Mindig szerettem a kihívásokat, fõleg, ha azok a kedvenc halamhoz, a harcsához fûzõdtek. Ezúttal 80 hektárnyi ismeretlen vízfelület kihívásával kellett szembenéznem, hogy harcsát foghassak.

A horgászat helyszínéül szolgáló tó Románia fõvárosa közelében található, és talán akadnak pontyos berkekben olyan horgászok, akik már hallottak a Tâncãbesti-i tavakról. Gergely Béla barátommal a két tó közül az I –es tavon próbáltunk szerencsét, amely a pontyhorgászok kedvelt horgászvize. A tó C&R elven mûködik, mindent vissza kell engedni a tóba. A víz leginkább pontyairól híres, de néha egy-egy harcsa is elõkerült a bojlikra, így érthetõ, hogy kíváncsian vártam a halakkal való találkozást.

Az elsõ bajszos

Néhány jobb harcsát is fektettek matracra a pontyozók, a két legnagyobb, amelyrõl infóim voltak, egy 60 és egy 80 kilógrammos jószág. Mivel számíthattam tekintélyes példányokra, ezért a felszerelésem legjavát vittem magammal. A 3 méteres Power Catfish botok, a hozzájuk társított Banax Koós orsókkal nem hagynak szégyenben. A zsinórokkal sem apróztam el, 51 kilós szakítószilárdságú madzagokat tekertem a motorokra, amelyekre 8/0 –ás Maruto horgokat bogoztam. A felszerelésben nem volt gyenge pont, csupán rajtam állt, hogy a harcsák szájába tudjam juttatni a csalit. Mivel ismeretlen vízen voltam, ezért akár két bajszossal is beértem volna.

Valahára egy jobb hal

Immár az enyém

Barátom a pontyokra koncentrált, õ nem rajong különösképpen a harcsákért, így célként volt kitûzve az is, hogy némileg megkedveltessem vele ezeket a csúcsragadozókat.

Mindkét horog tökéletesen akadt

A módszerek, amelyekkel a harcsákra pályáztam, a felszíni és fenék közeli kishalas bójázás, valamint a kuttyogatás volt. Már rögtön az elsõ éjszaka elején belefutottam egy kisharcsába. Pimaszul rávetette magát a kárászra. Jó jelnek véltem, hogy ily hamar találkoztam bajszossal, még ha csak kicsivel is. A sötétben mintegy egy órás kuttyogatásra indultam. A víz sekély, 2-3,5 méter közt változott. A legtöbben értelmetlennek tartják ilyen sekély vízben a kuttyogatást, de nekem már voltak kellemes meglepetéseim efféle vízoszlopnál is.

Végre siker

Nappal is fotózkodtunk

Még egy utolsó közös fotó, mielõtt szabadon engedem

Alig harminc perce ütöttem a vizet, mikor hirtelen alámerült az úszóm, és többé nem láttam. Igyekeztem kontaktust keresni a hallal, de nem értem el, azaz mire elértem már a csónak alatt volt. Egy rendeset odaakasztottam, válaszként egy rövid ideig éreztem csupán ellenállást, de a megiramodó haltól majd’ szobányi területen örvénylett a víz, és a csónak is billegni kezdett. Hatalmas sóhaj tört fel belõlem, nem akartam elhinni, hogy rögtön az elején elpuskázok egy ilyen böszme jószágot. Még volt pár kapásom, egy pillanat alatt lelopták a csalihalakat. Hamarosan a parton meséltem barátomnak a történteket. Alig panaszkodtam ki magam, elsült a felszíni kishalas cuccom. Kemény és rövid fárasztás vette kezdetét. Az úszó szigetek miatt nem engedhettem halamat hosszú pórázra. A bajszos köszönõ viszonyban sem volt a kuttyogatva elbaltázott testvérével, de így is örvendtem neki. Egy ismeretlen vízen, egy éjszaka alatt ennyi akció éppen elegendõ, hogy bizakodjon az ember.

