Számomra télen sincs megállás, ha az időjárás engedi, minden alkalmat megragadok, hogy a vízparton lehessek, illetve a jég hátán. Szerencsére nem én vagyok az egyedüli megszállott, mindig akad társ, aki épp ráér, és nem riad vissza a hidegtől sem. A napok óta tartó meleg jelentős mennyiségű havat elolvasztott, ezáltal megemelkedett a tározó vízszintje és néhol még a jég hátára is ráfolyt a víz. Benzár Zsolt barátommal ennek ellenére bátran léptünk rá a jégre, hisz a jégpáncél vastagsága még így is majd’ harminc centi volt, tehát baj nem történhetett. Pillanatok alatt kifúrtunk néhány léket. Én egy bedőlt fa lombkoronája köré furkáltam, míg barátom pár méterrel odébb a meder egyenetlenségét próbálta megkeresni. A kisméretű horgokra néhány szál vérvörös szúnyoglárva került csali gyanánt, nemsokára a kis úszók a lékekben várták, hogy alámerítse őket egy éhes halacska. Időközben barátom egy mini halradart varázsolt elő zsebéből, a kíváncsiságtól vezérelve pár lékbe bele is lógattuk az érzékelő fejét. A jég túl vastagnak bizonyult, hogy azon keresztül használjuk a radart.
Míg a radarral szórakoztunk, az egyik úszóm lassan alámerült. Hagytam a radart és máris kézbe kaptam a kis lékes pálcát. A halam kihasználta figyelmetlenségemet, a bot megemelésével már csak az akadó súlyát éreztem. Közben Zsolt úszója is bukdácsolva merült alá, de ő szerencsésebb volt, egy ujjnyi nagyságú sügér fickándozott a horgán. Hangos nevetés közepette bocsátotta szabadon a falánk pikkelyest. Hamarosan ismét kapásom volt, de az eredmény ezúttal is csak akadó volt. Nem úgy barátom következő akciója. A bevágást követően idegesen rángatózott a miniatűr botocska, össze-vissza cikázott a damil a lékben, és nemsokára egy szivárványos pisztráng feje bukkant elő. Rutinosan markolta át a nyálkás haltestet és ezzel véget is ért a rövid, de izgalmas fárasztás.
Gyors horogszabadítás után vissza is engedtük a meglepett jószágot a jég alá. A többszöri elakadásom arra késztetett, hogy kicsivel arrébb fúrjak új léket, ahol talán már nincs annyi ág.
Míg én az új lék beélesítésével voltam elfoglalva, Zsolt újabb halat akasztott. Ő már csak ilyen, egy kicsit nem figyel oda az ember, és máris fogja a halakat. Ez a példány is egy szivárványos pisztráng volt. A telepítéseknek köszönhetően, egyre gyakrabban lehet ezekkel a harcos halakkal összeakadni.
A szerencse engem is a kegyeibe fogadott. Az új lékben nem kellett soká várnom a kapásra, és ezúttal nem is akadtam el. Elevenen védekezett ellenfelem, erőszakosan rángatta a kis botom spiccét, de én voltam az erősebb. Nemsokára a kezemben pihent a jéghideg testű halacska.
Ettől kezdve minden kapás mögött pisztrángot sejtettem, de többnyire apró domolykók és pici sügérek voltak a tettesek. Ez önmagában nem is lett volna baj, de ezek is csak nagy ritkán cibálták meg a horgot. Már a hazainduláson tépelődtünk, mikor megtört a jég, no, nem abban az értelemben. Egy enyhe kiemelés után az úszóm lassacskán alámerült és ismét egy harcosabb hal védekezett a horgomon. Nyáron ezek a méretű halak nem hatnak különösebben a szívverésem ritmusára, de ezúttal nagyon drukkoltam a sikeres végkifejletért. Némi ellenkezés után, megadóan csusszant a jégre aznapi utolsó halam.
.
A halak mérete elmaradt a kapitálisnak mondhatótól, de a tél már csak ilyen, kicsit hideg, kicsit jeges, de azért próbálkozni mindig érdemes. Kapcsolódó termékek:
|
Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...
A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán. A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...
Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...
A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket. A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...
Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos volt. Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...
Az első katlovi délutánunk és éjszakánk tapasztalatai és történései alapján kijelenthettük, hogy a mostani túránkat nem az éjszakai kapások fogják uralni. A pontyok aktivitása a nappali órákra esett, végig ez is volt a jellemző - s itt jegyezném meg gyorsan - hogy a tavalyi túránk során viszont csak és kivételesen az éjszakai órák voltak eredményesek, nappal lehetetlen volt kapást kicsikarni. Ritka pillanatok egyike, amikor elállt az eső,...
Európai Uniós Pályázataink
