A Keve Horgásztó számomra több szempontból is oly kedves. Egyrészt, rengeteg versenyen voltam már itt, amelyek, kevés kivételtől eltekintve rendre remekül sikerültek. Másrészt pedig, egy olyan gazdag halállománnyal bíró vízről van szó, ahová mindig szívesen megy az ember, pláne versenyezni! Idén, a már szokásosnak mondható, ötfordulós páros versenysorozaton is részt veszek, hol Danival, hol pedig édesapámmal az oldalamon. Természetesen a havi egy megmérettetésből álló sorozat még közel sem ért véget, mindössze az első két körön vagyunk túl, amelyek rendkívül halasnak bizonyultak, hiszen mindkettőn bőven meghaladta a fogásunk a 100 kg-ot. Aki ismeri a tavat, az most bizonyára nem kapott a szívéhez, hiszen ez önmagában nem akkora teljesítmény itt, a 8-8 óra alatt, azonban egyik forduló során sem volt magától értetődő a halfogás, ezért is nagy öröm, hogy eddig 2+1, azaz mindössze 3 pontot szereztünk, mellyel holtversenyben az élen állunk. Ebben az írásban az itteni peca kulisszatitkaiba nyújtok betekintést az érdeklődőknek.

A tóról tudni érdemes, hogy nagy vízfelülettel rendelkezik, hiszen 12,5 hektár a területe, így nem egy szokványos „kockató". Halállományát főként pontyok, amurok, keszegfélék és tokhalak alkotják, emellett sajnos törpeharcsa is lakja a vizet. Jelenlétük azonban cseppet sem zavaró, ha az ember olyan csalogatóanyagokat és stratégiát választ, amely elősegíti a kikerülésüket. A Keve Horgásztó egyik hosszanti oldalán 14 bojlis állást alakítottak ki. Ezekkel szemben van a napijegyes oldal, amely az említett versenysorozat állomásainak is helyet biztosít. Az indokolt dobástáv változó, hiszen a tó az egyik vége felé keskenyedik, de minimálisan 50-60 méter, jellemzően azonban ettől inkább több, 70-80.

Az első, áprilisi forduló során az egyik legtágasabb hely jutott nekünk. Itt kényelmesen le tudtunk ülni egymással szemben.

Csupa olyan csalogatóanyagra van szükség az itteni sikerhez, ami hallisztmentes, tele van darabos összetevővel, egy szóval egy igazán BIG kaja!

A magok szerepe is kulcsfontosságú. Egyrészt érdemes velük folyamatosan etetni egy rakéta segítségével, másrészt pedig az etetőanyagot is célszerű velük tovább gazdagítani.

Valahogy így kell kinéznie egy olyan keveréknek, amely lehetővé teszi számunkra a törpementes, de pontyfogástól hemzsegő horgászatot a Kevén!

Az ilyen darabos etetőanyagot természetesen nem „flat" method, hanem bordás kosárral juttatjuk be. A halállomány borzasztóan igényli a kaját, ezért rendre akkora gombócokat dobunk, amekkorákat a bot csak elbír!

Ha már szóba kerültek a botok, csak az Allround vagy a Method Feederek kerülhetnek kézbe! A finomkodásnak itt nincs helye!

Az első fordulója a versenynek remekül sikerült, majdnem tökéletesen, hiszen a 8 óra alatt 163 kg-nyi pontyot fogtunk Danival. Mindketten úgy éreztük, hogy életünk egyik legjobb horgászata volt ez, hiszen mind a darabszám, mind pedig az átlagsúly egészen fantasztikusan alakult! Ezen a napon csak egyetlen csapat volt még nálunk is ügyesebb, épp a szomszédaink, akik bő 10 kg-ot ránk vertek, így „csak" a szektor második helye jutott nekünk. Ez persze cseppet sem bosszantott minket, hiszen hatalmas pecában volt részünk!

Ilyen remek pontyokból fogtunk 30-nál is többet az első fordulóban!

A mérlegelések során rendre két bölcső kellett, hiszen egybe nem fértek a halak.

