Megjelent: 2008. szeptember 22. | Forrás: Murányi János | Írások
A kora őszi csukapergetés kettős szépséggel bír: érezni már az őszi ködök izgalmas illatát, de még a búcsúzó nyár melege is kényeztet. A csukák pedig egyre érdeklődőbbek - lekísérik, "megszagolják", olykor pedig magabiztosan el is markolják a műcsalit. Egy-egy ilyen pillanat mindig képes emlékkeretbe foglalni egy egész napot!

Amikor a csónakok felé indultam, a sűrű köd már egyértelműen jelezte: lenge nyári öltözetem vakmerőség volt, az ősz első lehelete már megállíthatatlanul nyomul, belepi a tájat, lerázza a leveleket, áttetszővé teszi a vizeket. Csupa szép dolgok, eszembe se jutott az elmúlás őszi mélabúját hordozni, sokkal izgalmasabb időszak ez… Bepakoltam a ladikba, és pár pillanat múlva már a legvadabb csukatanyák felett siklottam. Olyan csend honolt a környéken, hogy az eldobott műcsali után surranó fonott zsinór hangja már jelentős zajnak tűnt.


A kikötőben tanyázó hajnali ködnél csak a csend volt nagyobb


A nádas melletti növényes csukatanya is csendes - egyelőre…

Hosszú ideje már legmegbízhatóbb társam a nyolcvangrammos SPIN BLADE és négyezres RYOBI ZAUBER párosa - a tavalyi csukaszezont is végigpergettem vele, és az idei ősz közeledtével ismét előkerül az elnyűhetetlen szerszám. Az E. T. SPIN BLADE pergetőbotot már korábban is melegen ajánlottam egy próbára - nemcsak írásban, de barátaim körében is. Néhányszor olyan profi pergetők kezébe adtam, akik kizárólag csak néhány nagymúltú márkát hajlandóak a kezükbe venni… Előbb fanyalogva markolgatták, majd néhány dobás után mindegyikük hitetlenkedve nézegette a botot, és szó szerint ugyanazt mondta: Azannyát! Milyen gerinces! Nem gondoltam volna… Mit mondtál, mennyi?


Kedvenceim készen állnak: 30-80 grammos SPIN BLADE és 4000-es RYOBI ZAUBER

És ez a bot valóban gerinces testének köszönheti növekvő népszerűségét - a kemény anyag nem csak a ragadozók kapásának gyors lereagáláshoz ideális, hanem jelentős erőtartalékokkal is rendelkezik. Emlékszem, egy deltai túrámra több ilyen botot vittem magammal, kizárólag az általam preferált 80 grammos kategóriában. Egyik este éppen a botokról folyt a sporttársi vita, amikor előhoztam ezt az olcsó botot, és vakmerően beajánlottam. A szkeptikus társaság mindenképp látni szerette volna, hogy "mennyit bír"… Kössünk a végére vízzel telt palackokat és mérjük le! Okés, gondoltam, lenullázok egy botot a készletemből, sose láttam még SPIN BLADE botot eltörni, most végre én is megtudhatom, hogy ténylegesen mennyit bír!

Az egy-két literes, vízzel telt palackokat könnyedén megemelgettem vele. Semmi remény nem volt a látványos bottörésre. Aztán egy ötliteres, vízzel telt kannát kötöttünk a harmincas fonott végére, és ismét emelni kezdtem… A botot első része brutálisan elnyúlt, végül már a nyele is görbült, mindenki a fülsértő robbanást várta, ahogy elpattan a bot, de ehelyett a kanna emelkedett levegőbe. Mindenki a szemét dörzsölgette, és azután végtelen tisztelettel vették kézbe a pálcát. Sose láttam SPIN BLADE botot eltörni.


