Bevallom, mindig kissé pirulok, amikor harcsázásról írok egy olyan portálon, ahol két olyan neves kollégám is tevékenykedik, mint Kovács Adrián és Lukácsi Béla. Nem túlzott szerénység azt állítani, hogy hiába vagyok megszállott ragadozó horgász évek óta, hozzájuk képest mégis csupán ugatom a harcsázást.

Pergetve is jól megy

Nézzék el tehát nekem, hogy mégis érzek magamban annyi tapasztalatot, hogy néhány gondolatot és élményt megosszak e téren mindenkivel. Mert bizony, egyre többször cserélem le manapság a könnyebb pergető botjaimat robosztus, vadölő cuccokra, hogy aztán egynémely testes nagybajszúval birkózzak.
Talán a Tisza kezdett megfertőzni szép szelíden néhány éve, amikor egy derék, kiérdemesült ladikon csorogtunk csendben a folyó hátán. Kuttyogattunk, természetesen. Nem is vártam én igazán nagy halra, beértem volna egy sütni való példánnyal.

A Rubin Cat bevetés előtt

Marosvári Pista bátyám pedig komótosan ütötte a pukkanó hangokat, én pedig megbűvölve hallgattam, miközben a csónakot igyekeztem óvatos lapátmozdulatokkal helyes pózban tartani, lévén, gyenge szél borzolta a felszínt. A tökéletes hang kiütéséhez pedig a feszített vízfelszín az ideális. Néha botlott egyet a spicc, majd párszor meg is ütötte valami, amire a reflexeim azonmód reagáltak, de oktatóim – merthogy Simon Attila is ott ült velünk – mindig leintettek finoman, hogy az csupán néhány apróság lehet, ne foglalkozzak vele. Amikor aztán a jókora kagylóbél csomóra rákéredzkedett egy hármas harcsa, én csaknem kiugrottam a bőrömből örömömben.

Munka közben a President DX-Kevlar

Mostanság leginkább a Hoórvölgye He mezőkövesdi taván igyekszem új élményekkel gazdagodni, ami szerencsére gyakorta sikerül is. Az első alkalommal még nagyképűen csak a 2,70-es President DX-Kevlar botomat vittem. Úgy véltem, nem okozhat gondot neki egy komolyabb hal, hiszen piszkosul erős pálca. Társaim, köztük Koós Feri, a harcsamágus, igen gyanakvó szemekkel vizslatták, s szóvá is tették, hogy talán nem ártana egy komolyabb husáng.

A pergetés gyümölcse

Az első hal megfogás után persze diadalmasan néztem rájuk, hogy lám, nálam az igazság, de Feri mosolyogva megelőzött a szavaival. Közölte, igen szépen és jól fárasztok, csakhogy piszkosul lassan! Azóta már magam is rájöttem arra, amit a tapasztalt barátaim jól a fejembe vertek: A harcsánál nincs helye finomkodásnak! Vagy ő, vagy a felszerelés, de egy pillanatig sem szabad kesztyűs kézzel bánni vele. (A kiemelés kivételével persze) Igazán nagy harcsák esetében, ha egy fárasztás hosszúra nyúlik, az sokszor halvesztéssel jár.

Éjszakai ajándék

Épp ezért idejét láttam, hogy szert tegyek egy olyan botra, amibe becsülettel bele lehet kapaszkodni alkalom adtán. Mivel igen megtetszett Szőts Feri barátom – róla érdemes tudni, hogy állandó tagja volt annak a csapatnak, akikkel az első felfedező túrákat tettük Hoórvölgyén, valamint nem kevés nemzetközi versenytapasztalata is van – botja, egy ET Rubin Cat, 2,40-es hosszban, így magam is egy hasonló pálcát választottam.

Jól sikerült a botavatás!

Először én is Rubin Cat mellett döntöttem volna, hiszen azt már láttam akció közben, amikor egy 45-ös rablót tépett ki az öreg. Aztán megláttam az Energo kínálatában a Gold Star Moby Dick botját. Nagyjából ugyanannyiba került, mint az előbb említett, ami meglepett, mert sokkal drágábbnak hittem egy megbízható harcsás pálcát. Nem igazán hittem, hogy ennyire olcsón bármilyen termék jó lehet, de mivel a Rubin Catet már ismertem, gondoltam, próbára teszek egy másikat is. Ne mondhassa Feri barátom, hogy őt majmolom!

Korábbi szépségek

Magam is a 2,40-es hossz mellett döntöttem némi vacillálás után, hiszen kuttyogatni jobb a rövid, ám az éjszakai stupekozásnál ez a minimális hossz is óriási előny lehet, ha a partról kell az akadók közül kifordítani a nagy zsákmányt. Ez a 30 centi plusz jól jöhet akkor, amikor irányítani kell a halat, a távoli bevágásról nem is beszélve. Ezt akkor láttam igazoltnak, amikor Feri széles terpeszben állt a parton, lüktetve görbülő Rubin Cat botjába két kézzel kapaszkodva, míg mi a csónakot oldottuk és helyeztük készenlétbe álomittas szemekkel. A csali olyan helyre volt húzva, ahonnan három métert sem volt szabad engedni, mert nem hogy akadók, hanem egy komplett erdő kezdődött mögötte.

