Megjelent: 2009. február 04. | Forrás: EnergoTeam | Írások Ismételten elkísértük horgásztúrájukra a Kovács Adrián-Lukácsi Béla párost. A legszívesebben persze pergetnek a jászsági pecások, de ilyenkor télvíz idején, amikor vastagra hízik a jég, lehetőség nyílik valami egészen másra is. Naná, hogy lékelni mentünk!

A svéd Mora fúró elképesztő hatékonysággal jut át a legvastagabb jégen is

A Tisza-tó hajdanán híres volt elképesztő mennyiségű csukájáról, de mára az állomány jelentősen megfogyatkozott. Ráadásul az őszi szezonban, míg nem fagynak be a vizek, nagyon sokan keresik fel a holtágakat kifejezetten csukára horgászva. Vannak köztük műcsalikkal pergetők, és természetesen sokan élő hallal próbálják megfogni a ragadozókat. Szóval mielőtt a lékhorgászatra kerülne sor az igazi hideg hónapokban, elég komoly nyomásnak van kitéve a víz. A lékelőknek az marad, amit az őszi nagy rohamban otthagytak…

Energo Team ICE ZANDER botokkal horgásztunk

Mi kell feltétlenül egy jó lékhorgászathoz? Hal, vághatjuk rá gyorsan, ami alapvetően igaz. Ezen felül, soha ne induljunk el egyedül. A természetes vizek kiszámíthatatlanok, bármikor történhet olyan, amit egyedül nem tudunk megoldani. Soha ne menjünk rá gyenge, recsegő, nem elég vastag, vagy olvadó jégre! Mindig legyen nálunk legalább 10 méter (vagy több) erős kötél, ami jól jöhet egy esetleges mentésnél. Nem árt esetleg 1-2 tartalék ruhadarab sem. Ne készüljünk beszakadásra, de ha mégis megtörténik, jól jöhetnek.

A Ryobi itt is megállja a helyét, azért ne büntessük azzal, hogy vízbe tesszük le

Az apró SALMO Chubby Darter kiváló vertikális csali

Ilyenkor a Borzonat a Szabics kikötőből közelíthető meg a legegyszerűbben. Átviszik az embert a Tisza túloldalára, és egy 3-4 km-es gyalogtúrával elérhető a Szilas-fok, s onnan lehet tovább haladni akár a Lapos Morotva, Fűzfás Morotva útvonalon, akár Poroszló felé a Csapói holt Tisza irányába. Utóbbiak összességükben már inkább 10 km-es túrák, így mi egyiket sem választottuk, örültünk, hogy elértük a Borzonatot.

A Borzonaton nem lehet túl sokáig nyeletni a csukát, mert könnyen fát találhat a hal

Horgászt csak a Fordító (Szilas-fok) irányában láttunk párat, az egész Borzonat üres volt. Viszont elképesztő mennyiségű léket találtunk. Mindenfelé az élükre állított kivágott táblák fegyelmeztettek, hogy ott bizony már próbálkoztak előttünk mások is. Érdekes, hogy lékfúrónak a nyomát alig találtunk, pedig ez ügyes kis szerkezet hihetetlenül megkönnyíti az ember dolgát. Másodpercek (!) alatt fúrható át a 20 centis jég is, és nem csapkodjuk le magunkat vízzel, mint a fejszés lékvágók. Továbbá lényegesen kisebb zajt csapunk, bár ennek zavaró hatásáról megoszlanak a vélemények.

„Te, Béla, a szalonnasütésről miért nem készítettünk képeket?"

Mi Bélának köszönhetően egy profi MORA lékfúróval dolgozhattunk. Mintegy 5 perc alatt kifúrtunk hat lukat azokon a pontokon, ahol a halat sejtettük. Találtunk pár „tegnapi" léket is, melyeken a jég vékonyka volt, azokat is felfrissítettük. Gondoltuk, majd tesszük-vesszük a lukak között az élő halat.

