Megjelent: 2021. március 17. | Forrás: Ujszászi Dániel | Írások

Az év első horgászatainak mindig kiemelt helye van az emlékek sorában, amit persze mindenki igyekszik pozitív oldalról megtölteni, maradandóvá tenni. Sok különféle tényezőtől függhet, hogy mikor is valósul meg ez a bevetés, azonban egy dolog szinte biztos: a kapásokhoz vezető megoldás nem fogja tálcán kínálni magát. Pontosan ez a kihívás rejti viszont önmagában az egyik - sőt, talán a legnagyobb - szépségét is a téli látogatásoknak. Amikor ugyanis a szép lassan, gyakran csak igen óvatosan megmozduló spicc látványa azt jelzi, hogy bizony sikerült becsapni egy érdeklődő bajszost a néhány fokos vízben, annak mindig van egy egész különleges varázsa.

Januárban abszolút nem magától értetődő, hogy adott a lehetőség hódolni kedvenc hobbinknak, hiszen az időjárás ekkoriban még gyakran morcos arcát mutatja. Szerencsére azonban, az idei tél változékonyságának hála nem volt szükséges huzamosabb időre szögre akasztani a felszerelést, és a hónap vége már a Csendespart Horgásztó kristálytiszta kéksége mellett talált. A különböző bányatavak nagy, összefüggő vízfelületüknek, valamint jelentősebb mélységeiknek köszönhetően az igazán elhivatottak legjobb barátaivá válnak a zord hónapok során, hiszen ők állnak legtovább ellent a fagyos éjszakák szorításának. 

A türelmes hozzáállás és a folyamatos agyalás az olvadás utáni időszak visszatérő vendégei.

A szóban forgó vízterületekkel kapcsolatosan két olyan jellegzetességet mindenképp érdemes kiemelni, melyek számottevő hatással lehetnek a parton eltöltött órák eredményességére. Kevésbé befolyásolható tényező, azonban mindenképp megéri szem előtt tartani a felhős, borult idő közvetett hatását. Amennyiben ugyanis verőfényes napsütés kíséri végig a napot, a halak még télvíz idején is előszeretettel emelkednek fel a közbülső vízrétegekbe, ahonnan bizony a klasszikus method technikával szinte lehetetlenné válik visszafelé csalogatni őket a fenékre.

Az időjárásra túl sok ráhatásunk természetesen nem lehet, a második kihangsúlyozni kívánt elemet illetően azonban már sokkal többet lehet tenni. Az áhított kapások elérésére ugyanis – személyes tapasztalatok szerint az esetek jelentős többségében – a legjobb esély a parttól távolabb eső zónákban kínálkozik, melyek megközelítéséhez bizony szükség van egy megfelelő, illetve ami legalább ennyire fontos, megbízható összeállításra a harcba dobott felszerelés tekintetében.

A Carp Expert Elite Feeder 3,90 méteres változata az ilyen jellegű pecáknál érzi igazán jól magát.

A zsinórklipsz ma már egyetlen orsóról sem maradhat le, hiszen a pontosság gyakran fél siker.

A paramétereiben optimális pálca kiválasztása persze még egy hozzá kompatibilis, valamint arányos – a szóban forgó esetben a 6000-es méretű Carp Expert Uni Method LC – orsóval sem elegendő az üdvösséghez, hiszen közel sem mindegy természetesen az, hogy mi is kerül a kosárba, majd pedig a halak előtt feltálalásra. Mára a piacon elérhető etetőanyagok kínálata gyakorlatilag a végtelenségbe – és még annál is tovább – nyúlik, köztük pedig legegyszerűbben jellegük alapján tehetünk érdemi különbségeket.

A hallisztes verziók népszerűsége minden kétséget kizáróan töretlen, melyben nagy segítségükre szolgál, hogy abszolút 4 évszakos társnak tekinthetők a parton. Nyilvánvalóan nem mindegy viszont a választott variáns minősége, ahogyan az sem, hogy esetlegesen milyen módon kerül további „turbózásra”, illetve elkészítésre.

A 2021-ben újonnan megjelenő Benzár Mix Commercial Method etetőanyagok jelentették a horgászat lelkét.

A két változatot, a krillest és a halibutost együttesen alkalmaztam.

A Commercial keverékek alapját magas halliszt tartalmú pelletek durva állagú őrleménye adja, melyeknél természetesen a felhasznált aromákban is adódik különbség, kiegészülve közel 50 százalékos fehérjetartalommal, ami mindenképp említésre méltó adottság. Ez utóbbi jellemző pedig igencsak előnyös következményekkel járhat, különösen a már rendkívül lehűlt, mindösszesen pár fokos vízben. Uszonyos barátaink ilyenkor ugyanis bizony már kétszer meggondolják, hogy milyen falatokért mozduljanak el akár csak egy fél métert is, így valóban nagyon a kedvükre kell tenni a siker érdekében.

A hozzáadott aromáknak vízhőfoktól és évszaktól függetlenül fontos szerep juthat.

A használatba dobott adalékanyagokat illetően gyakran kerül elő kérdésként, hogy mi is van abban az esetben, ha pontosan épp a kívánt cél ellentétét hozzák magukkal eredményként, és túlzásként hatnak a célhalak számára. Természetesen, ahogyan a horgászatban egyetlen kérdésnél sem adható biztosra egy tuti válasz, úgy itt sem határozható meg előzetesen az, hogy egy kiválasztott aroma használatának milyen eredménye is lesz az aktuális bevetés során. Azonban ha nem esünk túlzásba mennyiség terén a használatukkal, akkor minden esély megvan arra nézve, hogy pontosan azt a kis plusz csalogatóhatást biztosítsuk, ami szükséges a kívánt reakció eléréséhez.

