Megjelent: 2008. szeptember 12. | Forrás: Zákonyi Botond | Írások

A balinról tudjuk, hogy a nyílt vizek ragadozója, de kedveli a szélvizeket és a nádasok nyíltvízi oldalát is. Hangosan rabol az áramló, örvénylő vizekben, a műtárgyak környékén és ott is, ahol a legkevésbé várná az ember, például a csendes csatornákban.
.

Sügerezni indultunk a Sulimanca csatornára, amely általában tíz méter széles, 2-3 méter mély, igaz van, ahol ennél több, és 4-5 kilométer hosszú. Bedőlt fák, összehajló lombozat, kisebb tisztásokon tökleveles - szóval sügeres, csukás hely. Ehhez képest a csónakunktól 10-15 méterre gyanús csobbanások követik egymást - jellegzetes balin ricsaj -, majd egy csónak közeli rablásnál csak úgy spriccelnek szét a küszök. Szóval balin, mondjuk ki a verdiktet kissé csodálkozva, mert annyira nem illenek ide ezek a gyors járású ragadozók, akik megállás nélkül püfölik a vizet. Megfogni persze piszok nehéz őket, a belógó ágak, fák és a tökleveles miatt.


Remek balinozó hely az Ördög-tóra vezető csatorna bejárata

Csak akkor van esély, ha pont a tisztás közepére érkezik a wobbler, és még marad néhány méternyi tisztás, hogy elindíthassa az ember a műcsalit. Jókora hacacáréval jár a gazosban a balin fárasztása, megy is a hír a balin e-maileken - tűnés innen cimborák - ismeretlen, és rafinált ellenfél van a közelben. Megbolygattuk egy kicsit a csatorna békéjét, a sértődött balinok elhúzzák a csíkot, a mohó sügerek meg maradnak. Mi az, hogy maradnak, ütik, vágják, tépik, vonszolják a műcsalikat.


Pergetés balinra kőhányásokról

Direkt nem hoztam semmi mást magammal erre a délutánra a sügerezéshez, csak négy különböző színű Salmo Hornet 4 és 5 centis wobblert, melyek közül már bizonyított a zöld alapon sötétzöldes csíkozású, hasa alján kevés sárgával színezett, 4 centi hosszú 3,8 g súlyú agresszív műcsali. A tömzsi testet megnyújtja ez a valószínűtlenül hosszú nyelv, amely indítás után azonnal a mélybe veszi az irányt. De nem akárhogyan, hanem úgy, mint egy pórázát eltépett bulldog, aki vérszagot kapott. Többször megnéztem már mozgását áttetsző tiszta vízben, döbbenetes milyen erőszakosan halad lefelé, és hogy torpan meg egy-egy pillanatra, ha megemeli az ember a bot spiccét, vagy éppen irányt változtat vele.


A Sulimanca csatorna bejárata

A megtorpanása sem mindennapi,- túlzás nélkül mondhatom -, hogy a megállás pillanatában sem veszít dühéből, a hosszú lapka még túrja a vizet, aztán máris iramlik újabb mélység felé. A sügér megőrül érte, üti, vágja oldalról, és piszkosul meglepődik, amikor a hármashorog belecsimpaszkodik az oldalába. Az ember azt hinné, hogy a többi sügérnek ettől megjön az esze. De ami nincs, az nem jöhet meg, mert a szabadon lógó hármashorgot már egy másik kapja be, és a pórul járt cimborákat a csónak széléig követi a sügérhad. Régen élveztem ennyire a sügérhorgászatot, hiszen a könnyű 15-25 grammos rövid, alig kétméteres bot a 0. 18-as zsinórral játékká nemesedett a kezemben. Van néhány - lehet, hogy csak nekem - újdonság a Hornettek között a HCW, RCW és az SCW modell, melyek színezése egyáltalán nem hasonlít semmilyen vízi élőlényre.


Esti balinozás

Inkább a gyártó kísérletező kedvét dicséri ez a különleges mintázat, amely valamiféle pókot vagy kikelő lárvát utánoz, és színeiben kellően harsány. Újdonság a javából, és éppen ez a titka, mert a sügér épp olyan kíváncsi a zöld, a rózsaszín és a szürkés kombinációra, mint a divattal mindig lépést tartó nők. Érdekesség, hogy a gyártó az öt centi hosszú és hét grammos Hornetekhez 0.20-as zsinórt ajánl, kíváncsi voltam, hogy van-e különbség a két zsinór között, és meglepődve tapasztaltam, hogy bizony milyen sokat számít a 3,2 grammnyi súly és az egy centiméter a két wobbler között, és hogy mennyire indokolt a 0.20-as zsinór! Hiszen jóval nagyobb távolságra dobható el a súlyosabb wobbler, ennek köszönhetően sokkal több terhelés éri a zsinórt. Ráadásul az egyik hét grammos Hornetre odavágott egy jobb formájú balin, nem biztos, hogy a 0. 18-as zsinórral nem veszítettem volna el, amíg áthúztam a tökleveles és a belógó gyökerek között.


