Vannak szituációk mikor a harcsák annyira vízfelszín közelében vadásznak, hogy néha kilátszik a hátuk, persze - a harcsa életmódja miatt - az éj leple alatt történik. Az egyik legjobb ilyen a pocokúszás, vagy népszerű nevén egérúszás. De mi van akkor, ha az a fránya pocok nem akar úszni, vagy nem látjuk?

 A zsinór természetesen fonott kell hogy legyen, azonban a vastagságot nem érdemes túlbiztosítani, az apró csalik csakis vékony zsinórral lehet megfelelően vezetni.

Nagyon érdekes a népszerű nevén egérúszás, mikor is igazából a mezei pockok tömegesen elkezdenek vándorolni. Az hogy hová merre tartanak nem tudni, egy a lényeg, ha az útjukba kerül egy víz az sem akadály számukra, folytatják az útjukat úszva. Ami fontos lehet, hogy ez az esetek túlnyomó többségében éjjel történik, tehát ebből a szempontból az éjszaka a fontos számunkra, mikor a harcsák egyébként is rendkívül aktívak szoktak lenni. A lényeg, hogy ezek az apró nyüzsgő emlősök könnyű prédát jelentenek a harcsák számára, és ráadásként rendkívüli módom imádják is őket. 

Bot kérdésében csónakból egy kettő méteres, csalihoz képest erős bot kell.

A három favorit csali fentről lefelé a Slider, Frisky és a butcher.

Nagyon fontos tényező, hogy az egérúszás - vagy vonulás - csak bizonyos szakaszokon szokott lenni, ami évről évre szinte ugyanott van. lehetnek olyan folyószakaszok, ahol egyetlen pockot sem látunk, míg egy másik kisebb szakaszon egymás után úsznak át a folyón. Nem nehéz kitalálni, hogy a harcsák is ezen a szakaszon lesznek nagy számban. Még fontos megjegyezni, hogy ez az esemény nem minden évben történik meg, vannak évek mikor jobban elszaporodik a pocok állomány, ekkor sokkal intenzívebb az egérúszás, de van, hogy egyetlen darabbal sem találkozunk egész nyáron. Ugyanis ez a nyári időszakra jellemző természeti jelenség. Ha be kellene határolni, akkor az aratás kezdetekor, vagyis június végétől, egészen a hidegebb idők beköszöntéig, előfordulhat mindenféle előjel nélkül. 

Újabban már használok kapcsot is, a gyors csali csere miatt, no és persze végre van egy brutál erős kapocs is a piacon.

Persze ez függ a környező földeket megművelőktől is, ugyanis, ha foglalkoznak a számokra egyébként káros rágcsálók irtásával, akkor biztosan elmarad az egérúszás.

Még nappal beszoktam próbálni a csali mozgását.

Egy a lényeg, ha pocok van lesz harcsa is! Bár ebben vannak sokszor ellentmondások. Így inkább helyesebb, ha inkább azt mondom, ha a harcsa éhes, akkor ahol harcsa van lesz pocok is. Volt, hogy több éjjellen át követtem az eseményeket és bizony nincs kettő egyforma éjszaka, a szeles idő nem tesz jót neki, szintén kevésbé jó a holdvilágos éjjel, tehát a totál teli hold nem kedvező, de ekkor is van bőven harcsa, ha éppen a kedvük úgy tartja.

A szák legyen mindig kéznél, éjjel a sötétben ugyani bármikor érkezhet a várt harcsa, ekkor pedig nincs idő a szákkeresésére.

Tipikus szájsarakas kadás.

Talán a legsarkalatosabb kérdés, a csali kérdése, nagyon sokan keresik az egérutánzatokat, mert ha szinte tökéletesen megegyezik vizuálisan akkor biztosnak véljük a sikert. Nos azért ez nem így van, a harcsa ugyanis nem lát jól, azonban a pockokra akár 50 méterről is rástartol. Igen, nem elírás valóban ötven méterről! 

Egy ekkora méretű harcsához is ildomos egy erősebb bot.

