A tél beköszöntével jelentős változások figyelhetők meg a vízpartokon, hiszen a fák koronája megritkult, emellett a halak aktivitása is csillapodik, egyre nehezebb dolgunk van akkor, ha igazán jót szeretnénk pecázni. Felértékelődnek azok az apróságok, melyek jelentősége nyáron kevésbé domborodik ki. Ilyenek a horog, de legfőképpen annak mérete, az előke, a csali felkínálásának módja, illetve az etetőanyag állaga, amelyek kivétel nélkül fontos lépések az eredményes hideg vízi horgászatok felé vezető úton. Ebben az írásban elsősorban azokról a felszerelésekről, aprócikkekről és csalogatóanyagokról lesz szó, melyekhez elsőként nyúlok akkor, amikor vizeink hőmérséklete már bőven 10 Celsius fok alatt van. Merthogy most már ez a helyzet!

A december és a november rendre kifejezetten hideg, de ez így is van rendjén. Ezekben a hónapokban számomra kétféle horgászati lehetőség jelent érdemi opciót, melyek közül az egyik a folyóvízi, főként dunai peca, a másik pedig a kisebb területű, intenzíven telepített tavakon való methodozás. Utóbbiról sokan azt gondolják - szerintem tévesen -, hogy felettébb egyszerű, elvégre sok „kockatavon" több a hal, mint a víz. Ez igaz is akkor, amikor a halak tényleg kapókedvüknél vannak, azonban a tél közeledtével ez egyre ritkábban van így, sőt előfordul, hogy egy-egy ilyen, nagyon jól telepített vízen is vért kell izzadni minden kapásért. Ezeken a napokon fontos csak igazán, hogy kellően odafigyeljünk a részletekre!

A klasszikus, zöld kaja tökéletes elegyet alkot a 2 milis halibut pellettel.

Kezdjük mindjárt az etetőanyaggal. Mivel a víz hűlésével párhuzamosan lassul a halak anyagcseréje, fontos, hogy könnyen emészthető táplálékkal kínáljuk meg őket. Úgy tapasztaltam, hogy a magas halliszt tartalmú etetőanyagok és mikropelletek jelentik ilyenkor a legjobb választás, melyeket önállóan vagy egymással keverve is eredményesen lehet használni. Ha azonban mindkét opciónak szeretnénk teret engedni, érdemes külön-külön előkészíteni a porózus method etetőt és a pelletet is, majd egy erre a célra alkalmas edényben akár a horgászat közben tetszőleges arányban összekeverni őket. Legutóbbi method horgászatom helyszínén, a Préri tavon is így jártam el, hiszen reggel előkészítettem félzacskónyi Seria Method Green Betaine kaját és Black Halibut Method Pelletet, melyeket aztán a nap folyamán igyekeztem úgy kombinálni, hogy az a halaknak is tetszen.

Az aprócikkek esetében a legfontosabb az összhang.

Az új Method Round horgok közül ezúttal a középsőt, a 10-est használtam.

A jó etetőanyag azonban nem elég, hiszen a pontyok horgunkhoz csalogatása csak fél siker! Ahhoz, hogy kapásra tudjuk őket ingerelni, illetve később a bölcsőnkben pihenjenek nagyon fontos, hogy végszerelékünk utolsó 10 centimétere minden elemében megfeleljen a körülményeknek. Nem szabad túl finoman sem horgásznunk, ugyanakkor egy indokolatlanul durva szerelékkel a halfogás esélye gyakorlatilag nulla. Meg kell találni az arany középutat! A Prérin köztudott, hogy sok nagytestű, 4-5 kg-os vagy még ettől is nagyobb ponty él, melyek biztonságos partra segítéséhez nem lehet egy bizonyos horogméret és előkevastagság alá menni. Esetemben ez 10-es vagy 12-es „kampót" és 0,08-as fonott előkezsinórt jelent, melyekkel még lehet irányítani egy jobb pontyot is. Persze biztos vagyok benne, hogy egy kisebb, mondjuk 14-es horgot használva lényegesen több kapásom lenne, vélhetően azonban a vesztett halak száma is megnőne.

A Method Tojások nagy kedvenceim, hiszen picik, színesek és rendkívül aromásak!

A legegyszerűbb őket egy normál vastagságú, 7 mm-es csalitüskén felkínálni.

A kiválasztott aprócikkekhez már csak a megfelelő csalit kell megtalálni, amely méretét és felhajtóerejét tekintve is illik a horoghoz és az előkéhez. A sokszor megfogott pontyokat nagyméretű, esetleg túlzottan nagy felhajtóerővel rendelkező pelletekkel, bojlikkal szinte már lehetetlen megfogni, hiszen érzékeik nagyon kifinomulttá váltak az évek alatt, így célszerű kisméretű, azonban lehetőség szerint kimondottan intenzív aromával rendelkező csalikat választani. A Method Tojások pont ebben az időszakban vannak igazán elemükben, hiszen egészen aprócska méretükhöz hihetetlenül erős íz és illat társul, elvégre aromában áznak addig a pillanatig, amíg tüskére nem tűzzük őket. A Tojások felhajtóereje is tökéletesen illik a 10-es vagy 12-es horgokhoz, hiszen azokat tökéletesen kikönnyítik, a mederfenékről azonban biztosan nem emelik el. Aztán az, hogy az elérhető nyolc ízből melyik lesz a nyerő, már más kérdés. Annyit azonban elárulok, hogy elsőként rendre a csoki-narancsosnak szavazok bizalmat, majd ha gond van, jön az ananászos, a krilles és így tovább.

