Megjelent: 2013. október 08. | Forrás: Talabér Gergely | Írások

Az időjárás az őszi horgászatok alkalmával gyakorta megtréfálja az embert. A nyári kánikulai pecáknak ugyan vége, helyüket átveszik az esős, szeles, borongós napok. Sokszor vár esős, szeles idő a vízparton, ami megnehezíti a horgászatot. Néhány ügyes trükkel mégis felül kerekedhetünk az elemeken és lehetőségeinkhez mérten jót horgászhatunk. Ezekből a fogásokból hoztam ma egy csokorral. Lássuk, hogyan érdemes nekivágni, ha a szombatra tervezett peca idején a körülmények messze kerülnek az ideálistól!

Vízpart szélben.

Azt a bizonyos szombati pecát a Fehérvárcsurgó-i víztározó kincsesi oldalára terveztem. Nagyszerű keszeges terület, de vigyázni kell, mert a parttól a kövezés eltart a mederben jó 30 métert. Könnyű beszakítani a feederkosarat, ha nem vigyáz az ember. Ugyanakkor, ha sikerül megtalálni a kövezés határát, egy itt kialakított etetésről folyamatosan lehet húzni a halat. Gyakorlatilag minden bedobást kapás követ maximum néhány percen belül. Amiért a helyválasztásom különlegesre sikerült, az az, hogy a part is kövezett, ez pedig esős, szeles időben újabb kihívás elé állítja az embert. De lássuk, hogy oldható meg egy ilyen feladat.

Az első apró jelentkező. Az ő kapását is jelezte a Pluto Feeder.

Kezdjük először a bottal. Az extrém körülmények nem követelnek különleges felszerelést, sőt! Kövezett partra pecázni ne drága karbon botokkal üljön az ember. A kompozit botok nyújtanak ilyenkor tökéletes alternatívát, mivel sokkal strapabíróbbak a könnyű szénszálas pálcáknál. Nem repednek meg, ha véletlenül a kőhöz verődnek, egy kis lepattant lakkozásba pedig nem halt bele senki. A Pluto feeder több pecára elkísért az eddigiekben is. A 3.45 méteres bothossz bőven elég a 30-40 méteres távolságok megdobásához erős szélben, elbírja a közepes kosarakat, az üvegspicc pedig jól jelzi a távoli kapásokat. Mivel több üvegszálat és műgyantát tartalmaz, ezért rugalmasabb és szívósabb, bár nehezebb a bottest. Feederezeésnél ez véleményem szerint vállalható kompromisszum. Úgysem tartja egész nap az ember, nem igaz?

Remek ár-érték arányú bot.

Tulajdonságai tökéletes általános feederbottá teszik.

Milyen orsót érdemes választani? Az Extreme Spin 50-es mérteben elsőre furcsának tűnhet, de ideális kurbli jelen körülmények között. A háza könnyű, a dob megfelelően nagy átmérőjű, hogy könnyűvé tegye a távolabbi dobásokat, a zsinórt szépen, egyenesen rakja, valamint a féke is megbízható. Többet nem tud, de nincs is rá szükség. A dobra 0.23-as Power waggler került. Miért is? A kérdés teljesen jogos. Miért érdemes úszós pecához kifejlesztett zsinórt használni? A Power Waggler egy jól süllyedő, kopásálló, merev zsinór, ezért nehezen is gubancolódik. Szeles időben remek választás!

Extreme Spin 50-es méretben. Jó ideje koptatom.

Bekevert Tímár Mix Elite Match az egyik kedvenc keszeges etetőm.

Klasszikus, egyszerű szerelék. Teljesen gubancmentes.

A szerelék is jobb, ha egyszerűbb. Egy hagyományos tört gubancgátlócső mindkét végét kissé megrövidítettem, majd felfűztem a főzsinórra. Ezt egy 4 milliméteres gumigyöngy ütköztette meg a forgón. Az előke 30 centiméter hosszú 0.12-es ET Competition, a végén 10-es Excalibur horoggal. Tökéletesen gubancmentes szerelék! A kosár lehet csepp, vagy drótkosár is. Személy szerint 40 grammos drótkosarat választottam, mert jobban megtartja az élő anyagot. A cseppkosárba töltött kaját könnyen szétrúgják a folyamatosan izgő-mozgó csontik. Ekkora kosár már elég nagy, hogy erős szélben is pontosan lehessen dobni és feszesen tudja tartani a zsinórt a hullámzásban. Keszegpecánál persze fontos az érzékenység, amit általában vékony főzsinórral, dobóelőkével lehet elérni, és persze könnyű kosárral. A fentebb ismertetett felszereléssel el lehet horgászni 30-35 méterre úgy, hogy némi gyakorlattal a kisebb méretű dévérek kapásait is jól meg lehessen különböztetni a hullámzás keltette spiccmozgástól.

Növekedik az átlagméret.

Lendületes kapást produkált a karcsi.

A színkavalkád mindig fogósabb.

Szót kell ejtenünk a horgászat technikájáról. Ilyen időben két ellensége van a zsinórnak, a szél és a víz. Viccesen hangzik, pedig nem az! A szél bedobásnál okoz gondot, akkora hasat fúj a zsinórba, mint ide Lacháza. Ezt a többletzsinórt - ami súlyos métereket jelent - nem hagyhatjuk a vízfelszínre hullani, különben a zsinór megfeszítése el fogja mozdítani az etetésről a kosarat. A levegőben kell feltekernünk a felesleges zsinórmennyiséget oly módon, hogy a botot függőlegesen az ég felé tartva őrült módjára kurblizunk az orsóval. Mikor a zsinórnak már csak kis hasa van, fordítsuk a spiccet a víz felé és próbáljunk meg a hasból minél többet eltüntetni, mire damilunk felszínt ér.

Szeles időben a talajhoz közel tegyük a spiccet, így kevésbé zavarja a szél.

Újabb kárász a horgon.

Ezzel a csodálatos dévérrel búcsúztam a szeles tóparttól.

Ezután a legfőbb feladatunkká a zsinórsüllyesztés válik. Nyomjuk a spiccet a vízbe, és így feszítsük meg a zsinór maradékát. A 40 grammos kosár elég nehéz ahhoz, hogy megérezzük, ha már elég feszes a zsinór és a kosarat húzzuk a fenéken. Erre azért van szükség, mert az erős szél különösen nagyobb tavak esetében beindítja a víz felső rétegét, ami ily módon folyamatosan áramlani fog. Minél kevesebb zsinórunk van az áramló vízrétegben, annál jobban láthatóak a kapások. Minél több, annál szosszabbul. A horgászzsinór elsüllyesztése tehát fontos a kapások megfelelő érzékelése és a bevágás miatt. Így lehet tenyérnyinél is kisebb keszeget fogni egy átlagos feederbottal 35 méterről erős szélben!

Szárnyasok is benéztek egy kis potyafalat reményében.

Nem kell lemondanunk a horgászat nyújtotta örömökről egy kis szél, hullámzás és eső miatt. Ha kibírhatónak tűnnik, vágjunk neki nyugodtan az ítéletidőnek! A villámlást viszont kerülni kell, mint ördög a kápolnát!

Forrás: Talabér Gergely