Volt alkalom mikor brutális egérúszásnak voltam szemtanúja, és a harcsák is teljesen a víztetőn tartozódtak, elárulva magukat ezzel. Többször sikerült megfigyelnek, hogy a pocok elkezdett úszni a Tiszában, közben figyeltem a felszínen úszó harcsákat, melyek az esetek többségében a folyással szemben állva, vagy inkább abban tartva magukat várják a lehetőségeket. A harcsák többször igen nagy távolságról nekistartoltak pont a pocok irányába, majd olyan 10 méter megtétele után picit megálltak, forgolódtak és újra irányba álltak, véleményem szerint ekkor újratájolták a zsákmányt. Ezt a távolságtól függően mindaddig megtették, mígnem a pocokhoz egészen közel nem kerültek, ekkor egy hajszállal mélyebbre merültek, és egy apró cuppanással megszűnt minden jel, sem egér sem harcsa.  Ami természetesen azt jelentette, hogy egy pocokkal kevesebb, de a harcsánk gyomrában meg egy egérrel több volt. Volt olyan eset is többször, mikor szegény pocokra több harcsa is rárontott, és mint a kutyák a koncon szinte marakodtak a könnyű zsákmányon. Azért ide beszúrnék egy megjegyzést, ha a harcsa 50 méterről kiszúrja az úszó pockot, akkor a csónakban vagy a vízparton mocorgó horgászt vajon mennyiről észleli?

Mélyen leszippantva a Butcher.

Visszatérve a csali kérdésre, a pockot, nem kell tökéletesen utánozni. pár méterről sem látja mivel van dolga, nemhogy 50 méterről, az rezgések azonban rendkívül fontosak tudnak lenni. Ezt nem is rezgésnek mondanám, mert tapasztalatom szerint nem is  jó a túl agresszív vezetés, sőt inkább a másik irányba kell elmozdulnunk, szinte rezgés nélküli csali kell. A csali méretének természetesen a pocok méretéhez kell igazodni, vagy az 5 centiméter körüli kicsit ducibb csalik a legjobbak. Szerencsére a Salmo által olyan fegyvertár van a kezemben amelyből több lehetőség is adódhat. Ebből nem szeretnék sorrendet felállítani, mert mindenkinek rá kell állnia az adott csali megfelelő vezetésére, csak akkor lesz "csodafegyver". Számomra az egyik legjobb ilyen csali a Butcher, pont 5 centiméteres, picit duci testtel és lassú vontatásnál, finom veretéssel, normál vezetésnél is csak 80 centiméteres mélységbe merül. A következő ilyen csali a Frisky 5 cnetis SR változata, amely már 1 méterre is lehúzható, de a kétrészes sajátsága miatt lassú vezetéssel ez is kiváló. Utoljára említeném meg a számomra is meglepő Slidert, ami a vezetés lassúságának gyakorlása miatt is kiváló. Ebből is természetesen az 5 centiméteres méret az ideális, természetesen floating változatban. Aki ismeri a Slidert, az tudja, hogy cikázik, jobbra-balra, ez azonban nem jó a harcsára, itt olyan lassan kell vezessük, hogy szinte csak egyvonalban jöjjön felénk, vagyis szinte mint egy darab fa. éppen ezért jó nappal is gyakorolni, hogy lássuk mi a helyes vezetési technika.

A horgok eredetiek, nagyrészt bírják a strapát, de minden ötödik harcsa kihajlítja.

A dobálással kapcsolatosan van egy nagyon fontos tényező, mivel a, pockok is csak keresztben úsznak a folyón így nekünk is keresztben elkell húznunk a csalit, persze a hasonló csali vezetésnek megvan az oka de erről egy másik írásban szeretnék beszélni. A lényeg, hogy partról egy picit folyással felfelé dobáljunk, csónakból pedig - természetesen csorogva - keresztben a folyással.

Nem ijedjünk meg attól, hogyha nem észlelünk pockot a felszínen, mert nyári időszakban egyébként is sokszor, keresi a táplálékát a harcsa a vízfelszín közelében, és ha minden mozaikot pontosan összeillesztünk akkor igen élvezetes horgászatban lehet részünk.

                                                                           Lukácsi Béla