A MINNOW nélkül számomra nem létezik pergetőhorgászat! - a Salmo-fanatizmus magasabb szintje

A RYOBI cég legfelső kategóriás orsója, a ZAUBER némileg nagyobb hírnévnek örvend a hazai horgászok körében - végtelen elégedettséggel és bizalommal tekergetik sokfelé ezt a teljesen fém orsót. A saját példányomat én is gondosan őrzöm, bár tavaly óta sem zsírozást, sem egyéb szervízelést nem végeztem rajta, és semmi jelét nem látom annak, hogy az orsó ezt igényelné. Ezúttal is csak letörölgettem a ZAUBER házát, és máris horgásztam vele.

Előbb kedvenc Salmóimmal, a MINNOW-okkal fésültem át a terepet. A végtelenül tiszta víz, és dús növényzet azt sejtette, hogy inkább wobblerekkel érdemes próbálkoznom. Hát serényen eregettem a remegő műhalakat, és vártam a dühös rúgást, amint a csuka rajta terem a horgon. Igaz, többnyire csak átlagos 1-2 kilós példányokkal találkozhatok ezen a kis tavacskán, a nagyobbak itt is ritka meglepetésnek számítanak. A horgászat izgalmát viszont nagyban növeli a viszonylagos csukasűrűség - körülbelül minden ötödik dobásban volt benne egy csukakapás. Hol csak a lemaradást érezni, hol pedig megindul, aztán két ugrás után ki is rázza magából a horgot.


Némileg csalódás: első csukámat nem a MINNOW, hanem egy EXECUTOR fogta meg

A ködös hajnalban remegő kézzel vártam, hogy ismét közeledjen wobblerem mögött a tolóhullám, majd éles rávágás hozza rám a frászt. Első halaimat törvényszerűen elbuktam, kettő már bevágás után lemaradt, egy pedig a csónak közelében köszönt le. Végül a negyedik halam akadt olyan szerencsésen (szerencsétlenül?), hogy csónakba is vehettem.


Hát így ismerkedtünk meg…

Sokszor töprengtem azon, hogy a jó minőségű hármashorognak mekkora jelentősége van a csukához hasonló halak esetében, amelyek gyakran boszorkányos ügyességgel rázzák le magukat a horogról - nemegyszer látni, hogy a csuka egy szippantással torokra veszi a két (!) hármashoroggal szerelt wobblert, majd hirtelen "vissza is teszi", és a műhal ott lebeg érintetlenül, mintha mi se történt volna… Máig titok, hogy miként csinálja.


. …aztán búcsút vettünk egymástól


Előbb én tőle…


. …aztán ő is tőlem

Korábban minden wobbleremen lecseréltem a horgokat élesebb horgokra (Owner, Gamakatsu), amelyek első körben jobb akadást eredményeztek, de az akadályos terepen hamar elvesztették finom élüket, és a bosszantó lemaradások száma megtízszereződött. Aztán megfigyeltem, hogy a Salmókra gyárilag szerelt fekete WMC horgok bár nincsenek tűhegyesre élezve, némi kézi fenés után nagyszerűen akadnak, és jelentősen tovább megtartják élüket. Ezért ma már inkább megtartom az eredeti horgokat.


Az emelkedő nap ismét a nyári reggeleket idézte

Hogy mit tehetnénk a csuka önlerázó mutatványai ellen? Kétlem, hogy a megoldás a horgokban keresendő - mindenféle hármashoroggal láttam már hasonló eseteket. Úgy gondolom, hogy a lemaradások száma csak a horgász ügyességével csökkenthető némileg: a gyors reakció, hirtelen bevágás ilyenkor sokat számít, és semmivel nem pótolható. A bajunk az, hogy más ragadozók pergetőhorgászatánál megszoktuk, hogy elég csak határozottan rátartanunk a rávágásra, és máris miénk hal… A csuka csontos pofája viszont "igényli" a határozott bevágást - ha nagy példányokkal hoz össze a sors, olykor többször is bevágok akasztás után. Biztos, ami biztos.