Újfent paducozni indultam a Dunára, mert hogy ez lassan ötvenéves mániám. Egyszerűen bele vagyok szerelmesedve ennek a halfajnak a horgászatába. Főleg így az őszi kis vizeknél, amikor a sóderzátonyok medertöréseit jobban el lehet érni. Számuk az utóbbi időben sajnos nagyon megfogyatkozott, ezért kiszámíthatatlan a fogásuk a legideálisabb vízállások idején is.

Ami viszont most történt velem, az egyenesen elképesztő: megsértődtek, és egy pillanat alatt faképnél hagytak. Kedvenc sóderesemre érve azonnal beetettem paducra, majd kietettem magam mögé rókára, ugyanis az utóbbi időben úgy összebarátkoztam egy helyes kis ravaszdival, hogy rendszeresen megjelenik némi kaja reményében. Oly szorosra fűztük a barátságot, hogy két méterre odajön, sőt ha nem vigyázok, még el is lop ezt-azt. Miután megbeszéltük az erdő dolgait, szerelésbe kezdtem. Megint kedvenc úsztatós pálcámat, a fantasztikusan bevált 4,20-as Extreme Match-ot vettem elő, és a kellemesen lágy, vízszínű 14-es Specialist zsinórra négygrammos, egy pontban rögzíthető „Joker" úszót szereltem nyolcas Fudo horoggal, két pontban súlyozva. Az orsó gyorsvízi úsztatásnak megfelelő nagyáttételű/5,2:1/ Carp Expert Match 3000, melynek fékjében nagyobb hal akasztása esetén is nyugodtan bízhatok.

Először pár apró jász jött, majd egy hatalmas leánykoncér, mellyel alaposan meg kellett küzdenem az erősen áramló vízben. Aztán lassan beindultak a paducok is, mégpedig a nagyjából. Az üzlet egy darabig jól ment, az etetés sávjában hol itt, hol ott vágódott le az úszó és az Extreme Match gyönyörű ívben küzdött a sodrás segítségével keményen bunyózó vésetajkúakkal. Két órás roham után, aztán mintha kissé lanyhulni kezdett volna a kapás. Én kapzsi, annak félelmében, hogy ha nem találnak kaját és tovább állnak, ráetettem. Talán a nagy csobbanástól, egyik pillanatról a másikra úgy eltűntek a paducok, mint a kámfor. Máskor is tapasztaltam már ilyet, de nem ennyire varázsütésre állt le a kapás. Ma sem értem, ha el is riadtak, miért nem tértek később vissza az etetésből lemorzsálódó kaja nyomán?

Egy hatalmas leánykoncér...

Aztán jöttek a termetes paducok.

Az Extreme Match gyönyörű ívben küzdött...

...a sodrás segítségével keményen bunyózó vésetajkúakkal.

Gyönyörű halakat fogtam.

Két órás roham után...

Két órás horgászat alatt mindössze három kisbalint és egy dévért akasztottam, ami jól mutatta, hogy a paducok végleg elinaltak. Ott álltam combig a hideg vízben, bámultam a nagy semmit és dobáltam tovább hitehagyottan, fásultan és tanácstalanul az úszót, mind hiába. Elkeseredésemet egy bentebb berregve felugró márna oldotta fel.

Két órás horgászat alatt mindössze három kisbalint és egy dévért akasztottam, a paducok végleg elinaltak.

Akkor fenéken, márnázni fogok, hiszen ez az élőhelye és most ősz táján van a fő idénye. Szerencsémre magammal hoztam a Viking Vario 300-as 60-120 grammos fenekező botomat, csontim van, fenekező ólom helyet pedig egy alaposan megtömött – a pontyozásnál már nagyon bevált – lapos-bordás etetőkosarat kötöttem 70 grammos változatban. A horogelőkét csúszóra szereltem, hiszen így a véghorog éppen az etetőből kimosódó morzsák sávjában helyezkedik el, így előbb megtalálja a kaját csipegető márna, mintha túllógósra kötve, de fél méterrel arrébb feküdne a talajon. Az Excalibur Killer 2-es horogra komoly csonticsokort tűztem, de úgy, hogy a horog hegye jól kiálljon, így felszippantása esetén biztos az akadás – a gyors folyásban nem finomkodunk!

Egy hatalmas domolykót húztam ki a sóderre

Igazából jól is esett az órák óta hideg vízben állás után a parton leülni a sóderbe szúrt ágasra fektetett fenekező mögé, melynek spicce a sodrás erőségének megfelelően finoman lüktetett. Többször beremegett a botvég, de nem lett belőle komoly kapás, csak az átkozott gébek cibálták meg néha a csontit. Egy ilyen üres bevágás után felfrissítettem a csonticsokrot és bentebb dobtam. Ahogy letettem az ágasra a botot, olyan rávágás szerű kapásom lett, majd kifordította a bottartót a sóderből a tettes. Nem kellett, sőt ilyenkor nem is szabad bevágni, csak megemeltem a pálcát, mely szép ívben rángatózott a kezemben. El nem tudtam képzelni, hogy milyen halat akasztottam, annyira ide-oda cikázott a harmincas Carp Expert zsinóron. Nagy meglepetésemre, végül egy hatalmas domolykótv húztam ki a sóderre, melyet mérlegelés /1,65kg/ után óvatosan visszaengedtem.

Az Excalibur horog tette a dolgát, biztosan ült a vastag, húsos márna ajkakban

A Carp Expert Feeder Gulp 50-es orsó fékje alig nyekkent meg a fárasztás során

A végül is csodálatosra sikeredett nap örömére a halak többségét szabadon engedtem, mindössze egy sütetre valót vittem haza

A domi kissé felvillanyozott, de bizony a márnák mindössze kétszer bólintottak rá a „Viking"-re. Meg is lettek, mert a „ragadós" Excalibur horog tette a dolgát, biztosan ült a vastag, húsos márna ajkakban. Fárasztásukkor jól kiélvezhettem botom fantasztikus rugalmasságát, mely szinte egész hosszában utána dolgozik a keményen küzdő halaknak, így a Carp Expert Feeder Gulp 50-es orsó fékje alig nyekkent meg. A végül is csodálatosra sikeredett nap örömére a halak többségét szabadon engedtem, mindössze egy sütetre valót vittem haza.

Székely Zoltán