Szőts Feri egyik szebb fogásával, amit a Rubin Catnek köszönhet

Bodorka, kárász, lótetű, vödörnyi vastag giliszta, s néhány kuttyogató fa, na meg az éjjelre való speciális stupek került a botok mellé, amikor új reményekkel vízre szálltunk. Egy ideje már magam is elég megbízhatóan ütöm ki azt a hangot, amire az érzékeny fülű öregek ugyan nem szólnak, de apró biccentésükön látom, hogy tetszik nekik, amit csinálok. Sajnos ez éven eddig szokatlanul alacsony a víz a tározóban, alig találni 3,5 méternél mélyebbet. Harcsa persze van dögivel, ahogy azt a radar mutatja. Tavaly bezzeg! Találtunk még hetes mélységet is, csak amikor voltunk, vagy erősen hullámzott, vagy már későn, hideg vízben próbálkoztunk. Most is van némi hullámzás, de hiába várom a kapást, nem akar jönni.
Míg kapásra várva ülök réveteg szemmel, felsejlik előttem az a momentum, amikor barátnőm szörnyülködése közepette leteszteltem „szárazon” a Moby Dicket.

A harcsák egyik kedvenc helye

Ő épp a kis kertben tevékenykedett, amikor idióta gondolatom támadt. Fogtam egy vödröt, megtöltöttem földdel, amire ráerősítettem a 70-es Carbotexet és megpróbáltam fölemelni. Bevallom, először azt hittem, hogy azonnal vissza kell küldenem, mert nem fogja bírni a terhelést. Mégis úgy voltam vele, tudnom kell, mit bír! Beleálltam, húztam vicsorogva, mire egyszer csak emelkedni kezdett a vödör. Felemeltem! Lehetett benne vagy 8 kiló, mégis felhúztam a földről!

Közös erővel…

Két órája is bent lehetünk, amikor néhány buborék jelenik meg a csónak mellett és a bodorkám izgatottá válik. Jóformán végig sem gondolom, hogy ezek egy kapás előjelei, amikor irtózatos erővel ugrik egyet a bot az ölemben. A Koós Feritől tanult kíméletlen erővel odasuhintok neki, miközben biztos talajt keresek talpaimnak. Ha ez nem üti át a száját, akkor semmi! A korábbi teszt után már tudom, hogy mit bír a cuccom, így számomra szokatlanul hamar felszínre húzom a halat. Nem az a matuzsálem, de látszik, hogy közel van a harminchoz. Hát, igen, már én is kezdem érteni, miről beszéltek. Ég és föld a különbség, ha megfelelő szerszám van egy munkához. Már belátom, hogy egy komolyabb, hatvan fölötti döggel szemben kevés esélyem lett volna.

Pataki mesterhármas!

Az éjszaka sem telt el eredménytelenül, igaz, nem az új szerzeményem kényszerült újabb bevetést végigcsinálni. Két kapásunk is volt felszínre rakott bodorkára, de nem fogott horgot egyik sem. Hallottam azonban néhány sejtelmes buffanást szélvízen, mire kézbe vettem a Presidentet. A sokadik dobásra ugyan, de alig méteres vízből egy nyolcas forma nagybajszú kaffantott rá a kanalamra.
Hiába, brutális cucc ide, vagy oda, a vér mégsem válik vízzé. Pergetni mégiscsak mozgalmasabb, s ahhoz olyan pálca illik, amivel akár órákon át sem fárad el az ember. Emlékszem, nem is olyan rég, egy nagyobbacska patakon láttam két gyanús örvényt. Korábban nem sejtettem volna, hogy ilyen helyen is harcsázni fogok, de hamar letettem a finom domolykós pálcát és kézbe vettem a Presidentet. Egyik kedvencem, egy nagy, harcsaölő Salmo csobbant a vízre, ami hamar megmutatta, mi keltette a sejtelmes örvényeket. Harcsa volt bizony, méghozzá tízen felüli! Ő sem tudott ellenállni a Hornetnek, ami már több, köztük egy húszas példányt is megigézett! Sőt, a sikeren annyira felbuzdultam, hogy további két kisebbet is fogtam viszonylag rövid idő alatt. Meg is lepett, hogy viszonylag kis vizekben is milyen gyakran találkozhatunk szép harcsákkal.

A Moby Dick száraztesztelés közben. Nem kicsi a súly, amivel küzd, de jól látszik, hogy a vödör a levegőben van!

Mostanság tehát egyre jobban szeretek harcsázni. Persze még jobban örülnék, ha gyakrabban ülhetnék olyan tudású emberek mellett egy csónakban, mint Koós Feri, vagy Csernák Zoltán, na meg Szőts Feri, de velük évente legalább egy-két alkalommal összehoz a jó sorsom. Lukácsi mester és Adrián is meg lett általam invitálva Hoórvölgyére, remélem ez is összejön az éven. Addig is, gyakorlok becsülettel, hiszen most már nekem is van olyan cuccom, amivel magabiztosabb lehetek. De talán még egy Rubin Cat el fog férni a Moby Dick és a President mellett.