Ha már adott a megfelelő végszerelék, a halakon a sor!

A reggeli néhány alapozó dobást ugyanazzal az 50 grammos method kosárral ejtettem meg, amelyikkel a későbbiekben horgásztam is. Ennek az etetésnek nem is igazán az volt a lényege, hogy érdemi mennyiségű etetőanyagot juttassak a vízbe, hanem sokkal inkább az, hogy ráérezzek a dobásra, hiszen a pontos horgászat az egyik legfontosabb sikertényező jelen körülmények esetén. Felváltva töltöttem egyébként kaját és pelletet az új ARC Flat kosárba, melyet nem nyomtam meg túlzottan, éppen csak annyira, hogy a becsapódást követően az pillanatok alatt kioldódjon. Így néhány perc alatt rá is éreztem a dobásra, illetve került is néhány kosárnyi alap a későbbiekben meghorgászott helyre. Amint végeztem ezzel, felakasztottam a gyorskapocsba az előkét és már kezdődhetett is a peca!

Az első halra nem kellett sokat várnom, hiszen bő 5 perc elteltével „maszatolós" kapásra emeltem rá, de a tettes szerencsére nem a tó ezüstkárászainak egyike volt, hanem egy szép, egészséges töves. A Préri pontyaira jellemző, hogy nagyon kiszámíthatatlanul védekeznek, hiszen időnként úgy érzi az ember, hogy elveszítette a halat, majd pár másodperccel később mintha krumpliszsákot vontatna. Ezért is fontos a megfelelő horogválasztás, hiszen a hirtelen mozdulatok, a sok fejrázás mind-mind növelik a halvesztés esélyét.

Gyönyörűen akadt a 10-es Method Round horog!

Az első látogató ez a szépséges töves volt.

Fogtam néhány halat gyors egymásutánban, a horgászat második órájától kezdve azonban egyre inkább elmaradoztak a kapások. Ezt persze nem néztem ölbe tett kézzel, hiszen folyamatosan variáltam a csalikat, az ütemet és mindent, amit csak lehetett. Előbb utóbb rá is találtam a megoldásra, ami ezúttal a kosár megtöltésének egy különleges módja volt. A reggeli alapozó dobásokat követően kizárólag etetőanyagot tettem a kosárba, ami attraktivitásának hála gyorsan eredményezett is néhány kapást, később azonban mintha eltűntek volna előlem a halak. Ezért úgy döntöttem, hogy mindenképpen juttatok be újra mikropelletet is, hiszen azon ideig-óráig el tudnak szemezgetni a pontyok, így több időm van megfogni őket. Ennek bevetésére alapvetően három lehetséges megoldás van method horgászat esetében. Az egyik, hogy önmagában töltjük a kosárba a kellően átnedvesedett, felpuhult pelletet, ami ezúttal sajnos nem vezetett eredményre. A másik, hogy összekeverjük, bepanírozzuk azt etetőanyaggal, majd az elegyet töltjük a kosárba, illetve lehet alkalmazni a réteges töltés technikáját is, amely szerintem ezúttal a legcélravezetőbb volt. Ennek lényege, hogy a töltőszerszám aljába a csali mellett egy kevés pellet kerül, majd pedig annyi etetőanyag, hogy a szerszám rendesen megteljen. A kérdés már csak az, hogy miért jó ez?! Véleményem szerint azért, mert a megtöltött kosár csobbanása során a legfelső etetőanyag, jelen esetben pellet réteg leválik, így az süllyedés közben szétszóródik, néhány négyzetméteren elterül. Az egymástól távolabb lévő pelletszemek összeszedegetése pedig lényegesen hosszabb időbe telik a pontyoknak, mintha egy kupacban hevernének azok a fenéken, így tovább az etetésen lehet őket tartani. Persze ez a technika csak kis vízmélység esetében működik, egy bányatóban már épp ellentétes hatást válthat ki, így ott inkább panírozni érdemes.

Először a felcsalizott horgot helyezzük a töltőszerszám aljába!

Ezt követően néhány szem mikropellet következik, majd jöhet az etetőanyag!

Így néz ki a megtöltött kosár, amely már csak a bevetésre vár.

Juttassuk be pontosan a kiszemelt helyre, majd készüljünk a kapásra!

Miután rátaláltam a helyes töltési technikára, tulajdonképpen a horgászat végéig folyamatosan fogtam a halat. Hol pikkelyest, hol tükröst, hol kisebbet, hol nagyobbat, a lényeg azonban, hogy egyetlen percig sem unatkoztam! Persze biztos vagyok benne, hogy más csalikkal és etetőanyagokkal, aprócikkekkel és felszerelésekkel is lehet hasonlóan nagyszerű tapasztalatokat gyűjteni, nekem azonban a fentebb bemutatott eszközök és csalogatóanyagok jelentik a biztos megoldást, hiszen valamilyen úton módon rendre megtalálom felhasználásuk azon módját, amelyik az adott napon eredményre vezet. Ha véletlenül mégsem, merthogy időnként ez is előfordul, legközelebb még tapasztaltabban és motiváltabban ülök le a vízpartra, mert tudom, hogy én csináltam valamit rosszul!

Csodaszép, őszi színekben pompázó pontyokat fogtam egész nap.

Némelyikük alaposan megdolgoztatta az Allround Feedert!

Bár az idő kellemetlen volt, többször esett is, nagy kár lett volna otthon maradni!

Szöveg: Szabó Bence
Képek: Molnár Zoltán