Megjelent: 2019. augusztus 21. | Forrás: Treznyák Tibor | Események/Kiállítások

Háromfán versenyt nyerni nagy dicsőségnek számít! Még a legtapasztaltabb horgászok is elbukhatnak, ha nem ismerik ki a tó rejtelmeit. Fokozottan igaz ez a Módszerek Háborújára, ahol egyaránt kell pontyot, rablóhalat és keszeget-kárászt zsákmányolni a sikerhez.

Már az év elején felmerült bennünk a gondolat, hogy jó lenne elindulni ezen a versenyen, így minden bátorságunkat összeszedve, Szabi kollégámmal kimenőt kértünk otthon és a pecaplázában is augusztus első hetére. Mivel 3 fős csapatok indulnak a versenyen, felkértük Diós Robi cimboránkat, a háromfai halakkal suttogót, hogy csatlakozzon hozzánk.

A felszerelés összekészítése adta az első kihívást! A pontyos szerelékekben biztosak voltak a srácok, de a rablóhalhoz és főként a keszeghez többféle módszerrel és csalival készültünk. Fő irányvonalnak a matchezést és a spiccbotozást jelöltük ki. Csali tekintetében mindent elvittünk, ami csak számításba jöhet, búzát, kukoricát, kendert, TTX-et és a „titkos" fegyverünket keszegre, a Benzár Mix verseny speciált. Ez az etetőanyag az Energofish Feeder Team-ben már számtalanszor bizonyított.

A majd 300 kilométeres utazás után pár perc késéssel, kedd du. 3-kor érkeztünk meg Pálinkó Karcsi bá’, tógazda rezidenciájára, ahol el is kezdődött a sorsolás. Háromfai újoncként a srácok rám bízták a helyek kihúzását. Helyek, mivel a verseny félidejében új állásra pakol mindenki, az egyenlőbb esélyek miatt. Aki ismeri Háromfát, tudja, hogy egy VIP, vagy Jurassic Park mekkora előnyt tud nyújtani a rajta horgászó csapatnak. De visszatérve a sorsolásra, úgy tűnt fortuna nem nekünk kedvezett. 13-as helyet sikerült húznom elsőre, amiről tudtuk, hogy nem a pontyok kedvenc tartózkodási helye. Nem is vállaltam a másik hely kisorsolását így Szabi az 5/A-t választva hasonló esélyeket szerzett a második etapra is.

Eztán mindenki gyorsan elfoglalta a kisorsolt helyét, felállította a sátrát és felmérte az előtte elterülő vízfelületet. Igen szűkös hely lévén a 13-as állás mellé megkaptuk a pár méterrel mellette lévő 12-es helyet, hogy a bojlis botok mellett tudjunk spiccbotozni is. Azért a spiccbotokat vettük elő, mert előttünk 12-14 métertől egybefüggő töklevél borította a felszínt. Előtte is pár nyiladékba tudtunk csak pecázni, de ez Háromfa.

Szerda Reggel 7-kor startolt a verseny, így ennek megfelelően előkészítettem a spiccbotot, a srácok pedig intézték a bojlis felszerelések bejuttatását.

A verseny során egyaránt kell horgászni a bevezetőben említett halfajokra, melyek értékelése etaponként külön-külön történik. A kategórián belül legtöbb halat fogó csapat maximális pontszámot kap (18 csapat lévén ez most 18 volt), majd egyre kevesebbet és a három csoport pontjainak összege adja meg az etap eredményét, a két etap összege pedig a végeredményt.

Az első napon a főszerep a pontyoké volt, hiszen a behúzás után alig egy órával kapás zavarta meg a vízparti csendet. Egy óvatos csippanás és már csónakba is szálltak a srácok. Háromfán nem egyszerű a horgászat. Kapás után a hal azonnal rácsavarja magát a töklevélre, vagy menthetetlenül menekül a közeli akadóba. Rutinos pecás lévén pár percen beül szákba terelték a halat, mely egy 12,70-es gyönyörű spanyol mintás ponty volt.

Hibátlan kezdés egy gyengének vélt helyről. A csali nem volt más, mint a The One Gold főzött bojli, ami ezen a vízen már többször bizonyított. A délután folyamán ismét csippant a jelző és egy 15,70-es tőponty került partra, amit egy 14,60-as éjszakai vendég követett. Éjszaka sajnos nem sikerült ragadozót fognunk, és a fehérhal horgászat sem úgy sikerült, ahogy elképzeltük, így a mezőny hátsó feléből várhattuk a folytatást. Másnap a keszeg és kárász horgászatára fektettük a hangsúlyt.

Mivel pontyból vezettük a mezőnyt, a többi halfajból kellett felzárkóznunk a jobb eredményhez. Ez szerdán sikerült is, hiszen az addig 46 kilós kárász fogásunk és az addigra már 70 kiló ponty egyből a 4-ik helyre repített minket 48 óra elteltével.

