba, akkor bizony annál nagyobb!

Ehhez igazítottuk természetesen a felszerelést és az etetőanyagot is. Mindketten apróhalas kaját kevertünk. Különbség a színben volt egy kevés, hisz én a fekete BENZAR VERSENY SPECIAL mellett döntöttem, míg Norbi barátom ugyanebből az etetőanyagból a normál barna színűt választotta. Nagyon sokat horgászunk ezzel az etetőanyaggal, hisz ez szinte minden szituációban tud mutatni valamit!

Egy kis BENZAR angolmorzsával mindig felturbózhatjuk etetőanyagunkat… Mindezek mellé jött egy kis földes szúnyog, melyet köztudottan az apróságok nagyon imádnak. Az etetőanyagot mindketten ugyanazzal a BENZAR BODORKA aromakoncentrátummal tettük még vonzóbbá.

Földes szúnyog, vagy szúnyogos föld… a halak imádják.

Hogy a háziverseny hogyan kezdődött? Számomra… a pontok helyére gondolja oda mindenki, mit tenne, mikor az első dobásánál eldobja a kosarat, majd mikor nagy kínok közt sietve, újraszereli és jön a második dobás… majd újra szerelés. Szóval nem kezdődött számomra jól a horgászat (saját hibám miatt) cimborám már valahol az 5-6-ik halnál járt mire én örülhettem az első kapásnak.

Végre nekem is megvan az első!

Íme.

A halak nem voltak nagyok, nem is számítottunk nagyra, néhány bodorka, vörös szárnyú, fenékjáró küllő, meg domolykó… de ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy jól szórakozzunk, és hogy egy izgalmas délutánt töltsünk kint a szabadban, gyakorolva ezt a sokak számára érthetetlen szenvedélyt, sportot, melyet horgászatnak nevezünk.

Ezen a tavon ez már jó halnak számit.

Felismeritek?

Amilyen kicsi, olyan mohó és kapzsi, egy alig húsz centis példány is képes a botot leszedni az ágasról.

Mielőtt rátérnék a kis egymás közti háziverseny eredményhirdetésére, felteszek egy kérdést… ki ne izgulna eléggé, kinek nem lenne az adrenalin az egekbe, mikor teker kifele egy alig tíz centis keszeget és tőle néhány méterre egy barnamedve szurkol neki. Ez is megtörtént már nem egyszer, gyakran találkozunk velük egészen közelről, közvetlen a tó partján, vagy a körül.

Már többen is megkérdezték, nem félünk? Nem, ha betartjuk és tiszteletben tartjuk a „játékszabályokat", akkor nincs okunk a félelemre!

Nálunk ez természetes…

Gyakran látjuk őket.

Néha egész közelről.

Ha betartjuk a játékszabályokat, nincs félnivalónk.

És most jöjjön a végeredmény 38-32 oda! Igen ezt a versenyt Norbi barátom nyerte, kihasználva azt a néhány perces előnyt, melyet én szereléssel eltöltve adtam neki a horgászat legelején.

Egy három órás peca eredménye.

Apróságok, de nekünk sokat jelentenek.

Ennek tükrében engedjük is vissza őket.

Összegezve a napot: jól szórakoztunk! Sikerült halat fognunk, a kínálkozó lehetőségekhez képest nem is keveset, adrenalin is volt bőven, kicsiny részt a verseny miatt, nagyobb részt a macik miatt.

Ne feledjük, a történet nem mindig a nagy halakról szól, sokszor a kisebbek nagyobb értékkel bírnak!

Forrás: Nagy Levente, (ERDÉLYI HORGÁSZ)