Árnyékban ilyen viszonyok uralkodtak

A nappali hõmérséklet fullasztó volt, árnyékban is harminc fok fölötti hõmérséklet uralkodott. A víztükör teljesen egyenes volt, csupán a felbukkanó halak törték meg néhol.

Csodás helyek

A látvány magáért beszél

A fegyverek

Octavian nem a megfelelõ felszereléssel, de annál nagyobb lelkesedéssel várja a harcsákat

Az éjszakai eredményeknek hamar híre ment, így másnap a tógazda egyik ismerõsét, Octavian –t, el kellett vinnem kuttyogatni. Korán nekifogtunk, és bíztam benne, hogy sikerül egy, az elõzõ estihez hasonló, példánnyal összeakadnom. Azonban másképp volt megírva a dolog. Két kapásig jutottam csupán, de halat nem sikerült akasztanom, így feladtam volna a harcot, de a „tanítványom" maradni óhajtott, így tovább püföltem a vizet. Már rég a bójás botok mellet kellett volna ücsörögnöm, közben azon agyaltam, hogy miként tudnám rávenni, hogy hagyjuk abba, megsérteni sem akartam, hisz a tógazda közeli barátja volt. Béla barátom telefonhívása szakította félbe a meddõ próbálkozást. –Az egyik botodat megtámadta egy harcsa. Kifárasztottam, de nem merem kiemelni.

Lassan a bójás harcsázás ideje is elérkezik

Béla barátom az elsõ komolyabb harcsájával

Mindketten örvendünk

Az fõszereplõ immár szabad

Több sem kellett nekem, irány a part. A harcsa a sáshoz simulva pihegett, közben barátom erõsen tartotta a botot. Állon ragadtam a kifárasztott bajszost, és a partra fektettem. Nagy volt az öröm. Barátom végre megfogta élete elsõ komolyabb harcsáját. Én is örvendtem, hisz így lehet a legjobban megfertõzni valakit, és ez is a kitûzött célok közt szerepelt.

A fotózás közben társam elmesélte a fárasztás minden mozzanatát, és közben a felszerelésem felõl érdeklõdött. Nagyon megtetszett neki ez a fajta horgászat, és elkezdett kacérkodni egy felszerelés beszerzésével.

Egy kedves nappali vendég

Az utolsó nap is elérkezett. A nappali melegben ájultan feküdtünk a fák lombjai alatt, ahol a szúnyogokkal kellett közelharcot vívnunk, hogy vérkészletünket megõrizzük. A déli órákban barátom elektromos kapásjelzõje hangosan felrikkantott. Megérkeztek a pontyok, nyugtáztuk. Korábban társam már sikeresen parthoz terelt néhány 10 kiló feletti pikkelyest, így nem volt meglepetés a kapás.

A felszerelésem

- Ezt a pontyot vedd ki te. –ajánlotta fel önzetlenül a fárasztás jogát társam. –Én a te botoddal fogtam egy szép harcsát, most rajtad a sor, hogy fogj egy szép pontyot.

Szorosan rámarkoltam a botra, és elkezdtem fárasztani az ismeretlen ellenfelet. Igen erõszakosnak tûnt, meg voltam gyõzõdve, hogy elvettem barátom elõl élete pontyának a kifárasztását, de õ csak hajtogatta, hogy ez az én halam, és kész. A harc felénél járhattam, mikor a felszínen felbukkant a hal. Társammal egyszerre kiáltottunk fel: -Ez harcsa! A 0,25 –ös damilon tovább tartott a fárasztás, mint ahogy azt megszoktam egy ekkora harcsánál, de végül állon ragadtam. Ezzel a bajszossal kipipáltam az elsõ bojlival fogott harcsámat is. A túra vége gyorsan elérkezett, és a bojlis harcsával zártuk a horgászatot, ami igen szépre sikeredett. A tógazda elmondása szerint szép eredményt értünk el, nem számított rá, hogy ennyi harcsával találkozunk a túra alatt. Így még boldogabban hagytuk magunk mögött a Tâncãbeºti-i tavat, és talán még lesz alkalmunk visszatérni.

Szerencsére tartott az akadás

Az elsõ bojlival fogott harcsám

Gotthárd Ferenc Alpár