Néhány hónappal ezelõtt kaptam egy telefonhívást Terdik Józseftõl, a Délpest – Maver csapat fõnökétõl, hogy francia nyelvtudásomat kihasználva, segítségemet kérje a szállásfoglaláshoz csapata részére. Ugyanis Niort-ban, ebben a csodaszép francia kisvárosban rendezik meg ebben az évben a klubcsapatok világbajnokságát, melyet õk képviselnek most is, mint már olyan sokszor. A szállást néhány E-maillel és telefonnal lerendeztem, és részemrõl el is volt intézve a dolog. Vagy mégsem? Nem bizony, mert amikor a cspat tagjai összegyûltek, valaki feldobta, hogy menjek velük, mert mégiscsak jobb, ha pontos fordítást kapnak a helyszínen. Mivel a csapat tagjainak nagy többségével régóta baráti viszonyban állok, egyhangúan megszavazták a dolgot, és hivatalosan is felkértek az utazásra. Nem maradt más tennivalóm, mint meggyõzni fõnökömet az utazás értelmérõl. Miután elmondtam neki, hogy napi beszámolót szeretnék készíteni a VB-rõl, és ezt minden este feltenni weblapunkra, akkor beleegyezett a dologba.



Az indulás május 31.-én reggel 8 órára lett megbeszélve a Délpesti Horgászegyesület irodája elõl. Háromnegyed nyolckor már mindenki ott volt és a bõséges pakolást bõséges reggeli követte a hosszú út elõtt. Négy autóval indultunk útnak, bár csak három haladt egyenesen a cél felé. Walter Tomi és Nagy Attila tett egy kis kitérõt és elugrottak Csehországba megnézni egy ottani horgászverseny elsõ fordulóját. Mindegy, késõ este õk is megérkeztek a szállásra Saarbrückenbe, ahol megaludtunk.

Másnap reggel folytattuk utunkat, és délután hatra –csak azért írok délutánt, mert az idõeltolódás miatt itt ilyenkor még úgy érzi magát az ember, mint otthon négykor -, kicsit elfáradva ugyan, de megérkeztünk. Útközben Erdei Attila mellett ültem és kicsit értetlenül néztem, hogy Sensas póló van rajta.


Amikor rákérdeztem, hogy mit fog szólni a szponzor, elõször értetlenül nézett rám, majd elmagyarázta, hogy a csapat nagy változáson ment át és tíz nappal ezelõtt aláírtak egy szerzõdést a Sansas-szal, õk lettek az csapat új szponzorai. Így történt tehát, hogy elutaztam – legalábbis hitem szerint -, a Délpest-Maverrel és megérkeztem – ezúttal már bizonyosan a Délpest-Sensas csapatával.




Szállásunk egy Coulon nevezetû, festõi kis faluban található, ami körbe van véve folyókkal, patakokkal és csatornákkal. Ez itt egy õsi lápvidék, melyet szinte eredeti állapotában meg tudtak õrizni és nem csapolták le ezt a 2500 kilométer hosszúságú csatornarendszert. Amint megláttam ezt a rengeteg vizet, elsõ gondolatom az volt, hogy meg fognak bennünket enni a szúnyogok.



Leszállt az este, de egyet sem láttunk. A francia konyhát dícsérõ vacsora elfogyasztása közben feltettem a kérdést házigazdánknak is, hogy hol vannak a szúnyogok?


-Nincsenek, válaszolta. Olyan ökologikus megoldást találtak évekkel ezelõtt, mely teljesen megszabadította õket ezektõl a „rémektõl”. Betelepítették ugyanis a kék szitakötõket, és ezek felfalják a víz színén megjelenõ, kikelni kívánkozó lárvákat. Teszik ezt olyan gondosan, hogy idáig még egyikõnket sem érte szúnyogcsípés. Lehet, hogy nálunk is el kellene gondolkodni egy ilyen akcióról…




Hétfõ reggel hét órára értünk a pályára, átvenni az etetõanyagot, a tûzõ- és etetõ szúnyogot, valamint pinkit, csontit, gilisztát. Nyolckor volt a sorsolás, Az E szektorhármas boxát kaptuk az elsõ napra. Mire leértünk a vízpartra, éppen csak felszáradt az út az éjszakai esõ után. Amikor megláttuk a vizet, szinte rosszul lettek a fiúk. Az utóbbi napokban folyamatosan esett az esõ, és ennek hatása meg is látszott. Szinte tejeskévé színû volt a víz, zavaros és elég gyorsan folyó.



Mindegy, neki kellett állni, mindenki megkapta feladatát Nagy Gyuritól a csapat edzõjétõl. Walter Tomi benn rakón, Nagy Benõ topszet hosszúságban, Csillag Laci pedig a két ávolság közöt horgászott igen finom szereléken. Erdei Attila a partközeli vizet vallatta. Elsõre Benõnek indult el a kapás, de az apró bodorkák nem túl kifizetõdõek, mert nagyon sokat kell dolgozni a finom szerelékkel. 22-es horog, 0,07-es elõke, vékony gumizás többet nem is mondok.




Kicsit késõbb, bent Tomi akasztott egy jó halat, de fárasztás közben lefordult az apró horogról. A zsinór csupa nyálka, ez csak dévér lehetett. Közben Csillag Lacika a köztes távon fogogatja a kisebb dévéreket, karikákat és bodorkákat. Az edzés közben háromszor is megázunk, mely igazán nem hiányzik senkinek. Fél kettõkor lefújják az edzést, pakolunk és megyünk szárítkozni.



Tanulságot ilyen körülmények között egy napi horgászat után nem nagyon lehet levonni, holnap ismét jelentkezem, remélve, hogy kevesebb esõ hullik a nyakunkba.