Számomra télen sincs megállás, ha az időjárás engedi, minden alkalmat megragadok, hogy a vízparton lehessek, illetve a jég hátán. Szerencsére nem én vagyok az egyedüli megszállott, mindig akad társ, aki épp ráér, és nem riad vissza a hidegtől sem. A napok óta tartó meleg jelentős mennyiségű havat elolvasztott, ezáltal megemelkedett a tározó vízszintje és néhol még a jég hátára is ráfolyt a víz. Benzár Zsolt barátommal ennek ellenére bátran léptünk rá a jégre, hisz a jégpáncél vastagsága még így is majd’ harminc centi volt, tehát baj nem történhetett. Pillanatok alatt kifúrtunk néhány léket. Én egy bedőlt fa lombkoronája köré furkáltam, míg barátom pár méterrel odébb a meder egyenetlenségét próbálta megkeresni. A kisméretű horgokra néhány szál vérvörös szúnyoglárva került csali gyanánt, nemsokára a kis úszók a lékekben várták, hogy alámerítse őket egy éhes halacska. Időközben barátom egy mini halradart varázsolt elő zsebéből, a kíváncsiságtól vezérelve pár lékbe bele is lógattuk az érzékelő fejét. A jég túl vastagnak bizonyult, hogy azon keresztül használjuk a radart.
Míg a radarral szórakoztunk, az egyik úszóm lassan alámerült. Hagytam a radart és máris kézbe kaptam a kis lékes pálcát. A halam kihasználta figyelmetlenségemet, a bot megemelésével már csak az akadó súlyát éreztem. Közben Zsolt úszója is bukdácsolva merült alá, de ő szerencsésebb volt, egy ujjnyi nagyságú sügér fickándozott a horgán. Hangos nevetés közepette bocsátotta szabadon a falánk pikkelyest. Hamarosan ismét kapásom volt, de az eredmény ezúttal is csak akadó volt. Nem úgy barátom következő akciója. A bevágást követően idegesen rángatózott a miniatűr botocska, össze-vissza cikázott a damil a lékben, és nemsokára egy szivárványos pisztráng feje bukkant elő. Rutinosan markolta át a nyálkás haltestet és ezzel véget is ért a rövid, de izgalmas fárasztás.
Gyors horogszabadítás után vissza is engedtük a meglepett jószágot a jég alá. A többszöri elakadásom arra késztetett, hogy kicsivel arrébb fúrjak új léket, ahol talán már nincs annyi ág.
Míg én az új lék beélesítésével voltam elfoglalva, Zsolt újabb halat akasztott. Ő már csak ilyen, egy kicsit nem figyel oda az ember, és máris fogja a halakat. Ez a példány is egy szivárványos pisztráng volt. A telepítéseknek köszönhetően, egyre gyakrabban lehet ezekkel a harcos halakkal összeakadni.
A szerencse engem is a kegyeibe fogadott. Az új lékben nem kellett soká várnom a kapásra, és ezúttal nem is akadtam el. Elevenen védekezett ellenfelem, erőszakosan rángatta a kis botom spiccét, de én voltam az erősebb. Nemsokára a kezemben pihent a jéghideg testű halacska.
Ettől kezdve minden kapás mögött pisztrángot sejtettem, de többnyire apró domolykók és pici sügérek voltak a tettesek. Ez önmagában nem is lett volna baj, de ezek is csak nagy ritkán cibálták meg a horgot. Már a hazainduláson tépelődtünk, mikor megtört a jég, no, nem abban az értelemben. Egy enyhe kiemelés után az úszóm lassacskán alámerült és ismét egy harcosabb hal védekezett a horgomon. Nyáron ezek a méretű halak nem hatnak különösebben a szívverésem ritmusára, de ezúttal nagyon drukkoltam a sikeres végkifejletért. Némi ellenkezés után, megadóan csusszant a jégre aznapi utolsó halam.
.
A halak mérete elmaradt a kapitálisnak mondhatótól, de a tél már csak ilyen, kicsit hideg, kicsit jeges, de azért próbálkozni mindig érdemes. Kapcsolódó termékek:
|
Itt van az ősz, itt van újra, halat fogni kell nekem. A pontyok is lényegében szinte minden evők, érdeklődőek, az újdonságra felfigyelnek, de a koruk előrehaladtával egyre tapasztaltabbak rafináltabbak és óvatosabbak lesznek. A Chilis ízekkel a hideg beálltával is jó eséllyel járhatunk túl bajszos barátainkon. Természetesen a túra oszlopos részét képezi a MAX szériás bot, kapásjelző és orsó. Viszont mostanában elég sokat horgásztam finom szerelékkel,...
Akár hiszitek, akár nem, hazánk legnagyobb folyóján a Dunán ezelőtt még sosem pergettem, pedig rengetegszer vonatoztam át a nagy folyó felett, és sokszor tervezgettem a fővárosban horgászatot, de eddig ez valahogy sosem jött össze. Október utolsó napján aztán végre rászántam magam a túrára, és minimál felszereléssel elindultam meghódítani az Öreg Hölgyet... Na persze most megvolt a motivációm, hogy útra keljek, hiszen unokatestvérem csodaszép halak...
Vannak az általam sokat használt kistavas 270-330 centis rövidebb botok no meg az általános és nagyobb távokon is bevethető 360-390-es parittyázók…aztán összetalálkozom egy 420-as bombázóval, amitől szinte leesik az állam... kipróbáltam a CXP Distance Method ’’hosszúpuskát”! Több okból sem szoktak a kezemben ilyen méretek landolni. Egyrészt az általam pecázott helyek és távolságok elérhetőek a rövidebb variánsokkal, másrészt a 175 centimhez...
Mióta elköltöztem Szegedről, az élő Tisza mellől, azóta nem volt szerencsém vizeink ezüstnyilához, a balinhoz. Azonban a szeptemberi, októberi gázolós horgászatom alkalmával több rablásra lettem figyelmes, ezért a domolykós wobblereket gyakran cseréltem őnös csalikra. Mivel a kristálytiszta vízben wobblerekkel nem sikerült kapást elérnem, ezért más megoldás után kellett néznem, hogy tudjak néhányat fogni az őszi balinok közül... Sajnos az említett...
Szeptember közepére a csökkenő balatoni forgatag újra lehetővé tette, hogy üldözőbe vegyem partról bojlis felszerelésemmel a pontyokat. Nemcsak a 17 fokosra hűlt víz, hanem a 60 millió köbméternyire becsült vízhiány is gondoskodott arról, hogy kevesebb legyen a vízpartot látogató fürdőző és turista. Balatonboglár egyik szabadstrandja mellé telepedve meglepődve tapasztaltam, hogy hogy alig van horgász, a vizen csak néhány SUP és vitorlás...
Az online térben és a nyomtatott médiában a legtöbb írásunkban azt mutatjuk be, hogy milyen csalikkal, csalizási módokkal és horgászmódszerekkel tudunk eredményesebbek lenni. Kevés olyan foglalkozott eddig azzal, hogy tippeket és tanácsot adjon azon horgászok számára, akik felelősséget és késztetést is éreznek ezeknek a gyönyörű halaknak az egészségének a megóvására. Jelen cikkünk olyan halvédelemmel kapcsolatos kiegészítőket mutat be, amely...
Európai Uniós Pályázataink
