Ha az ember fia sokat használ feederbotot, természetes, hogy szeretne minél többet megtudni a történetéről is. Hogyan és mikor jutott eszébe valakinek a ködös Albionban, hogy a bot spiccét használja kapsásjelzőnek? Miért volt fontos, hogy az angliai tavak és folyók partján oly népszerű úszós horgászmódszerek mellett kifejlődjön a finomszerelékes fenekezés? Ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak, miközben vállamon a bottáskámmal baktattam a tó felé egy deres vasárnap reggel.

Gyönyörű, verőfényes reggel volt. A tó felszíne akár a tükör. Tudtam, hogy kevés kapásra számíthatok aznap.

A botspicc kapásjelzőként való használata valójában nem újkeletű. Erős sodrásban, nagy szélben, ha más kapásjelző használhatatlannak bizonyult, gyakran alkalmazták és alkalmazzák ma is. A szigetország horgászainak csak annyi volt a dolga, hogy a modern botanyagok segítségével végletekig finomítva létrehozzák a horgászat egy egészen új válfaját, a feederes metódust.

Az Emerald Feeder egy kissé lágyabb...

...míg a Lux Feeder erősebb bot. Tökéletes pálcák ehhez a technikához!

Folyton szeles, esős időjárásuk nagymértékben hozzájárult a módszer létrejöttéhez. Olyan botra volt szükség, mely érzékenyen jelzi a kapást, ellenáll a szélnek, hullámzásnak valamint nagy távolságra is bejuttatható vele nemcsak a csali, de az etetőanyag is.

Ez a dévér még tavasszal vesztett rajta a method szereléken.

Volt azonban még egy probléma, ami miatt a feeder horgászat a finomszerelékes módszerek közé került. Ez pedig az angliai tavak, folyók és patatkok tiszta vizében keresendő. Az átlátszó közegben uszonyos barátaink sokkal gyorsabban kiszúrják, ha valami turpisság van a csali körül, kénytelenek voltak a horgászok minél áttetszőbb, vékonyabb zsinórokat, apró horgokat használni és megtévesztő csalizási technikákat kiagyalni.

Szerencsére mindig akadnak horgásztársak a vízparton.

Mondanom sem kell, sikerrel jártak! Napjainkra egyértelművé vált, hogy a feederhorgászat minden más fenekező eljárásnál hatékonyabb. Ennek egyik válfaja a method feeder, mely eredetileg magát az etetőkosaras horgászatot jelentette, mára azonban ez is tovább fejlődött. Lássuk, miért is érdemes használnunk, mire jó egy ilyen method kosaras végszerelék, milyen botot és orsót válasszunk hozzá?

Megbízható nyeletőfékes orsók várták a kapást.

Nem helyeztem a zsinórra merőlegesen a botokat. Ilyen érzékeny spicceknél bőven látszik a kapás!

Az utolsó kérdésre szeretnék először röviden válaszolni. Gyakorlatilag bármilyen bot és orsó használható. A method feeder kosarak ugyanis lefedik a teljes dobósúly tartományt. Vásárolhatunk belőle 20, de akár 150 grammosat is. Míg az előbbi inkább a finom, pickeres pecánál lehet segítségünkre, addig az utóbbi a kifejezetten erős sodrású folyóink meghorgászásában játszhat fontos szerepet.

A hidegvízi etetőanyagok általában feketék, ilyenkor tehetünk bele csontit bővebben, nem rúgják szét a gombócokat.

A method feeder lényege a kosár asszimetrikus súlyozásában rejlik. Gyakorlatilag egy ólomlapról van szó, amelyre felerősítenek pár bordát. Gyakorlatilag ennyiben ki is merült a nagy ötlet. Maga a szerelék hasonló egy hagyományos gubancgátló csöves végszerelékhez. A főzsinórra kerül a csúszó (ritkábban rögzített) feederkosár, majd egy gumitköző közbeiktatásával felkötjük a forgót, majd jön a 10-15 centiméter hosszú előke a horoggal és csalival. A legegyszerűbb verzióhoz a zsinóron kívül 4 alkatrész kell és csak két csomót kell tudni jól megkötni, a clintch-et a forgónál és a horgot. Elkészítése csupán 2-3 perc.

A method feeder kosár megtöltve...

...és a csali. A csontis csalit nem gyúrom bele a kosárba, így figyelemfelkeltőbb.

Személy szerint azért kedvelem a method feedert, mert ha minden alkatrészből tartunk a ládánkban 3, maximum 4 féle méretben, akkor gyakorlatilag bármilyen helyzetre felkészültünk, ráadásul kis helyen is elfér minden. Nálam általában 10-es és 16-os közti feeder horgok, 20-40-60 grammos kosarak, kétféle gumigyöngy és három különböző méretű forgó van. Pár tekercs előkezsinór, esetleg pelletkarika, vagy bojlifűzőtű a csalitól függően.

Potyka nyár közepéről. Ilyen erős bottal (ET Power Feeder) is használhatunk method szereléket.

Az eszközigény áttekintése után nézzük meg, miért is olyan nagyszerű ez az egyszerű kis kosár. A legfontosabb tulajdonsága, hogy mindig ugyanúgy csapódik a vízbe és érkezik a mederfenékre, hiszen az ólom súlya húzza lefelé a kosarat. Ez azért fontos nekünk, mert lehetővé válik nemcsak, hogy könnyebben bontó etetőanyagot vagy ragasztott pelletet használjunk (nem üti ki a becsapódás ereje a kosárból a csalogatóanyagot), de a csalinkat bele is rejthetjük a kellős közepébe! Nem kell attól tartanunk, hogy rosszul fordul a kosár és esetleg maga alá temeti a horgot. Gubancot is képtelenég dobni ezen a módon, amíg a csali fixen a kosárba nyomott etetőanyagban van rögzítve, addig nincs minek feltekerednie, hiszen nincsen szabadon lengő alkatrésze szerelékünknek. A halak is előbb találják meg, elég, ha óvatlanul beleszippantanak az etetőanyagba, máris felszippantották a csalit, mi pedig már szákolhatunk is!

Reggel általában gyönyörűek a fények.

Minden érmének két oldala van, ezért említést kell tennünk róla, hogy a method szerelékkel nem tudunk akkorát dobni, mint a hagyományos távdobó szerelékkel. De azért nem szabad megijednünk! Kényelmesen elérhető a 70 méteres távolság a gubancok esélye nélkül. Nekem jó üzletnek tűnik!
Nem ejtettünk még szót a felhasználható csalikról, nem véletlenül. A method feederhez bármilyen hagyományos csali használható. Lehet az élő csonti, báb, giliszta, kukorica, pellet, minibojli, ha fel lehet tűzni, pelletkarikába tenni vagy hajszálelőkén felkínálni, akkor az számunkra is potenciális csalétek!

Mutatós teríték szintén nyárról. Jól esik visszaemlékezni a szép fogásokra.

A method feeder segítségével egészen új lehetőségeink nyílnak, melyekkel lépre csalhatjuk uszonyos barátainkat. Legyen szó akár tenyeres dévérkeszegekről, melyeket a faluszéli patakban űzünk, vagy egy nagyobb tóban megszákolt tekintélyes pontyokról, a method feeder segítségével itt is - ott is sikerrel járhatunk. Fő az egyszerűség!