Az edzőpálya másik felét csupa székelyek uralták. Mindenféle bohó és zabolátlan népek Csíkból, Udvarhelyről és Szentgyörgyről - három ember képviselte a székelyföldi városokat: Zsolt, Laci és Attila valószínűleg nem véletlenül telepedett egymás mellé.


Dalnoki László rezzenéstelen arccal parthoz vezetett egy pontyot, majd fotózás után megkért, hogy mutassam meg a képet társainak, hogy ők is lássanak halat… Mocsok szentgyörgyi! - vigyorodott el a másik kettő. Hát valahogy így kezdődött az a baráti beszélgetés, amely alatt halak jöttek-mentek, cigaretták gyúltak, és nevetgéléstől volt hangos a versenypálya.


Itt a dévér… Mindjárt lesz ponty is!


Laci azt kapta, amit amúgyis szeretett volna: a matchbotozás minden versenyző szívéhez közel áll, ő pedig különösen rákészült erre a napra - Energo Team CARP, STRONG CARP, BREAM és COMPETITION matchbotok álltak a bottartón, mindegyiken 4000-es ZAUBER orsóval. Különböző erősségű botok, különböző eresztékállítással. A nagyméretű Zauber pedig kell a gyors kicsévélés miatt! - osztotta meg két szóban a horgász. Hogy miért kizárólag a CRALUSSO wagglerjét használta, arra nem adott magyarázatot… Nem maradt más, mint szótlanul figyelni, és még jobban figyelni. Hátha rájövünk magunktól is.


Repül az anyag…

Miután a többiek által is hőn óhajtott amur hirtelen a Laci horgán termett, horgászunk még beszédesebb lett, és sűrű utalásokat tett halfogó tudományának észbontó mértékére - gyakran használva az "Így kell halat fogni, hé!" meg "Sehol se vagytok!" szólásokat. A többiek nyilván élénken reagáltak, és egy-egy újabb hal jó alkalom volt Zsolt és Attila számára is, hogy elmondja magáról ugyanezeket. Itt telt a délután errefelé.

Az Energo Team versenyzői többnyire horgászboltosok is. Ennek ellenére viszonylag szerény felszerelés-készlettel jöttek a vízpartra. Benzár Zsolt csapatkapitány például egy szál matchbottal érkezett, és nem kételkedett abban, hogy ezzel is rendet vág a tó halai között. Amint az sejthető volt, a korábbi törés-mutatványaiból győztesen kikerült COMPETITION MATCH villant meg Zsolt kezei között. Finom bot, de neki pont ez kell, tette hozzá, aztán már dobott is. Minimum 20 grammos wagglereket dobálok, ennél kisebbnek nem látom értelmét - folytatta a kapitány, és rálőtt egy kis etetőt az éppen beálló úszóra.


A kapitány dobásra lendül

- Érdekes illatú etetőd van! - próbáltam szakmai párbeszédet kezdeményezni, lévén, hogy az Energo Team csapata többnyire Zsolt saját etetőanyagát, a BENZAR MIX-et használja.
- Az íze fontosabb, mint a szaga! - vágott vissza.
- Khm… Általában megkóstolod? - vigyorodtam el.
- Persze! Mindig íz alapján döntök, mert a halakat csak az érdekli. Az etetőanyag illata pedig a horgászoknak van.


Szalad a ponty, Zsolt lazán, fél kézzel tartja. És közben röhög rajta.


Rohadt nagy csend van… Zsolt, biztosan van horog a zsinórod végén?

A sor végén lenni nem mindig rossz. Orosz Attila, csíkszeredai versenyző legalábbis örülhetett annak, hogy az edzőpálya legvégén kapott helyet. Sűrűn felbukkanó dévérei is azt igazolták, hogy előnyösebb a pályaszélen lenni. Attila ez alkalommal spiccbottal varázsolt, de nem titkolta, hogy örömmel lecserélné egy matchbotra… Az mégiscsak több lehetőséget ad, nagyobb távokat érhetsz el, és nagyobb halakkal találkozol - érvelt, majd újabb adag csontit lőtt az úszó köré.


Attila egy apró csúzlival rosszalkodik


Attila fenékre tett horgát viszonylag gyakran vették fel a dévérek. Ilyenkor a horgász rutinosan nyúlt az ugyancsak BENZAR névre hallgató nyolcas spicc után, és megszelídítette a halat. Ez amúgy nem volt nehéz feladat, a dévérek pár fordulat után ki voltak ütve, simán sodródtak a szák felé. Felüdülést csak az olykor beugró pontyok okozhattak. Ettől a horgász fellélegzett, és kivirult arccal nézett társaira, hogy azok biztosan figyelemmel követik-e sikereit… Hiszen mégiscsak folyt köztük valami spontán vetélkedés, vagy csak amolyan székelyes virtuskodás, ahol a győztest megsüvegelik, a kevésbé győztes pedig baráti élcelődések főszereplőjévé válik. Érdemes tehát iparkodni!


Halló… Unom már a dévéreket, kérlek, akassz fel egy pontyot is!

Az Energo Team hat versenyzője viszonylag higgadt tempóban ízlelgette a pályát, a halakat, meg a felszereléseket. Ez tényleg csak kondi-gyakorlat volt számukra. Az itt szerzett tapasztalatokkal Franciaországban semmire sem mennek - Niort teljesen ismeretlen terepet jelent mindannyiuk számára. Ott kizárólag a gyors helyzetfelismerő és problémakezelő képességeikre támaszkodhatnak, de hát éppen ettől különb egy versenyhorgász, nem?