Az általános síkvízi horgásztilalom előtt volt szerencsém pár napot eltölteni a Duna-Deltában. Az első dolgom a balinok felkutatása volt. Kicsit nehezebb feladatnak tűnt, mint amire valójában számítottam. Az elmúlt évben oly bőkezűen adakozó csatornák, tavak torkolatai ezúttal siralmas képet festettek. Balinrablásnak sehol nem volt nyoma a felszínen, mondjuk ez nem keserített el, mélyebben kerestem őket, néhol a hét-nyolc méteres meder alján sikerült elkapnom néhány egyedet, de nem volt az igazi.

Általában az ilyen helyeken hemzsegnek a balinok, egész évben.

Az apróhalak, már mindenütt tömegesen mozogtak a felszínen, de nem riogatta őket senki. Módszereket, helyeket próbálgattam, de még a második nap után is gyenge eredményt könyvelhettem el. Már-már feladtam magamban a harcot, mikor egy véletlen folytán belebotlottam egy fiatalabb egyedekből álló hordára, amint egy kétszáz méter hosszú csatornán a sneciket röptették a magasba. A csónakból történő horgászatra nem is gondolhattam. A bestiák közvetlen a parti fák ágai alatt hajtották a kishalakat. Partrászálltam és ettől kezdve nem volt megállás, folyamatosan csaptam a vizet. Beletelt kis időbe, míg kirajzolódott a nyerő csalikból álló mezőny, és a nap folyamán egyre szűkült ez a kör is. Estére két wobbler emelkedett ki toronymagasan a sorból: a négy centis Salmo Sting és a hét centis Fanatic.

A Fanatic és egyik áldozata.

A rövid dobások miatt, nem volt szükség a nagy súlyú csalikra, és fontos volt a wobblerek keltette remegés is. A bevontatási sebesség ezeknél a csaliknál is maradt, a tekerem, ahogy bírom, illetve az a sebesség, aminél a csali még nem pördül ki a vízből, de már elég gyors az őnöknek.

Egy harcosabb fickó

Csak most maradjon nyugton

Sikerült

Mindkét horog akadt

A kétrészes Fanatic a sűrű, erőteljes remegésével, az ide-oda kalimpáló farkrészével bolondította meg a halakat. A Sting nem veretett oly vadul, mint kétrészes társa, de meg volt neki is a maga varázsa, az ezüstös színével, és a benne rejlő golyócskával, egyszerűen nem bírtak ellenállni neki. Ha rablást láttam, nem volt más dolgom, csupán odapöccinteni a csalit, tekerni párat a hajtókaron és máris ráragadt egy fogatlan rabló. Nem volt ritka az sem, hogy egy helyből egymás után több hal is elkapta a wobblert.

Próbaképp egy legyet is felkötöttem, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt inkább meggyűlt a bajom vele, ezért gyorsan le is vágtam.

Rendesen bepuszilta

A bokrok miatt nem igazán boldogultam három méter körüli bottal, a halak mérete sem haladta meg a másfél kilót, ezért egy 2,10 méteres Banax Stratos könnyűpergetőt vettem használatba, egy Applause orsóval, és húszas Extreme monofillal. Ezzel az összeállítással, már igazi élmény volt a horgászat, és az egész napos dobálás sem fárasztotta le a kezem. A rövid bot ellenére, mint ahogy azt sokan gondolnák, nem csökkent a dobástáv, ha a helyzet úgy hozta, akár a túlparti fák alá is erőlködés nélkül juttathattam el a könnyű csalikat. Előnyeként említhető az is, hogy sokkal pontosabb dobásokat tudtam elérni vele, mint egy három méteres bottal. A pontosságra nagy szükségem volt, ha nem akartam, minden tizedik dobás után a lelógó ágakról begyűjteni a csalit.

Valami már megsimogatta, a hiányzó pikkelyek erre utalnak

A finom összeállításnak köszönhetően fokozottabban élvezhettem a harc pillanatait, emellett még az is pozitívumként hatott, hogy majdnem nullázódott a fárasztás közben elvesztett halak száma. A lágyabb bottal és a monofillal még azok a halak is partra kerültek, amik csak igazán vékonyan voltak akadva. A kirohanásoknál nem lépnek fel azok az erőhatások, amik a keményebb botnál és a fonott madzagnál megvannak, ezért nem is szakad ki a horog olyan könnyen.

Szúrós falatnak bizonyult a Sting

A deltai naplemente mindig élményszámba megy

Kapcolódó termékek:

Banax Stratos		Ryobi Applause
ET Extreme		Salmo Sting