A bojlis horgászok legkedveltebb időszaka az ősz, hiszen a folyamatosan hűlő vizekben aktívak csak igazán a nagytestű pontyok, így ekkor kínálkozik a legnagyobb esély a megfogásukra. Persze 10 pluszos pontyot fogni nem csak pontyozó bottal lehet, így a feederesek számára is igazán remek lehetőségeket kínál az ősz egy-egy impozáns jószág horogvégre csalására. Mindössze egy megfelelő helyszín, a nagy pontyok megfogásához alkalmas taktika, etetőanyagok és végül, de nem utolsó sorban csalik kellenek!

Sajnos a versenyszezon közben nem sok időm marad a nagy pontyok kergetésére, de így is igyekszem minden adandó alkalmat megragadni arra, hogy bővítsem a fotóalbumom néhány kapitális uszonyos portréjával. A cikk apropóját képező őszi nap volt 2017-ben a harmadik olyan horgászatom, ahol semmilyen más célom nem volt, csak néhány 10 feletti ponty megfogása. Szerencsémre, az eddigiekhez hasonlóan, most sem kellett egyedül töltenem a napot, hiszen szüleim is velem tartottak erre az egynapos pecára. Apa fanatikus horgász, így őt kérlelni sosem kell (tipikus esetei vagyunk annak a bizonyos almának és fának), anya pedig nagyon szeret fényképezni, pihenni a szabadban, így ő is szívesen velünk tart alkalmanként.

Napkeltekor már a parton készülődtünk!

Október közepi horgászatunk helyszínéül a Hortobágyi Halgazdaság III-as számú tavát választottuk, ahol korábban egy alkalommal már mindketten jártunk, igaz, nem egyszerre. Tudtuk jól, hogy ezen a tavon reális esély kínálkozik igazán szép és egészséges pontyok megfogására, ugyanakkor van néhány kihívást jelentő tényező is. Ezek közé tartozik, hogy a parttól igen messze, 90-100 méterre tartózkodnak azok a halak, amelykért ezt a tavat választottuk, illetve az, hogy nagy mennyiségű dévérkeszeg, mi több, kapitális dévérkeszeg lakja a tavat, melyek kikerülése egyáltalán nem egyszerű.

Apa első hala mindjárt 13 kg feletti volt!

A tavon általában bojlis csapatok horgásznak, akik egyszerre több napot is eltöltenek a vízen, igen komoly mennyiségű etetőanyagot, bojlit, pelletet és magvakat elhasználva, így az itteni pontyok pontosan tudják, hogy mi a jó és nagy többségük már horoggal is találkozott. Ez alaposan megnehezíti az egynapos horgászatokat, hiszen rövid idő alatt beállítani a halat nem egyszerű. Taktikánkat mindketten a fentebb leírt ismeretek jegyében alakítottuk ki. 90 méterre hoztunk létre egy-egy kisebb etetést, mely 15-15 kosárnyi etetőanyagból állt, majd az egyik bottal az etetést horgásztuk, míg a másik bottal annak környékét pásztáztuk. 20-25 percenként dobtunk csak újat, hiszen nem akartuk a folyamatos pocskolással elriasztani a közelben tartózkodó pontyokat.

Végszerelékünk „szárazon", majd közvetlenül bevetés előtt.

Végszerelékünk teljesen azonos volt. A tó fenekét iszapréteg borítja, így nem láttuk értelmét a klasszikus method kosarak használatának, mindketten bordással horgásztuk végig a napot. A kosárba igyekeztünk egy olyan keveréket összeállítani, amely szelektív, a lehető legkisebb mértékben vonzó a fehérhalak számára. Ennek alapja frankfurti kolbászos és halas mikropellet volt, melyet egy kísérleti stádiumban lévő zöld, halas method mix-szel és Green Method etetőanyaggal kevertünk össze. Semmilyen aromát nem használtunk, natúr kevertünk mindent, hiszen a dévéreket szerettük volna teljesen kizárni – szerencsére ez nagyrészt sikerült is.

Fűszeres-halas, de plusz aromát nem tartalmazó keverékünk remekül működött!

A horogra, jobban mondva az alá az új Floating Pelletek kerültek, amelyek minden hozzájuk fűzött reményünket beváltották! Persze próbálkoztunk más csalikkal is, pontyot is fogtunk mással, de az apróbb pelleteket viszonylag hamar felvették a dévérek és kisebb pontyok. Ezekkel a lebegő, fúrt csalikkal azonban kizárólag nagytestű pontyot fogtunk! Rafináltságukat jól mutatja, hogy mindössze egy-egy olyan ízt találtunk délelőttre és délutánra is, amellyel be tudtuk őket csapni. A reggeli órákban ez az ananászos volt, míg délután a krilles. Semmilyen más típusúval nem tudtunk kapásig eljutni.

Újdonság, a halaknak is! Az általunk használt 8-as, szakáll nélküli horoggal tökéletesen állt a vízben! Alul krillfaló töves. Itt a példa, hogy nem szabad idegenkedni a szakáll nélküli horgok használatától!

Előzetesen biztosak voltunk benne, hogy az etetésről fogjuk majd a több halat, azonban a nap végére egyértelművé vált, hogy a jobb pontyok az etetés mögött vagy mellett tartózkodnak. Sokkal több kapásunk volt a kereső botokkal, sőt, a nap második felére annyi hal gyűlt össze az etetésünk környékén, hogy 10-15 percenként elsült egy, nem ritkán kettő bot. Délutánra rátaláltunk a megfelelő csalira, elkezdtünk mindkét bottal az etetés mögé horgászni, innentől pedig valódi örömpeca bontakozott ki. Egy alkalommal édesanyám is megérezhette, hogy milyen az, amikor egy kapitális ponty küzd a zsinór végén, ugyanis apa-fia páros fárasztásunk közben a másik botom is derékba hajlott. Na, ez a fél óra volt a nap abszolút fénypontja!

Fenn az egyik páros fárasztás eredménye. A nap legnagyobb pikkelyese majdnem elérte a 14 kg-ot! Jobbra: Ő vitte a prímet! 14,35 kg, azaz az idei legnagyobb pontyom!

Gyorsan elröppent ez a pazar nap, amely szerintem az év legszebb horgásznapja volt. Végig csodálatos idő volt, sütött a nap, a szél éppen csak lengedezett és a halak sem hagytak unatkozni minket, ugyanis ketten együtt 17 nagytestű, egészséges és erőtől duzzadó pontyot fogtunk, melyből 12-nek a Floating Pelletek valamelyike tetszett meg. Jól éreztük magunkat, gyönyörű halakkal fotózkodtunk és egy kicsit még pihentünk is. Kell ennél több?!
Hasonlóan szép napokat kívánok mindenkinek!

Forrás: Szabó Bence