Bő 2 ujjnyi Red Krill Attractor, csak az „íze kedvéért”.

Egyszerű kis részletnek tűnő, viszont annál fontosabb apróság, hogy a használni kívánt folyékony adalékot mindig vízben oldva, onnan fokozatosan adagolva öntsük hozzá bekeverés során az etetőanyaghoz. Ezek a szirupok ugyanis rendkívül tömények, koncentráltak, így ha direktben csurgatjuk ki őket a flakonból, könnyen előfordulhat, hogy nem járják át az összes szemcsét. Amennyiben viszont arománk egy kis edény segítségével, a tó vizével elkeverve kerül hozzáadásra a száraz kajához, garantáltan egy részecske sem ússza meg az ízesítést. 

Egy következő apró, de hasznos praktika az eredményesség felé: a pihentetés utáni átrostálás.

A korábbi bekezdések során már esett szó a meghorgászott távolság tényezőjéről, ahol a képletet bizony sok egyéb apróság is kiegészíti azon túlmenően, hogy éppen 30, 50, vagy netalán 100 méter környéke jelenik meg a célkeresztben. Az aktuális írásnak témát adó téli keresőhorgászat – ahogyan azt a cím is jól érzékelteti – során ugyan kisebb szerep jut a folyamatosan egy adott helybe történő horgászatnak, azonban még ebben a tekintetben sem lehet szó nélkül elmenni a pontosság változója mellett. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy például egy 80 méteres távot szélcsendben, viszonylag nyugodt körülmények között éppen csak, de még sikerül meghorgászni. Viszont ha feltámad a szél, vagy esetleg a nap egy későbbi szakaszában járva némi fáradtság is kezdi érzékeltetni hatását, minden bizonnyal már nem fog eljutni kosarunk a korábbi pontba. Az előzőek tükrében érdemes lehet tehát olyan zónát választani célterületként, amit biztos, hogy kevésbé kedvező körülmények között is sikerül majd elérni.

Néha bizony feszegetni kell azokat a bizonyos határokat.

Korábban már említésre került, hogy a lehűlt vízben a halak aktivitása, mozgása az év más időszakaihoz képest a töredékére, szinte minimálisra csökken, így pedig nyilvánvalóan kicsi az esély arra, hogy koncentrált etetéssel sikerüljön őket érdemben egy helyre csábítani. Mindezek tükrében felértékelődik azoknak az uszonyosok által lakott helyeknek a megtalálása, ahol a későbbiek folyamán – ha minden kedvezően alakul – majd kapásnak örülhetünk. Természetesen ma már rendelkezésre állnak olyan technológiai eszközök - elég csak a különféle halradarokra gondolni - melyek segítségével ez a keresgélés biztosan tényszerű eredménnyel zárul, ezek azonban egy hétköznapinak tekintett esetben kevésbé vannak jelen a vízparton.

Ugyan keresőhorgászatról van szó, melynek központi eleme a változtatás, azonban semmiképp sem érdemes átesni a ló túlsó oldalára azzal, hogy túl gyorsan, 1-2 eredménytelen dobás után máris új célpontot választunk. Ökölszabály persze ide vonatkozóan sem létezik, a szóban forgó horgászat során a kezdésként vallatott 84 méteres távon 4 tízperces etap után döntöttem úgy, hogy először kintebb váltok. 

Nem mindig kell túlgondolni az adott nap menüjét.

Amennyiben nagy távolságba horgászunk fontosak az erős, határozott mozdulatok.

Ahogyan az aromák esetében, úgy a horogra – pontosabban csalitüskére – szánt falatok esetében is a krill-vonalat követtem Csendesparton, így mindösszesen két féle csalit, valamint az ízben hozzájuk passzoló Method Spray-t tettem ki magam mellé a tálcára. Az előzőleg említett, rövidebbre történő kiváltás nem hozta meg a várt eredményt, így a kezdeti zónánál még bentebb, 90 méteren folytattam a bajszosok keresgélését. Ezeknek a nagyobb távolságoknak a hatékony meghorgászásakor újabb apróságok kerülnek előtérbe, melyekre mindenképp érdemes rászánni azt a néhány másodpercet, amit megkövetelnek. Ebbe a sorba tartozik a töltet tartósságának biztosítása is, egészen a fenékre történő leérkezésig oly módon, hogy azt a formában kifejezetten erőteljesen megnyomva, akár puszta kézzel még pluszban is rászorítva vetjük csak be.

Néha pár apró fújás is meglepő eredményt hozhat magával.

A 90 méteres távon végre megérkezett az, amire már nagyon vártam.

Izgalmas fárasztás vette kezdetét, a néhány fokos víz ellenére egészen kivételes erővel és vehemenciával küzdött ideiglenes ellenfelem a túlsó végen, azonban a használt felszerelés összhangjának köszönhetően 15 perc után bölcsőben tudhattam a nap halát. 

Csodálatos, tíz kiló környéki bányatavi tükrös.

Megérdemlik a maximális törődést, vigyázzunk rájuk!

Ezt követően ugyan már nem érkezett újabb érdeklődő, viszont így olvadást követően minden egyes hal felértékelődik, és ennyinek is nagyon tudni kell örülni. Amennyiben pedig készek vagyunk mindent megtenni, hogy túljárjunk az előttünk tartózkodó bajszosok eszén, és ezeket az ötleteket, elképzeléseket a gyakorlatba is bátran átültetjük, a siker nem fog elmaradni!

Ujszászi Dániel

Energofish Feeder Team