Vannak borús hajnalok, amikor csak a profik mennek vízpartra. Ezeken a napokon teljesen üres a Szentpáli Halgazdaság horgásztava - csupán hat fehérpólós fickó serénykedik, plusz néhány bámészkodó. Az Energo Team romániai versenycsapata nem mindennapi látvány, így edzés közben sem - ezt abból gondolom, hogy én magam is először táthattam itt a számat.

Tudod, mindig az van, hogy nem árt, ha van némi hal is a képen - osztottuk Ferenccel, hozzátéve, hogy ezzel ma biztosan nem lesz gond! Jönnek a fiúk, és partra hányják az egész tavat! A hírek szerint, nem csak a pályát osztották fel maguk közt, hanem a módszereket is: rakós, match, spicc meg keszegező is szerepel majd. És így is volt… Mindenki előkészítette a számára kiosztott felszerelést, az egyik versenyző megállt a tó előtt, szótlanul kémlelte a vizet, majd komoran ennyit mondott:
- Kérek egy kávét!

Ahol a profik gyúrnak: halgazdaság az erdélyi Homoródszentpálon


Valentin Oprişănescu, bukaresti versenyző roppant céltudatos volt: egy szempillantás alatt előkészítette a SPEEDY névre keresztelt vesszőcskéit - ilyen a keszegezés, ha ezt kapja az ember, ezt is lehet professzionális szinten művelni. A többiek egyébként nem lelkesedtek a Vali módszeréért. Nincs esélyed nagy halra… - intették le, ennek ellenére az első kölyökponty Vali virgácsán akadt fenn, minden figyelmet a rutinosan fárasztó horgászra irányítva. Ezt a higgadt halkezelést megfigyeltem már egy videón, ahol Vali egy hétkilós pisztrángot fáraszt - nyilván élete halát, de olyan játékosan terelte part felé, mintha csak egy lenne a napi harminc ponty közül.


Ha nem itt lennék, most biztosan a hegyi vizek pisztrángjait hajtanám! - adta közre Vali, és ezzel máris újabb közös pont született beszélgetésünkben. Azt viszont két szó után világosan láttam, hogy a pisztrángozásról is csak ő fog újakat mondani nekem, semmi esetre sem fordítva.



Az apróhalazás is tartogat trófeákat

Emberünk horgászfanatizmusa olyan precizitással párosul, ahol már azt méricskéli a mester, hogy hány tizedmásodperc alatt tud egyszerre csalizni, etetni és halat a hálóba dobni… Aztán beáll az ütem, szív-sűrít-gyújt-kipuffog, és a tó kárászállománya átvándorol Vali haltartójába. Plusz néhány buta képű dévér meg értetlenkedő ponty. Hja, így nyomják a nagyok… A kicsik pedig szótlanul figyelnek, hátha elleshetnek valamit a gyors csalizás meg úszótáncoltatás trükkjeiből.


Marius Bîrlă, brăila-i versenyző nem csak tökéletes magyartudása miatt volt elsőre feltűnő, és nem is a látványos rakós botja miatt, hanem a közvetlen társalgása, na meg tévés érdeklődése miatt: az edzésről forgatott filmünkben ő vállalta a riporter szerepét. Korábbi filmes szereplései (Benzár Zsolt román nyelvű, pontyos dévédéje) arra bátorították őt is meg minket is, hogy csak benne gondolkodjunk. És nem volt csalódás: a srác tökéletesen helyt állt, profikat idéző rutinnal interjúvolta kollégáit, majd szerényen visszaült a rakós bot mellé.



Úgy tűnt, hogy a rakós különösen a szíve csücske… Annak ellenére, hogy ezen a napon szó szerint, mindenkire "kiosztottak" egy versenymódszert, a készülő film sokszínűsége érdekében, Marius nagy odaadással tolta a részeket, etetett csészéből, gumizott, méricskélt, jelölt, aztán csak üvöltött - itt a ponty! A hal a mélyben lüktetett, a horgász tüsténkedve szedte darabokra botját, majd a kinyúlt gumiból próbált visszanyerni. Nem olyan nagy! - szólt hátra Marius, mert mindenki görcsösen szorított mögötte. Aztán hidegvérrel elkapta a hosszúnyelű lepkehálót és ráhúzta a pontyra.


Volt, akit semmi sem tudott kimozdítani a végtelen nyugalomból. Üvöltözhettek, filmezhettek, fotózhattak körülötte, Mateescu Constantin szótlanul végezte dolgát. A bukaresti versenyző abból a csendes fajtából való, aki ha kezébe veszi a horgászbotot, rögtön alfa-szintre jut, és egy teljesen más világban éli meg a halakkal való találkozást. A szamurájok szótlanságával végezte dolgát, emelgette a rakóst, hálóba tette a halakat. Nem volt fölös fecsegés. Mindig ilyen horgásztársat szerettem volna magamnak!


Mateescu nyugodtan kivár

Maty háta mögött egy köteg matchbot volt kerítésnek támasztva, csupa válogatott felszerelés a legjobb fajtából. Nem volt nehéz kitalálni, hogy emberünk gyengéd érzelmeket táplál a matchbotozás műfaja iránt. Nem gond neked, hogy mégis a rakóst osztották ki rád? - kérdeztem tőle, de ő csak megvonta vállát:
- Miért lenne gond? Minden módszerben jártasnak kell lenned! Sosem tudhatod, hogy milyen helyzetbe kerülsz egy versenyen…


És érdemes volt! Itt van a dévér!

Ja, a verseny kemény dolog… Most, hogy a srácok a franciaországi Niort-ban, június 7-8-án sorra kerülő Klubcsapat Világbajnokságra gyúrnak, még hangsúlyozottabbá válik a versenyhorgászat komoly tétje. Az edzésen viszont érződött, hogy a feszült menetekhez szokott fiúk jólesően engedik el magukat, és nem sztresszelnek a lemaradó nagyobb halak miatt sem. Csak dobálnak, beszórnak egy-két zsáknyi etetőt, majd bámészkodva várják a halat. Előbb-utóbb csak meg kell jönnie!

- folytatása következik -