Megfogtuk a verseny holtversenyben legnagyobb halát is. A sors iróniája, hogy egy órával később, mint a másik szerencsés páros, így a díj őket illette.

Egy ilyen nap után mondja valaki, hogy a horgászat nem sport! Örültünk a szektor kettőnek, holott nem sokon múlott az egyes sem!

Ezen a versenyen a folyamatos etetés volt a siker kulcsa, amit egészen az utolsó két óráig tudtunk is művelni, akkor azonban észleltük, hogy kevés lesz a nálunk lévő muníció. Bizony, nem vittünk elég magot, így a végén már nagyon megfontoltan kellett etetnünk. Minden bizonnyal ez volt az oka annak, hogy a hajrá nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, így be kellett érnünk a szektor második helyével.

A májusi forduló is napsütésben indult, így minden adott volt egy újabb nagy pecához!

A sorozat második körére szintén Danival érkeztünk. A sorsolásnál a legutóbbi, hatos helyett ezúttal a négyes állás jutott nekünk. Ez a hely a tó mély vízi részéhez tartozik, míg az április helyünk az „átmeneti" szakaszon található, illetve itt a dobástáv is lényegesen nagyobb, 80 méter körüli volt. A csalogatóanyagokon mit sem változtattunk, hiszen semmi nem indokolta és ugyanez volt elmondható a felszerelésekről is. Bordás kosár, darabos, kukoricás kaja, aztán had szóljon!

Jól indult a második etap is, hiszen az első mérlegelésünk meghaladta a 30 kg-ot!

Ezúttal is akadt néhány termetesebb bajszos.

Az első két óra rendben volt, utána azonban valami megváltozott. Az sem volt jó, ha etettünk és az sem, ha nem. Igazából akármit is csináltunk, csak elvétve tudtunk halat fogni, ütemesen egyáltalán nem. Variáltuk a csalit, fújkáltuk, kentük a kosarat mindenféle aromával, de semmi sem hozott átütő sikert. Nem volt ez egy jó periódusa a versenynek, hiszen a nyárfaszösz miatt spiccet is törtünk, egy szóval minden bajunk volt. A helyzet végül délutánra normalizálódott valamelyest. Ekkorra kristályosodott ki, hogy mi is kell tulajdonképpen a halaknak. Röviden, tömören: etetőanyag. Nem mag, nem pellet, nem a rakéta hangja, hanem a hatalmas etetőanyaggombócok, amelyeket 3-4 percenként juttattunk be a 81 méteres távolságba. Mindenféle ráetetés nélkül ezekkel az ütemesen bejuttatott nagy gombócokkal tudtunk végre elkezdeni halat, sok halat fogni. A végére egészen szépen ki is kerekedett a dolog, hiszen az összfogásunk ismét 100 kg fölé ment!

Délutánra meglett a megoldás, amelynek ezeket a fantasztikus halakat is köszönhettük!

Minden egyes halunkat a csoki-narancsos Turbo Pop-up csalival fogtuk, mással nem bírtunk kapást kicsikarni.

Az én dobozomban nem is maradt hat szemnél több!

28 pontyot fogtunk a 8 óra alatt, melyek összsúlya 120,8 kg volt.

A mérlegelés után rápillantottunk a fogásokat rögzítő lapra. Gyors fejszámolás és máris kiderült, hogy ezúttal meglett a szektorgyőzelem, még ha csak 37 dekával is. Hihetetlenül szoros volt a csata, ilyen súlyoknál is mindössze dekák döntöttek! Ettől is szép azonban a versenyszerű horgászat, elképesztően izgalmas tud lenni!

Örültünk nagyon a szektorgyőzelemnek! Nem volt egyszerű nap, de megérte!

Egyelőre itt tartunk. Két forduló után három ponttal, holtversenyben az élen állunk. Sajnos a következő kör nekünk kimarad, hiszen ütközik a Feeder Országos Bajnokság elődöntőjével, de a negyedik fordulón már mindenképpen ott leszünk! Mielőtt azonban ez eljön, jó darabig a finom peca, a Deseda és az ob lesz terítéken. Ígérem, az ottani fejleményekről is beszámolok majd!

Szabó Bence