Gyakran kerülünk olyan szituációba, amikor a helyes módszer kiválasztása abszolút döntő a fogás későbbi alakulását tekintve. Adott egy változatos mélységű holtág, ahol kiterjedt 50-70 centis víztől a 3,5 méterig mindenféle víztípust meghorgászhatunk, s a lehetséges módszerek is változatosak.

Az új Carp Expert vaníliás etető és az Energo Team Energomix kaja jól szerepelt

A szituáció a következő: március közepi, szép tavaszi idő. A víz melegedőben, a teteje már 10-11 fokos a bőséges napsütésnek köszönhetően, de több méter mélyen még jóval hűvösebb. A horgászatot kara délutántól időzítettük sötétedésig. Tavasszal jellemzően jobbak a délutánok, mert a víz hőmérséklete ilyenkor a legmagasabb. A holtágban elég sok a sneci a termetesebb halak mellett. Délutánonként már látni, hogy a halak a kisebb vizek felé mozdultak, azt már biztosan tudjuk, hogy nem a 3,5 méteres mélységben akarunk próbálkozni. Kerestünk egy jó kis átmeneti szakaszt, amit akár transzfer szakasznak is hívhatunk, ezen a részen keresztül jutnak a halak a téli mély vízből a tavaszi sekélybe.

Csend és nyugalom, ez kell nekünk!

A vízmélység nagyjából 1,5 méter. Ezt elvileg meg tudjuk horgászni spiccbottal is, de a víz igen tiszta, félő, hogy ha túl közel vagyunk az etetéshez, akkor a félénkebb, vagy óvatosabb halak nem mernek dobástávolságba jönni. Ha távolabb alakítjuk ki az etetést, akkor szóba jöhet egy fix úszós matchbot, vagy egy könnyű picker. Mivel a küszök igen aktívak, úgy döntünk, hogy a picker lesz a nyerő. A matchcsel bedobott csali lassabban süllyedne az aljzatra, sokkal nagyobb eséllyel kapná el egy küsz. Ráadásul, ahogy említettem, viszonylag messze akarunk horgászni a nem túl mély, tiszta víz miatt, így a matchers horgászat a gyakori küsz miatt egy bedobó- és kihúzó versenyre hasonlítana, nem valószínű, hogy kényelmes horgászat várna ránk. A picker nehezebb végszereléke gyorsan az aljzatra ül, csak elvétve bántja a küsz, így a nagyobb testű halak gyakrabban kaphatnak szerepet. Legalábbis reményeink szerint.

A felszerelés itt épp kukoricával volt csalizva

Ezúttal Dr. Szarvas Imre van segítségünkre, aki igencsak kiismeri magát a holtágon. Az általa kiszemelt helyet csónakkal közelítettük meg. A felszerelés összeállításakor egy érzékeny, könnyű, de tartalékokkal is rendelkező, kiváló minőségű ET Picker Blade botot választottunk 3 méteres hosszban. Ez a csónakból tökéletes lesz. Egy gazdaságos megoldás az ET Monaco NG orsója, melyet 20-as méretben erősítettem fel a botra. Átlátszó zsinórral szerettem volna horgászni, így az ET Specialist BREAM 0,18 mm-es damiljára esett a választásom. Egy apró feederkosár és egy 10-es méretű Maruto horog alkotta a végszereléket.

Egy termetes kárász már próbára teszi a botot

Etetőanyagot az új Carp Expert vaníliás keverékéből és az Energo Team Energomix kajájából állítottam össze némi pörkölt Tímár Mixszel kiegészítve. A nedvesítéskor ügyeltem arra, hogy a kosárba benyomkodva stabilan benne maradjon a dobás erejéig, de hamar bontson, hogy a kioldódása gyors legyen.

Ez a hal gilisztára csábult el

Néhány közepes gombócot becsúzliztam a kiszemelt pályára. Igyekeztem, hogy viszonylag kis helyre koncentráljam az alapetetést. Ezt követően, már csak kis mennyiségű, feederkosárban bejuttatott kaja került a vízbe.

Kapitális bodorka

Az első halak dévérek voltak. Csontira, majd gilisztára érkeztek. Érdekes volt látni, hogy a hűvös víz ellenére elég bátran húzták a spiccet, pedig a kissé erősebb, zöld színű üvegspiccet alkalmaztuk a boton. Aztán jött pár bodorka, köztük egy hatalmas, 70-80 dekás példány is. Errefelé ez már nagyon szépnek számít ebből a halfajból. Taktikailag bejött, hogy a kis vízmélység miatt jócskán túldobtunk az etetésen, hogy a csobbanás ne zavarja a halakat, majd a végszereléket óvatosan ráhúztuk az etetésre. Ezzel a kis trükkel sokkal hamarabb érkeztek a kapások, s mintha az egyedsúlyunk is megnőtt volna!

A 10 lábas, azaz 3 méteres pálca kiváló társnak bizonyult

Csúzlival lőttem egy kevés konzerv kukoricát is az etetésre, de érdekes módon csaliként nem igazán jött be. Persze nem csoda, hogy az élő csali a kora tavaszi időszakban jobban teljesített.

Szákolás a naplementben

Ahogy közeledett az este, úgy jöttek egyre nagyobb halak, s megszaporodott a kárászok kapása is. Igen szép, erős halakat fárasztottunk, a nagyobbak közelítették a kilós súlyt. Ezzel együtt egyértelműen mozgott a hal a felszín közelében is. Nem csak atetésen, de a sekély szakasz más pontjain is fel-felcsaptak, fürödtek jobb halak. Volt köztük dévér, kárász és ponty is. Ha nem közeledett volna a sötétedés ilyen gyorsan, talán érdemes lett volna matchbottal vízközt is megnézni a halat, mert nyilvánvaló volt, hogy egy részük elemelkedett az aljzattól.

Először a dévérek voltak aktívabbak, majd jöttek a kárászok

Tükörvíz és varázslatos tavaszi este köszöntött ránk, még ha a hőmérséklet ilyenkor gyorsan is csökken. A holtág megmutatta igen szép halállományát, ami a fogásokon túl a felszíni mozgásokban is mutatkozott. Már rabolt egy-két kisebb balin, és a vermelők környékén elég sok hal forgolódott a felszínen. Állítólag ilyenkor a télen rájuk tapadt élősködőket, főleg halpiócákat verik le magukról.

A teríték nagyobb halai

A végére egész jó zsákmány jött össze, s csaknem teljesen sötét lett, mire befejeztük a horgászatot. A halak a kötelező fotózás után amnesztiát kaptak, készülhetnek tovább tavasz legfontosabb eseményére, az ívásra.

A zsákmány ezúttal is amnesztiát kapott

Legközelebb egy másik területre fogunk ellátogatni, ahol mélyebb vízen matchbottal fogunk a halak nyomába eredni. Lassan elérik azt a hőfokot a vizek, ahol már pontyra is számíthatunk majd. Valahogy mindig az első keszegezésektől számítom az új szezont, nos, ezzel a horgászattal a 2012-es éved egyértelműen útjára indult!