Nemcsak sügeret, balint is rejt a dzsungel

A Sulimanca csatornán remekül vizsgáztak a Hornetek, ideje volt kimenni az élő Dunára és megfaggatni a nádasok nyíltvízi oldalát ott, ahol a csatornából kifolyó, aránylag még tiszta víz találkozott a mederszéli sáros szutyokkal. Szemmel is jól látható volt a két víz találkozása, ahol tobzódtak a balinok a küszök hajkurászásában. Az áradás nekik szolgált, hiszen a táplálékhalak majd mindegyike ott szorongott a széleken, volt miből szedegetni. Volt nálam egy maroknyi Gold Star ECO és ETS pilker, melyek közül némelyik tökéletesen utánozza a küsz színét és formáját.


Sügér eldorádó volt a két befolyás találkozója

Egyszerű pilkerekről van szó, melyek ha kell, könnyen hajlíthatók. Én most nem hajtogattam S alakura egyiket sem, voltak évek, amikor esküdtem az ilyen meghajlított pilkerekre, meg az alaposan beirdalt végólmokra, amelyek buborékot húztak maguk után a vízben. Azon egyszerű oknál fogva, mert a föléjük között legyekre jöttek a balinok egymás után. Igaz alig voltak méretesek, inkább balingyerekek vágtak a vízfelszín alatt húzott vagy éppen a tetőn pattogtatott legyekre.


Világos nappal is jött a balin

Legyek vissza a dobozba, maradt a pilker, amely az öregebbje közül fogott néhányat, de valahogy az egész nem volt az igazi. Ül az ember a folyó szélén, behúzza a fejét, úgy fröcsköl a balinsereg, de mégsem hajlik karikába a bot, az ordasabbja sokkal rafináltabb annál, hogy becsaphassa az ember néhány halat formázó pilkerrel. A Deltában majd minden csatorna és az élő Duna találkozása kiváló balinozó hely, és ez igaz a nagyobb fák alatt megtorpanó vízre, amely ad tekintélyes halat, de csak egyet-egyet. Ha az első dobás üres, nem érdemes próbálkozni, lehet csorogni lejjebb húsz métert a következő fáig, szinte biztos, hogy meglesz a nap balinja! Mindez persze csak elfogadható vízállásnál, (ilyenkor a csatornákból kifelé folyik a víz a Dunába!), megállapodott, letisztult víznél.


Balin csónakközelben...

Ami a sügérnek a Hornet, az a balinnak a Thrill! Tényleg gyilkos szerszám a Salmo nagyszerű leleménye, nem tudom, mennyit agyaltak rajta, míg kifejlesztették az optimális méretet és súlyt, de tény, hogy hetven méterre úgy hajítható el mint egy lövedék, halálos biztonsággal. Süllyedő wobblerről lévén szó, vízbeérés után rögtön elindítja az ember, a bot spiccét kissé megemeli, hogy maximum egy méteres mélységig süllyedjen csak le. A jól vezetett Thrill nem megy le addig, mert a balinok azonnal megtámadják. De a gyakorlatlan horgász sem tud hibázni vele, mert a Thrill erősen hátratolt nyelve garancia a felszín közeli vontatásra!


Egy a sok közül

Nem tudok rájönni mi a titka! Balinozó műcsaliból van nálam egy szakajtóra való, Rapaláéktól, hazai gyártótól és más világcégekétől, mindegyik remekül van megcsinálva. És mégis, friss vízen nincs a Thrillhez hasonló hidegvérű gyilok, amelyik így csábítaná és csapná be a balint. Eszméletlen, hogy gyors vontatásnál épp hogy csak rezonál, ez nagyon fontos, mert a balin rá sem néz a túlveretős wobblerre!
Emlékszem piacra kerülése után volt egy negyedév, amikor nem lehetett kapni, tucatjával kaptam a leveleket, hogy segítsek néhány darab megszerzésében. Nem tudtam segíteni, a nálam lévő néhány darabot meg sajnáltam odaadni.


A Hornet wobbler minden sügeret becsapott

A Thrill önmagában azért nem minden, kell hozzá a megfelelő pergető bot, mint például a 270 cm hosszú E.T. Spin Blade, aminek 30-80 grammos dobósúlya telitalálat. Ha van hozzá egy nyolc plusz egy csapágyas Zauber Ryobi orsó, megfelelő zsinórral feltöltve, az már olyan érzés, mint amikor a Trabantból átülünk a Mercedesbe…