Akár a zsinórral húzva is kisiklathatjuk a csukát a lék mellé, de meg is lehet fogni a tarkóját

Hoztunk pár megfelelő méretű bodorkát a horogra, de keszegező felszereléssel is készültünk, hogy friss csalihalat is foghassunk. A Borzonat fehérhal állománya elképesztő. Egy kis etetőanyag hatására kis idő múlva sorra lehet fogni a szebbnél szebb keszegeket. Őszintén szólva, ez már önmagában sem rossz az ínséges téli időkben.

Íme az öröm, mégsem maradunk csuka nélkül!

A felszerelés kifejezetten lékhorgászathoz való, rövid botokból állt. Az Energo Team ICE ZANDER medium 70 centis botjait használtuk, orsóból akár egy nagyon egyszerű is megfelelt volna, de Salmo Team a Ryobi Zaubereket használja, ide is azokat hozta. Bármilyen közepesen erős monofil zsinór megteszi, de akár fonott zsinórral is lehet próbálkozni. Adrián és Béla ilyet is, és olyat is szerelt. Viszonylag könnyű, magas antennájú (hogy messziről is látszódjon), élénk színű úszókra van szükség. A léki motyó pofonegyszerű!

A csuka közelről nézi meg az ICE ZANDER botot. Itt jön rá, hogy ez nem is ICE PIKE…de most már késő

Miután beélesítettünk 1-1 csukázó felszerelést, vertikális pergetéshez is felkészültünk. Apró wobblerekkel és kis twisterekkel szerettünk volna sügereket fogni. Ha az ember rábukkan a csapatra, nagyon sokat lehet fogni, remek szórakozás sülhet ki belőle.
Adrián a keszegezésre is rákapott, miután „beállt" az egyik megetetett lékben a bodorka. Még akkorákat is fogott, melyek túl nagyok lettek volna a csalihalnak.

Olyan hármas forma csuka lékből, sose legyen rosszabb!

Telt-múlt az idő, de csuka nem akart jelentkezni. A sügerek is úgy el voltak bújva, hogy igazán még kapásig sem jutottunk. A nap közepén az elengedhetetlen szalonnasütést is megejtettük, friss kenyérrel és hagymával, rá egy kis forró boros tea (ez volt a nap fémpontja). Mielőtt végleg feladtuk volna a reményt, az egyik csukázó úszó bebucskázott a jég alá és elkezdte kérni a hal a zsinórt az orsóról. Alig akartunk hinni a szemünknek - kapásunk volt!

Ígéret szép szó, a csuka mehet vissza, hátha leívik tavasszal

Előre megbeszéltük, hogy minden halat visszaengedünk, van elég baja nélkülünk is a Tisza-tónak, úgy tűnik végre eljutott vajszívünk híre a halakhoz, és megkönyörültek rajtunk. A leendő fotómodell ugyanis egy „nem is rossz" kategóriába sorolható csuka volt, mely rövid fárasztás után a hóra kiterülve leste, hogy betartjuk-e az ígéretünket. Természetesen betartottuk. Pár kattintás a fotómasinával és az ikrától feszülő hasú, szűk hármasra saccolt csuka visszatérhetett éltető elemébe. Nekünk csak egy vacsora lett volna a sok közül, de így lehet, hogy (jó esetben) pár 10.000 db ivadék tavasszal.

Most nem a naplementébe „lovagolunk el", mert akkor Poroszlón kötnénk ki. Ki vinne vissza Füredre a kocsihoz?

Ahogy Adrián fogalmazott, az egész nap képét gyökeresen át tudja alakítani egyetlen kapás, egyetlen hal. Így, bár tönkre nem fogtuk magunkat, de mégis emelt fővel indulhattunk haza. A lékelés számos összetevője közül a túrázás és a szalonnasütés remekül sikerült, s végül a csuka tette teljessé a napot. Legközelebb már a lassan olvadozó élő Tiszáról szeretnénk jelentkezni, ahol remélhetőleg szép süllők és balinok várnak ránk!