Számomra télen sincs megállás, ha az időjárás engedi, minden alkalmat megragadok, hogy a vízparton lehessek, illetve a jég hátán. Szerencsére nem én vagyok az egyedüli megszállott, mindig akad társ, aki épp ráér, és nem riad vissza a hidegtől sem. A napok óta tartó meleg jelentős mennyiségű havat elolvasztott, ezáltal megemelkedett a tározó vízszintje és néhol még a jég hátára is ráfolyt a víz. Benzár Zsolt barátommal ennek ellenére bátran léptünk rá a jégre, hisz a jégpáncél vastagsága még így is majd’ harminc centi volt, tehát baj nem történhetett. Pillanatok alatt kifúrtunk néhány léket. Én egy bedőlt fa lombkoronája köré furkáltam, míg barátom pár méterrel odébb a meder egyenetlenségét próbálta megkeresni. A kisméretű horgokra néhány szál vérvörös szúnyoglárva került csali gyanánt, nemsokára a kis úszók a lékekben várták, hogy alámerítse őket egy éhes halacska. Időközben barátom egy mini halradart varázsolt elő zsebéből, a kíváncsiságtól vezérelve pár lékbe bele is lógattuk az érzékelő fejét. A jég túl vastagnak bizonyult, hogy azon keresztül használjuk a radart.
Míg a radarral szórakoztunk, az egyik úszóm lassan alámerült. Hagytam a radart és máris kézbe kaptam a kis lékes pálcát. A halam kihasználta figyelmetlenségemet, a bot megemelésével már csak az akadó súlyát éreztem. Közben Zsolt úszója is bukdácsolva merült alá, de ő szerencsésebb volt, egy ujjnyi nagyságú sügér fickándozott a horgán. Hangos nevetés közepette bocsátotta szabadon a falánk pikkelyest. Hamarosan ismét kapásom volt, de az eredmény ezúttal is csak akadó volt. Nem úgy barátom következő akciója. A bevágást követően idegesen rángatózott a miniatűr botocska, össze-vissza cikázott a damil a lékben, és nemsokára egy szivárványos pisztráng feje bukkant elő. Rutinosan markolta át a nyálkás haltestet és ezzel véget is ért a rövid, de izgalmas fárasztás.
Gyors horogszabadítás után vissza is engedtük a meglepett jószágot a jég alá. A többszöri elakadásom arra késztetett, hogy kicsivel arrébb fúrjak új léket, ahol talán már nincs annyi ág.
Míg én az új lék beélesítésével voltam elfoglalva, Zsolt újabb halat akasztott. Ő már csak ilyen, egy kicsit nem figyel oda az ember, és máris fogja a halakat. Ez a példány is egy szivárványos pisztráng volt. A telepítéseknek köszönhetően, egyre gyakrabban lehet ezekkel a harcos halakkal összeakadni.
A szerencse engem is a kegyeibe fogadott. Az új lékben nem kellett soká várnom a kapásra, és ezúttal nem is akadtam el. Elevenen védekezett ellenfelem, erőszakosan rángatta a kis botom spiccét, de én voltam az erősebb. Nemsokára a kezemben pihent a jéghideg testű halacska.
Ettől kezdve minden kapás mögött pisztrángot sejtettem, de többnyire apró domolykók és pici sügérek voltak a tettesek. Ez önmagában nem is lett volna baj, de ezek is csak nagy ritkán cibálták meg a horgot. Már a hazainduláson tépelődtünk, mikor megtört a jég, no, nem abban az értelemben. Egy enyhe kiemelés után az úszóm lassacskán alámerült és ismét egy harcosabb hal védekezett a horgomon. Nyáron ezek a méretű halak nem hatnak különösebben a szívverésem ritmusára, de ezúttal nagyon drukkoltam a sikeres végkifejletért. Némi ellenkezés után, megadóan csusszant a jégre aznapi utolsó halam.
.
A halak mérete elmaradt a kapitálisnak mondhatótól, de a tél már csak ilyen, kicsit hideg, kicsit jeges, de azért próbálkozni mindig érdemes. Kapcsolódó termékek:
|
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...
A Tisza az egész életem végig kiséri mai napig. Gyerekként a folyón tanultam meg horgászni, és annak kikötőjében, a hétvégi bulik előtt a szegedi rakpart ikonikus gyülekező hely volt, de egy találkozásnak is remek állomás. A munka helyem is ennek a folyónak a partján van: egy tradicionális halászcsárda. Az egyik kedvenc horgászvizem. Előre le szeretném szögezni, hogy nem tartom magam nagy rablóhalas horgásznak. Szeretek beülni a csónakomba és kevés...
Európai Uniós Pályázataink
