„Mi a jó abban, ha egész nap ülsz a nulla fokban a botod mellett vacogva és még halat sem biztos, hogy fogsz?" Ugye, nem csak nekem tették már fel 1000-szer ezt a kérdést? A hidegvízi horgászatoknak megvan a maga varázsa, ami semmihez sem hasonlítható! Nem is olyan régen, életemben először, szakadó hóesésben hódolhattam szenvedélyemnek, ami egészen fantasztikus, életre szóló élmény volt, pláne úgy, hogy még halakat is tudtam fogni! Persze a siker ilyenkor már nem garantált, azonban egy kis odafigyeléssel, a megfelelő módszerrel, felszerelésekkel és csalogatóanyagokkal csodás élményekben lehet részünk akár télvíz idején is! Ehhez szeretnék egy kis segítséget nyújtani a method technika kedvelőinek.

Hűvös, kellemesnek semmiképp sem nevezhető már az idő, de horgászni mindig érdemes!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mindennek az alapja az összhang, mely magában foglalja felszerelésünket, csalogatóanyagainkat és horgászatunk mikéntjét, azaz ütemét, pontosságát és átgondoltságát. A késő őszi, téli vagy kora tavaszi horgászatokon ennek a jelentősége felértékelődik, hiszen a halak ilyenkor jóval megfontoltabban táplálkoznak, ezért sokkal nehezebb őket becsapni. Három tényezővel fogok mindössze foglalkozni, melyek alapjaiban határozzák meg horgászatunk sikerét. Ami viszont ettől is fontosabb, ezek mindegyike már a horgászboltban, a pecát megelőző napon eldől, így érdemes neki fokozott figyelmet szentelni!

Ha a megfelelő felszerelés adott, már csak néhány apróságra kell odafigyelni!

ETETŐANYAG
A method technika sikerének záloga az etetőanyag, ezt szerintem mindenki tudja. Alapvetően finom őrlés, magas halliszt tartalom és gyors bontás jellemzi a legnépszerűbb method kajákat, melyektől roskadoznak a horgászboltok polcai. DE! Valamiért, magam sem tudom a pontos okát, a már alaposan lehűlt (maximum 7-8 fokos) vizekben, az esetek döntő többségében, nekem sokkal jobban működtek a különféle mikropelletek, melyek ugyancsak tökéletesen használhatóak a „töltögetős" kosarakkal. Nem mindegy azonban, hogy milyen granulátumot használunk! Úgy tapasztaltam, hogy az extra magas fehérje tartalommal bíró típusok azok, amelyek igazán hatékonyak ilyenkor! A 2017-es évben, tulajdonképpen januártól mostanáig, folyamatosan kísérleteztünk egy olyan mikropellet családdal, amely 50% feletti arányban tartalmaz fehérjét és rendre hatékonyabbnak bizonyult a por állagú kajáknál a már korábban említett környezeti viszonyok mellett. Bár mindig tudtam halat fogni a klasszikus etetőanyagokkal is, a mikropellet rendre több kapást eredményezett, mint az aktuális vetélytársa. Természetesen ezeket is lehet aromázni, édesíteni, de a legfontosabb az, hogy megfelelő időt és figyelmet szenteljünk az előkészítésüknek. Ez azonban legyen egy másik írás témája.

Egyedülállóan magas fehérjetartalom, ideális tapadás és gyors bontás jellemzi a 2018-ban megjelenő új Benzar mikropelleteket. Érdemes lesz kipróbálni!

KOSÁR
Köztudott, hogy a választék a method kosarakból végeláthatatlan. Az, hogy ki melyik típusnak szavaz bizalmat, ízlés és tapasztalat dolga, nekem is megvannak a kedvenceim, mint bárki másnak. A márkajelzéstől és kialakítástól elvonatkoztatva azonban egy fontos tényezőre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, ami nem más, mint a kosár önsúlya. Egyértelműen azt tapasztaltam, hogy minél kisebb a dobóelőkén csúszó kosár súlya, annál hamarabb tudok vele kapást kicsikarni a téli időszakban. Persze ennél a pontnál joggal merül fel a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha nagy távolságba kell a készséget bevetni. Nos, ilyenkor nincs mit tenni, kénytelenek vagyunk a 60-80 grammos kosarakat használni. De azokon a vizeken, ahol a meghorgászandó távolság nem több mint 40-50 méter, bátran nyúljunk a könnyű, kisméretű típusokhoz, hiszen hatalmas jelentősége van ennek is! Az óvatos halak fokozottan érzékenyek mindenféle zajra, így a lehető legkisebb csobbanás a kívánatos, arról nem is beszélve, hogy a kisebb kosarak finomabb felszerelés és lágyabb botok használatát teszik lehetővé.

Kedvenceim a süllyedő és oldódó...

CSALI
A logikai sorrendet tartva érkezünk meg a csalihoz. Egyértelműen kijelenthető, hogy sok esetben nincsen párja az élő csaliknak, hiszen biztos fehérjeforrást jelentenek a pontyok számára. Előfordulhat azonban az is, hogy a kiválasztott víz hemzseg az „aprónéptől", melyek ellehetetlenítik a különféle lárvák használatát vagy egyszerűen csak nem működnek azok valamiért. Ekkor kell elővenni a pelleteket! Közülük is előnyben részesítem ebben az időszakban a süllyedő és lehetőleg oldódó csalikat, illetve a balanszírozott, színes típusokat. Előbbiek közül semmiképp sem szoktam 10 mm-esnél nagyobbat használni, sőt, sokszor még elő is áztatom őket, hogy az oldódás a lehető legintenzívebb legyen. Utóbbiak közül pedig kiemelném a halványpiros, rózsaszínes, illetve a sárga színűeket, melyek a már lehűlt vizekben hatékonyak igazán! Azért ezeket a típusokat preferálom, mert a halak ilyenkor már a mederfenék közvetlen közelében tartózkodnak és táplálkoznak - melyet a kifogott példányok szürkés-barnás (iszapos-agyagos) hasa bizonyít -, így itt kell nekik a finom falatokat felkínálni.

…illetve a lebegő, de könnyen balanszírozható csalik

A fentebb leírtakat a halak ihlették, én mindössze „papírra vetettem" őket!

Záró gondolatként pedig csak annyit, hogy amíg lehet, igenis érdemes horgászni, hiszen, ha kellően körültekintőek és felkészültek vagyunk, odafigyelünk néhány fontos részletre, melyeket jelen írásomban bővebben is kifejtettem, akkor a siker nem fog elmaradni! Ha mégis, akkor próbáljuk meg egy másik napon, esetleg egy másik helyen, de a legfontosabb, hogy ne adjuk fel!

Ilyen gyönyörű halakért bizony érdemes fagyoskodni!

Kellemes ünnepeket és botgörbítős kapásokban gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Forrás: Szabó Bence