Csütörtök reggel pakolás és helyváltoztatás következett, irány az 5/A. Itt már szélesebb placc fogadott minket, azonban a húzási távolság a kijelölt szektor határok miatt nem lehetett több 50-60 méternél. De sebaj, ezt is meg kell oldani. Egy kis öböl rész volt a miénk, ami a víz alatti akadóknak köszönhetően inkább rablóhal fogásával kecsegtetett. Ennek megfelelően állítottuk össze az éjszakai felszerelésünket. Szépen sorakoztak bent a stupekek, kapásra várva. Bizakodtunk a harcsafogásban, mert 9-óra körül egy vihar közelített felénk, ami esővel, villámlással és a légnyomás hirtelen változásával járt. 10 óra körül elcsendesedett és elvonult felettünk, majd meg is jött az első kapás! Éppen kinéztem a sátorból, hogy minden rendben van-e a botokkal, amikor hatalmas rablás zavarta meg a csendet és az egyik harcsás botunk kapásjelzője sípolni kezdett. Azonnal a botnál voltam és be is vágtam…kettőt! Egyet lefogott dobbal, egyet pedig utána a behúzott fékkel. Megvolt a hal. Szabiék csónakba szálltak és, ahogy a pontyot szokás, kibontották a harcsát is az akadók és töklevelek sűrűjéből. Az éjszaka és az izgalom miatt a kb. 3 kilósnak vélt harcsát pontyzsákba tettük és lekötöttük. De az éjjel még nem ért véget! 1 órakor pontykapásra ugrottak a srácok és egy 13,55-ös tükrös segítettek a partra. Hajnalban is volt egy erőteljes harcsakapásunk, amit szintén megfogtunk. Picit nagyobbra saccoltuk, mint az elsőt, de igazán a mérlegelésnél lepődtünk meg! A „kicsi" 8,5 kilós volt, a nagyobb pedig majdnem 11 kg!!! Nagyon örültünk a fogásnak, hiszen eddig a rablóhal volt a mumus és most fogtunk kettőt is, amivel vezettük a rablós szekciót és a második etapot is.

Péntek reggel korai kelés, csali frissítés következett. Sajnos ezen a helyen annyi törpe volt, hogy nem tudtunk a kedvenc The One bojlinkkal pecázni, így tigrismogyorót bontottunk. A Carp Expert előre megfőzött mogyoróit szeretjük, mely most kiegészült egy tejsavas változattal, így kipróbáltuk azt is.

Mivel a rablóban és a pontyban jól álltunk, mindenki ráállt a fehérhal horgászatra. Nem sok helyünk volt, de megoldottuk. Robi picit arrébb ülve matchezett a tök szélébe, mi spiccbottal vallattuk az előttünk lévő helyet.

A pálya nehézsége miatt nem kellett túlságosan lefinomítani a felszerelést. 0,16-0,14 mm-es zsinórokat és 12-14-es horgot használtunk, hogy a halakat biztonsággal meg tudjuk szákolni és a sűrűn beakadó felszerelést is ki tudjuk szabadítani. Ütemes horgászattal tovább tudtuk növelni előnyünket, de minél több pontot szerettünk volna gyűjteni, hiszen a két etap eredményei összeadódnak. Éjszaka sikerült még pontyból is javulnunk, sőt hajnalban két másfelest is fogtunk, ami a végelszámolásnál nagyon sokat jelentett.

A verseny szombat reggel 9-kor ért véget, így még 7-től 9-ig két órát a finomszereléké volt a főszerep. 3 kg halat sikerült fognunk, ami a fehérhalban is több pontot hozott a konyhára. Ezután összepakolás következett és siettünk az eredményhirdetés helyszínére, hogy megtudjuk, miként is zártuk a versenyt. Titkon dobogóra képzeltük magunkat, de reálisnak találtuk volna 4-ik, 5-ik helyet is. Az elért helyezések kihirdetése fordított sorrendben, a végéről kezdődött, így még nagyobb volt az izgalom, ami előre haladva egyre csak fokozódott. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a negyedik helyen a Sajti Team neve hangzott el, de azt magunk sem gondoltuk az Agarév csapatát megelőzve a második helyen zárjuk a versenyt.

Mindössze 1,5 ponttal lemaradva a Széktó Carp Kecskemét mögött, akiknek ezúton is gratulálunk a győzelemhez! 80 pontos végelszámolásnál ez a 1,5 pont nagyon kevés. Egy első etapbeli rablóhal, vagy pár fogott kárász már minket predesztinált volna a dobogó legfelső fokára, de ilyen a szerencse és Háromfa.

Csodálatos környezetben, egy igen nívós versenyen vehettünk részt, ami felejthetetlen élmény volt mindhármunknak. És a végére bizony elfáradtunk. Nem is kicsit, hanem nagyon. Jól esett a hazaérkezés, a gratulációk sora és a pihenés az otthoni környezetben. De a többiek nevében is ígérem: VISSZATÉRÜNK!

Kifogjuk azt a bent hagyott ragadozót és kárászokat, meghódítjuk Háromfát!